Nyitókép: kepmas.hu
Több formája is ismert férfi és a nő párkapcsolatának, de történelmi tapasztalatunk, kultúránk évszázadai alatt még jobb megoldást a családalapításra, főleg sikeres gyermekneveléssel egybekötve nem kreált, mint a házasság intézménye.
A ma divatos, túlsúlyban szabadelvű felfogású világban nem könnyű azonosulni a fiataloknak a tartós házasságkötés eszmeiségével, különösen történelmi hagyományaival.
Az értékrendről nem is szólva, különösen mostanság a nyugat „trendi” világa ránk zúdítja a dekadens, szabadelvű nemi szerepmeghatározás ép elmét súroló elképzeléseit. Szerintük az ilyen tévhitek erőszakos és követendő aktív terjesztése már zsenge gyermekkorban ajánlott. Óriási károkat okozhat, szerencsére egyelőre inkább csak Európa nyugati részében terjedt el gátlástalanul a Gender-elmélet téveszméje: „A gyermek, majd ha felnő, saját maga határozza meg nemiségét”.
Ezzel elutasítva azt a tudományos megállapítást, hogy biológiailag – már az anyaméhben fejlődő, egészséges magzat minden sejtje egyértelműen magában hordozza a nemi hovatartozás kódját. Egyszerű, világos és tudományosan megalapozott meghatározás. Ezért is minden jóérzésű, ép gondolkodású ember bátor kiállására van szükség!
A házasság nagyobb biztonságot nyújt, mint az együttélés laza kapcsolata, megtévesztő szabadságérzete, amelyből bármely fél akármikor kiléphet. Téveszme a házasságkötést csak egy darab papírnak tartani. A házassági szerződés esküvel nyert megerősítést. Innen ered az esküvő szép magyar megnevezése.
Itt említeném történelmi gyökereink keresztény hagyományokkal rendelkező pozitív tapasztalatát, hogy az ilyen alapokra helyezett szerződés, szentségi házasságkötés esküje statisztikák szerint is időtállóbb.
Gyakori tapasztalat, hogy sokszor semmi más nem köti össze a párokat, csak az anyagiak. Ki mit hozott magával a kapcsolatba, vagy ki milyen anyagi hátteret biztosít, ez pozícionálja – predesztinálja, hogy milyen előjogokkal irányíthatja majd, sokszor zsarolhatja is párját és családját. Ezekkel a materiális felfogásokkal találkozhatunk később a gyermeknevelésnél is. Többnyire nem azt jelenti, hogy mennyit foglakozott a gyermekei nevelésével, jellemvonásai fejlesztésével, mint az igazságosság, segítőkészség, szolidaritás, kitartás, példaadás, empátia és ami a legfontosabb, az igaz szeretet átadásával.
Valaha a párkapcsolat természetes velejárója a házastársi kötelék volt és annak folytatása a családalapítás, a gyermekáldás elfogadása, ez egyben az Isteni áldás legnagyobb – legszebb ajándékának számított.
Családok és generációi kalákában egymás segítését felcserélte a kíméletlen törtetés, valami megfoghatatlanul hamis és önző – törtető érvényesülés egoista eszmeisége. Károkat okoztak feminista mozgalmak és a neoliberális eszmeiség helytelen felfogásai. Tulajdonképpen nincs szükségem férjre, sőt gyermekre sem. Élvezzem az életet. Világot akarok látni, mindent megkapni, amit az élet nyújthat: karrier, bakancslista, anyagi javak, stb. Ebbe nem fér bele egy férj, manapság a szexhez sem kell a szabadságomat feladni, hiszen itt van a tabletta. Egy gyermek aztán pláne nem fér bele, és ha úgy érzem, hű társra lenne szükségem, megteszi a kutya is, mert csak élvezni akarom az életet, és ha lesz ”mani”, mindenem meglesz, így férjre és Istenre sincs szükségem. Meddig ?! Nem értjük, hogy emberi mivoltunkban az élet nem csak rólam szól, nem csak magamért vagyok felelős, hanem az utánam jövő nemzedékért is!
Kijelenthető és elvárható az a kívánság, hogy a házasságkötésre lépő férfi és nő legyen a család és a társadalom biztos támpontja, egyben jövendőbeli gyermekeinek jó édesanyja és édesapja, akik majdan gyermeikeiknek is példaképévé válhatnak a családalapításban.
Dr. Hollósy Tamás
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
