A szlovák progresszív ellenzék lassan, de biztos léptekkel halad a magyar ellenzék által kitaposott ösvényen

Nyitókép forrása: SITA/Milan Illík

Az ellenzék ismét belengette az uniós források elzárásának lehetőségét. Pedig pontosan tudja, hogy a döntés nem tőle függ, és egyébként is kicsi az esélye a sikerre. Közben folynak a kormányellenes tüntetések, amelyek viszont paradox módon nem a kormány gyengeségét, hanem az ellenség súlyos megosztottságát mutatja meg. Robert Fico kormánya pedig a kőkemény szuverenistából besurranó mainstream párttá vedlett át, és ahogy telik az idő, egyre kevesebb rajta a fogás.

2018-ban Ján Kuciak és menyasszonya meggyilkolása után több mint százezer ember hömpölygött a pozsonyi Szlovák Nemzeti Felkelés terén az akkori Smer kormány ellen tüntetve. Heteken, sőt hónapokon át. Nem elégettek meg Robert Kaliňák leváltásával, sem Robert Fico lemondásával. Előrehozott választásokat akartak.

Hiába akarja megismételni az akkori hangulatot és mozgósítást a jelenlegi progresszív-liberális ellenzék, a helyzet merőben más. 2018-ban az utca emberét jogos sérelmek vitték az utcára. Aztán maga a balliberális sajtó kegyeltje, Andrej Kiska államfő kérte meg a tüntetések szervezőit, hogy hagyjanak fel a demonstrációkkal. Hogy miért? Mert az ellenzék nem volt kész a kormányváltásra. Sem Kiska sem a progresszívek pártja nem létezett akkor, és nagyon akarták, hogy a Kuciak-gyilkosság politikai tőkéje őket juttassa be a parlamentbe. Kiskának (Za ľudí) sikerült. A PS-nek nem.

   

Az emberek viszont emlékeznek erre. Ahogy arra is, hogy Matovič és Heger-kormánya a sorozatban érkező válságok ideje alatt lényegében bármit véghez vittek belföldön és külföldön. Robert Ficot és Robert Kaliňákot börtönbe záratni azonban mégsem tudták. Ergo, ha tényleg annyira nyilvánvaló volt Fico és Kaliňák bűnössége, akkor kormányzásuk ideje alatt csak sikerült volna ítéletet kieszközölni. De nem sikerült, és ez az emberekben kérdéseket vet fel. Például, ha tényleg maffiakormányzás volt, akkor a 2020-as kormányváltás után miért nem jött el az igazság pillanata, és Brüsszel miért nem állította le rögtön az uniós forrásokat Fico hatalomra kerülése után?

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Fico és garnitúrája ártatlan, hanem azt, hogy visszatérésükért a progresszívek és a jelenlegi ellenzék tettei és ostobasága a felelős – és nem a választók, ahogy azt a médiájuk sulykolni igyekszik. Még annak ellenére sem sikerült lecsukatniuk a Smer vezetőit, hogy a nyomozással megbízott rendőrök egyes vélemények szerint messze túlmentek hatáskörük határain. Ez pedig – és még sok minden más az elmúlt három évből – az emberek szemében joggal kelti azt az érzést, hogy a mai ellenzék átverte őket.

Így nem százezrek, hanem csak két-három tízezer ember hömpölyög a pozsonyi utcákon. És közben az ellenzék narratívája kezd szétesni.

Nagy’ nehezen összehozták, hogy a KDH is az ellenzék soraiba álljon, és aktívan részt vegyen a kormányellenes tüntetéseken. Erre a progresszívek hívei szivárványos zászlók alatt gyalázták a kereszténydemokrata KDH-t LGBTQ-ideológiát elutasító álláspontja miatt. A tüntetéseken a második legerősebb ellenzéki pártot, a Slovenskot nem is engedik szóhoz jutni. Az eredetileg Speciális Ügyészség védelmében megszervezett megmozdulások fő témái pedig az LMBTQ-jogok és Peter Pellegrini házelnök ócsárolása lettek – mert direktben nem merik Ivan Korčok nevét kiáltozni a pódiumról, de csak egyelőre.

Fertőző civilizációs betegségét a kórházi személyzet elől elhallgató progresszív képviselő, röhejesen elbénázott bizalmatlansági indítvány, a miniszteri fizetések emelésének támogatása – ezt mind az ellenzék tette saját magával.

Ráadásul a liberálisok felé mindig elfogult közvélemény-kutató ügynökségek szerint alig változtak az erőviszonyok a politikai palettán. A Smer vezet, a PS még mindig csak második. Pedig ott van mögötte a tüntetések lendülete és a teljes mainstream sajtó. Az erő, aminek látszatát az ellenzék kelti nem több mediális lufinál.

Közben pedig Robert Fico kőkemény Brüsszel-kritikus kormánya fokozatosan átvedlett inkognitóban lévő mainstream kormánnyá.

Mondjon bármit az ellenzék, Robert Fico megszavazta az uniós tárgyalások megkezdését Ukrajnával, támogatta – mi több, valószínűleg közbenjárt érte – Ukrajna 50 milliárdos támogatását, és lehet, hogy Robert Kaliňák védelmi miniszter el fogja kaszálni az amerikai Viper helikopterek megvásárlását, de csak azért, hogy helyettük amerikai Patriot rendszereket vásároljon.

Az ellenzék egyetlen narratívája sem vált valóra. Azt mondták, hogy Fico átadja Csallóközt Magyarországnak. Azt mondták, Moszkvához köti Szlovákia sorsát, oroszokkal köt szövetséget, elárulja Ukrajnát és a nyugati partnereket, ki akar majd lépni az EU-ból és a NATO-ból, Szlovákia elszigetelődik, stb. Semmi sem valósult meg ezekből. Szerencsétlen Rastislav Káčernek ma már csak gyalázkodó és személyeskedő narratívákra futja, amelyek szerint Fico megalázta Ukrajnát (a nagy, oroszverő Ukrajnát…) és Fico szereti a nőket…

Az emberek pedig már kezdik érezni a progresszív taktikát: hatalmas, hangzatos blockbustert ígérnek, egy tuti mozifilmet, de végül mégis lagymatag katarzissal jönnek ki a választók a moziból.

Lehet, hogy Brüsszel valóban fontolgatja, hogy elzárja a pénzcsapokat Szlovákia felé, de nem fogja megtenni. Mert Ficoval lehet tárgyalni, mert a közelgő EP-választásokra nem akarnak Ficonak muníciót adni, mert az EP-választások után a szlovák kormányfőnek vétójoga lesz az új bizottsági elnök személyének kiválasztásakor, és egyébként sem akarják, hogy Szlovákia kényszert érezzen a Magyarországgal kötött stratégiai szövetség elmélyítésére.

Nem mellesleg, és ez egy rendkívül fontos szempont, Szlovákia az eurozóna tagja. Egy eurót használó ország forrásainak leállítása olyan precedens, ami a közös valutát is megrengetheti – mert a következő talán Olaszország vagy Görögország lesz… Kockázatos manőver lenne.

Így hát marad a vaktölténnyel való puffogtatás az ellenzék részéről, akik szépan lassan, de határozottan rálépnek a magyar ellenzék által kigyúrt ösvényre.

Ennek fő oka az nemzetietlen és saját választóikat gyalázó narratíva, amit az öngyűlölő nyugaton talán sikerrel tudnak alkalmazni a politikai marketingesek, de tájainkon nem. Mert Közép-Európa már megélte ezt a fajta politikát, amit most a brüsszeliták visszahoznának, és már ismerjük a trükkjeiket. Mert azzal a legdélebbi csallóközi és a legészakibb árvai is tisztában van, hogy ha a szivárványos Nyugat-bérencek leállíttatják az uniós forrásokat, akkor annak kizárólag a hétköznapi emberek isszák meg a levét. Ahogy azzal is tisztában voltunk, hogy a Smer egykori bankadójának is mi fizetjük meg az árát.

Csak halkan jegyzem meg, hogy a felvidéki magyar közösségnek egy gyenge szlovák progresszív ellenzék nem jó. Ha a PS és az SaS tényleg a magyar ellenzék szintjére zülleszti magát, ami egyelőre valószínűnek tűnik, akkor Robert Ficot és kormányát sem tartja tovább semmi a szuverenista oldalon, és nyíltan besorol a mainstream mögé. És visszakapjuk azt a Ficot, aki a Kuciak-gyilkosság előtt fél évvel még Európa-magjáért feláldozta volna a V4-et…

Komjáthy Lóránt