Ódor Lajos került a progresszívok EP-listájának élére. Ez egy rossz vicc, tragikus következményekkel

Nyitókép forrása: SITA/Milan Illík

Kevés olyan száraz és karizma nélküli embert indított pole pozícióból a Progresívne Slovensko választáson, mint amilyen Ódor Lajos volt kormányfő. Bár igaz, hogy a progresszívok vezető politikusai sem épp magával ragadó jellemükről híresek. Ódor piedesztálra emelésére számítani lehetett, bár nem ez volt a forgatókönyv, amire fogadtunk volna. Ennek ellenére az eredeti sejtésünket sem szabad félretenni, több jele is van annak, hogy jöhet még csavar az EP-választások után Ódorral kapcsolatban.

Ódor listavezetővé tétele egy vicc. Nem azért, mintha nem lenne bárki a nulláról felépíthető a sajtó segítségével, hiszen maga Michal Šimečka a PS elnöke, és Zuzana Čaputová államfő is ilyen. A poént az alapozza meg, hogy a progresszívok sportot űznek abból, hogy igazolják Robert Fico kormányfő állításait.

Fico az Ódor-kormány nem túl dicsőséges regnálása idején azt hangoztatta, hogy Ódor Lajos és a teljes kormánya valójában egy progresszív kormány. A sajtó böszme módon tagadta, arrogánsan elutasították az akkor még ellenzéki politikus kijelentéseit. Eltelt pár hónap, és a magát mérsékelt jobboldalinak nevező Ódor beszáll a nagypolitikába.

   

De nem egy magát jobboldalinak, de titkon atlantista-liberálisnak definiáló párthoz igazol, nem. Ő a Progresívne Slovenskot választja, amelynek elnöke a Smer vérkommunistáinak asszisztense volt, és amely olyan messze van a jobboldaltól, hogy már a balközépet is szélsőjobbnak érzi.

Ezek után nehéz nem igazat adni Robert Ficona.

A poén másik része az, ahogy Ódor saját szakmaiságát rombolja le politikai kalandorságával. Állítása szerint ugyanis ő szakértőként indul az EP-választáson. Ennek ellenére olyan őrültségeket mond, amit csak egy politikus engedhet meg magának – egy szakértő semmiképp.

Példaként említhetnénk az uniós vétójog eltörlésének kérdését. Ódor, egykori kormányfőként azzal érvelt, hogy a vétójog eltörlésével járó uniós reformokat véghez kell vinni, hogy „egyetlen ország ne tartsa túszként a többit”. És azt is kijelentette, hogy – ahogy egy családban – vétójog helyett meg kell beszélni a dolgokat, majd tagállamok többsége számára kedvező utat kell választani.

Ha Ódor tényleg szakértőként indul, és a fentieket komolyan gondolja, akkor intellektuális képességeiben joggal kételkedünk. Egy szakértőnek illenék tudnia, értenie és elfogadnia, hogy az EU politikai ringjében minden az erősebbek akaratának érvényesítéséről szól. Akkora marhaságot, hogy az fogja képviselni Szlovákia érdekeit, hogy mindenkoron a többséghez csatlakozva lenyeli a nyugatiak által diktált békát, régen hallhattunk magyar politikustól.

Ódor világában ellenvetés nélkül el kellett volna fogadnunk 2016-2018-ban Brüsszel kötelező betelepítési kvótájának javaslatát. Ma szintén el kellene fogadnunk, hogy migránsok tízezreit telepítsék az országba. Magyar (!) vétójog nélkül a Slovnaft nem kapott volna kivételt az olajembargó alól, és már 2023-ban gondjai lettek volna a termeléssel. Ugyancsak a vétójog létezésének köszönhetjük hogy még jön egyáltalán gáz Szlovákiába, és nem öt különböző európai kikötőből helyről kell összekaparni a szükséges mennyiséget a kiszámíthatóság reménye nélkül – jóval drágábban.

És ez csak pár példa a sok közül. De ott van még az adópolitika, amivel a nyugati tagállamok egyszerűen leépíthetnék a közép-európai országok versenyképességét (Magyarországot is ezzel a céllal állították pellengérre, mikor nem támogatta a globális minimumadót), vagy a költségvetési döntések, ahol vérremenő harcok folynak a torta minél nagyobb szeletéért.

Az sem éppen Ódor szakmaiságáról árulkodik, hogy állítása szerint azért vállalta a jelölést, mert olyan embereket kellene az Európai Parlamentbe küldeni, hogy külföldön lássák, hogy Szlovákia nem csak a szlovák kormány. Magyarul: hogy a magyarországi példához hasonlóan külföldről, Brüsszelből szorítsák sarokba a szlovák kormány belpolitikai okokból, a PS javára.

Ezt bizonyítja az is, hogy Ódor az interjúban nem az unió kihívásairól, a bővítésről, Ukrajna csatlakozásáról beszélt, a reformokkal kapcsolatban is csak a belpolitikai témává emelt kérdésekre tért ki. Helyette arról, hogy azért indul, mert Szlovákiában ilyen és olyan a kormány.

Teljes képzavar. Ha a kormánnyal elégedetlen valaki, elvileg nem Brüsszelt akarja jobbá tenni. Hacsak nem eszközként tekint Brüsszelre, hogy elérje politikai céljait itthon. Ódor saját elejtett félmondataival önmagát leplezte le. Arról nem is beszélve, hogy folytatva az ő „hogyan döntünk a családban” és a „többség akarata” logikáját, bele kéne törődni, hogy Szlovákiában a többség nem a liberálisokat akarta hatalmon tudni. Mégis, kinek az érdekében indult a választáson? Miért nem kért akkor állampolgárságot valamelyik „többségi” nyugati tagállamban, ha az ő malmukra akarja hajtani a vizet?

Az interjúból az is kiderült, hogy nem zárta ki annak lehetőségét, hogy később pártot alapít és indul a következő parlamenti választáson. Azt is elismerte, hogy komoly nyomás alá került, hogy alapítson egy pártot. Ez magyarul azt jelenti, hogy bár a PS listájának első helyéről igen valószínű az EP-ba való bejutás, Ódor nem örökre távozik a nagypolitikától – bár jelen állás szerint túl sok babér nem terem számára.

Eredetileg ugyanis inkább arra lehetett számítani, hogy a magyar szavazatok megosztása érdekében ő is létrehoz egy hibrid pártot, és vagy az elnökválasztások vagy az EP-választások apropóján politikai kampányt indít a Magyar Szövetség ellen – amely Forró Krisztián partelnök elnökválasztási eredménye miatt esetleg meggyengülve kerül ki az államfőválasztásból, majd később az EP-választásokból.

Ez a forgatókönyv egyelőre lekerült a napirendről, de nem érdemes kidobni, könnyen ismét aktuálissá válhat. Főleg, hogy Ódor számára sincs garantálva, hogy sikert hoz a PS listájának.

A látens progresszív mérsékelt jobboldali Ódor valószínűleg nem csak a saját szakértői hitelét fogja eljátszani, hanem próbára teszi majd a felvidéki magyar közösség béketűrését is. Nagyjából annak fogjuk látni őt európai politikusként, mint aminek elfogultságában Ódor látja a nem liberális EP-képviselőket: szégyennek.

Komjáthy Lóránt