Micskó András: Ilaria Salis ügye a jog és igazság karikatúrája az Európai Unióban

Nyitókép: open.online

Ilaria Salis 40 éves olasz tanítónő. Pályafutásának egyik legszembetűnőbb cselekedete az egyszerű szemlélő szemével, hogy részt vett több ember nyílt utcán történő agyonverésében. Ellene bűnszervezetben elkövetett háromrendbeli, két esetben társtettesként, egy esetben bűnsegédként elkövetett, életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt vádat emelt a magyar ügyészség. A hatóságok letartóztatták.

Ilaria Salis pontosan olyan elbánásban részesül, mint bármely más, Magyarországon letartóztatott gyanúsított. Ilaria Salis mégis valami miatt fontosabb személlyé vált! Támogatói nem tartják kielégítőnek a tanítónő előzetes letartóztatásának körülményeit, és megváltoztatásukra jelentős és hatásos kampányt indítottak. Ilaria Salis érdekeit képviselve az olasz miniszterelnöknő, Meloni felhívta a magyar miniszterelnököt. Érdekeinek védelmében az Európai Parlament plenáris ülésén vitát folytatott. 

   

Ilaria Salis – neve azt jelenti, csendes, szerény, vidám természetű hölgy – nem érezte elégségesnek, hogy hivatása eszközeivel, szelíd mosolyával nevelgesse kiváló baloldali polgárokká tanítványait, ennél radikálisabb módon igyekezett eszmei felsőbbrendűsége felé terelni megtévedtnek vélt embertársait. 

Magyarországi utazásának is e gondolat érvényesítése volt vélhetően előre eltervezett célja. Mint ismert, 1945 februárjában zajlott az az esemény, melyet rendszerint a „kitörés”, vagy kitörési kísérlet néven szokás emlegetni. Ennek során a szovjet hadsereg által körülzárt Budapestről német és magyar katona kísérelt meg kijutni. A kitörésbe a 20 000 katonából mintegy 19 300-an haltak bele. A „kitörés” emlékére jobb- és szélsőjobb csoportok évente „emléktúrát” szerveznek, és végigjárják e vérrel festett útvonalat. 

Ilaria Salis tavaly februárban azzal a szándékkal érkezett társaival Magyarországra, hogy ezen ellenszenves gondolkodású személyeket móresre tanítsa. Ilaria és társai mégsem az emléktúrára látogatva válogatták ki az átnevelendőket, ott ugyanis könnyen „létszámhátrányban” találhatták volna magukat. Nem! Salis a nyílt utcán válogatott azok közül, akik például sokzsebes, terepszínű nadrágot viselktek.

Aki ilyet hordott – legyen bár valójában akár egyszerű munkába igyekvő polgár, vagy liberális, zöld woke-aktivista – életveszélybe került. A letartóztatás bizonyára nem tetszett annyira a hölgynek, mint az utcai verekedés. Támogatói – akiket a védhetetlen brutalitás ez esetben ugyanúgy nem tántorított el, mint a palesztinok szimpatizánsait sem (a két csoport nem meglepő módon azonos) – heves hullámverésbe kezdtek annak érdekében, hogy Salist egy szerencsétlen, elnyomott és jogaiban korlátozott tanítónő képében láttassák a nagyvilágnak, és fogvatartási körülményeit megjavíthassák.

Megjegyzem, ugyanezek a szimpatizánsok semmit nem tettek annak érdekében, hogy az áldozatok gyógyulásának körülményein segítsenek. Velük szerintük nem bántak méltatlanul, és jogaikon sem esett csorba. Az áldozatok nem kaptak segítséget.

Következmény

Salis támogatóinak igyekezete odáig hatott, hogy Meloni miniszterelnök asszony felhívta Orbán miniszterelnököt, hogy hasson már oda, szegény asszonnyal bánjanak végre rendesen! Ez a lépés teljesen elképzelhetetlen lenne ugye az EU-ban, hiszen az olasz miniszterelnök ezzel azt a látszatot kelti, hogy náluk ez úgy működik, a miniszterelnöknek ráhatása van a bíróságra, a börtönökre. Tehát az EU-s miniszterelnök a törvényt megkerülve igyekszik előnyökhöz juttatni az állampolgárát, mindeközben az EU azért bünteti Magyarországot, mert jogállamisági problémákat vélnek felfedezni a hatalmi ágak összefonódása, a fékek és ellensúlyok rendszerének érvényesülése területén. Ez utóbbit ugyan gondosan átvilágították, és decemberben kinyilvánították, hogy minden pöpec.

Nem lenne túlzás gátlástalan autokrata megnyilvánulásnak tekinteni. Meloni européernek tartja magát. Úgy véli, Olaszországban remekül működik a hatalmi ágak szétválasztása, így a közigazgatási hatalom (tehát a miniszterelnök) nem tud az igazságszolgáltatásra (így a büntetésvégrehajtásra sem) hatni. Hogy merül fel mégis Meloniban egy ilyen tartalmú telefonhívás?! 

Az EU parlamentje fennhangon érvelt Salis jogainak egyáltalán nem bizonyított csorbulása ellen. Az ülést a „magyarok eleven lelkiismerete”, a német szocdem EP-alelnök – övezze nevét örök dicsőség – Katarina Barley vezette. A felszólalni kívánó magyar képviselőnek nem adott szót, mert valószínűleg nála ez így demokratikus – így Győri Enikő érveivel nem tudott „összezavarni” egyetlen más felszólalót sem. A többi felszólaló közül egy sem volt, aki legalább egy látogatás erejéig megpróbált volna meggyőződni arról, amiről beszél. Ezt pedig helyi hitelességnek hívják.

Felszólalt például a Renew-s Nicola Danti, aki vélhetően Magyarországon ugyanúgy számonkérte a jogállamiságot, mint az összes többi spanja, de egy nem várt fordulattal Meloniban pont azt a viselkedést kritizálja, amit Orbán esetében támad. A Renew EU-parlamenti párt. A közösség megújítása a célja. Danti saját kormányfőjét imígyen pocskondiázta: „Egy olyan kormányfő, aki nem tudja megvédeni állampolgárát, soha nem fogja tudni megvédeni az országát sem”. No, szegény Meloni! 

Számok és Értékek

Nem világos, mivel érné be Ilaria Salis a börtönben, de érdemes pár számot és tényt leírni az Unióban bevezetett „igazsággyakorlattal” kapcsolatban!

A norvég Anders Breivik 2011. július 22-én 76 ember életét oltotta ki. Ártatlanok voltak, bár nem mind terepnadrágban. Jó részük még 18. életévét sem töltötte be: az ámokfutó egy gyermektáborban gyilkolt.

Breivik büntetése felét már letöltötte, s bár ma is a társadalomra veszélyesnek tartják, a számára biztosított nappali-fürdő-háló edzőterem „cella-lakás”, folyó egyetemi oktatása, szórakozásai (pl. madártartás) évente 514.000 euróba kerülnek az adófizetőknek. Dolgoznia nem kell.

Összehasonlításul:

Egy átlagos EU-dolgozó mintegy évi  10.000 euró közvetlen adóval támogatja országát. Azaz, életében körülbelül 400.000 euróval. Breivik áldozatai többségükben 18 év alattiak voltak. Breivik 21 évet kapott. 76 áldozata

élete során 76x40x10.000= 30,4 millió euró adót NEM termel meg; 

szüleik 21 év alatt 152x21x10.000= 31,92 millió euró adót fizetnek be.

Breivik

büntetése alatt 21×514 000=10,8 millió euróba kerül az adófizetőknek.

Ezalatt nem fizet be 21×10 000= 210 000 euró adót.

A 154 szülő tehát további 7,25 évig Breivik kiadásait termeli vissza! Másképpen, azzal néznek szembe, hogy életük 28 évét gyerekeik gyilkosának eltartására fordítják! – vajon mit gondol erről Ilaria Salis?

Önök szerint ez így rendben van? Ez felel meg az „európai normáknak”? Ez a demokratikus Európa értékrendje? Ez helyreállítja a társadalom igazságérzetét? Ez a cél, amit el kellene érnünk? 

Micskó András