Micskó András: Az az ellenzék követelte Novák és Varga lemondását, amely nem szavazta meg a gyermekvédelmi törvényt

Nyitókép: MTI

Megrázta a magyar közéletet a kegyelmi ügy, ami végül a köztársasági elnök asszony lemondásához vezetett.

Maga a történet meglehetősen triviális, részleteit mindenütt olvasni lehet. Egy „balsorsra érdemes” demokráciában, mint például a holland, egyenesen vállveregetés járna érte. De Magyarországon, ahol a kormány kommunikációjának központi eleme a konzervativizmus és a szexuális érzékenyítés (nem is helytelen) gyerekkori tilalma, nehezen vezethetett volna másra, mint a lemondásra. A részleteket mindannyian ismerjük, Novák Katalin mellett Varga Judit is eltűnni látszik a süllyesztőben, ami a kormánypártok számára ebben az időpillanatban érzékeny veszteségnek tűnik.

   

Cinikus ellenzék

A magyar ellenzék viselkedése sajnos épp annyira kiszámítható volt, mint gondoltuk. Teljes erővel szálltak bele Novákba, ami nem túl meglepő, hisz ki kellett használniuk a ziccert. Abból azonban, ahogyan ez megtörtént, sajnos azt is láthatjuk, a „balnak” nevezett oldalon semmi nem változott, minden balul történik most is. Első lépésként lemondást követeltek, aminek alapja a 2021. évi LXXIX. törvény, amit jobbról gyermekvédelmi-, balról pedofiltörvénynek titulálnak. Nos, ezt az ellenzék nemcsak nem támogatta annak idején, de nem is szavazta meg! Ellenkezni pedig azzal, amit nem helyeslek, elég cinikus mutatvány.

Amikor aztán Novák lemondott, azzal igyekeztek szavazóikat lázban tartani, hogy a 34 éve fennálló magyar rendszert akarták megváltoztatni, mely szerint a köztársaságielnök-választást a parlament hatásköréből közvetlen népszavazással történő választássá kívánták tenni. A gondolat nem ördögtől való, nem egy országban ez a bevezetett formula, másokban azonban nem. Az európai gyakorlat szerint egyik sem törvénytelen, vagy antidemokratikus. A követelés validitása attól foszlik szerteszét, hogy ugyanezek a pártok kormányon még soha nem igyekeztek „kiadni a kezükből” a jelölés-választás lehetőségét. Most sem ez a céljuk. A politikai hasznot a közvélemény tematizálásától és a káosz fokozásától remélik. Ők is tudják, hogy a törvénymódosítás – elfogadás – népszavazás – eredmény ciklus semmiképp nem fér bele az EU-parlament újraválasztásáig hátralévő négy hónapba.

Fideszen belüli hullámok

Ami meg legutóbbi, ordenáré médiakijelentéseiket illeti: ha valaki eddig megválaszthatónak gondolta a magyar baloldalon tömörülőket, ha egy csepp esze van, mostantól csakis egy új ellenzék felépítésében gondolkodhat.

Ugyanakkor a kormánypártoknak elég súlyos érvágást jelentenek már a történtek is. Nem fognak még egy bizonytalan, nyitott helyzetet vállalni, még akkor sem, ha a jelen politikai szituációban nem volna félnivalójuk egyetlen ellenzéki köztársaságielnök-jelölttől sem. A FIDESZ érdeke az, hogy a választási kampány, amire a közelgő évértékeléssel fordulnak rá, arról szóljon, amit egyébként is kommunikációjuk gyújtópontjában tartanak: az emberi viszonyok kiüresítő átalakításáról, a naponta tapasztalható szuverenitáskorlátozó törekvésekről és a javuló gazdasági mutatókról. Így is jelentősen megterheli majd az első heteket, hogy Orbán nem fogja tudni szó nélkül hagyni két potens politikai aktorának kiválását – mivel az ügy a Fideszen belül is széles hullámokat vetett.

Nem túlságosan lényeges, hogy ki hibázott. A lényeges az, hogy aki hibázott, az felelőtlen – na jó – felületes volt-e, vagy átverték. A lényeges, hogy bukás történt-e, vagy buktatás. Tudni kellene, hogy Balog milyen indoklással kért védence számára a kegyelmet, és hogyan egyezik ez belső meggyőződésével. Ha egyezik (és úgy látszik, ő tisztában volt azzal, amit kér), akkor ugyanezt a kérdést fel kell tennünk a Sándor palotában történtekkel kapcsolatban is: Novák bizonyára jószándékból tette, amit tett, de tudnunk kellene, hogy az asztala mellett álló személy tudta-e, mit tesz főnöke elé. Hogy az ő jó szándéka Ugyanaz a jó volt-e ,mint Nováké. Ha igen, tudnunk kellene, mit gondolt Novák, akkor és most. Ha nem tudta, akkor a dolog egy lelkes amatőr sajnos előre kódolható bukása volt.

Kreált ügy a Novák-Varga vonal elveszejtésére?

Sokkal rosszabb a helyzet, ha tudta. Mert akkor Novák Katalint cserbenhagyták azok, akik korábban hivatalára felkérték és támogatásukról biztosították. Ha pedig így történt – és vannak erre utaló nyilatkozatok – akkor ez egy kreált ügy, amit a Novák-Varga vonal elveszejtésére építettek. Úgy tűnik, a legkevesebb kétség Varga Judittal kapcsolatban merül fel, mégis a lemondást választotta ő is.

Ebben a fénytörésben úgy tűnik, hogy az orbáni lobogó – egy a tábor, egy a zászló – mintha kicsit másnak látszana a felfesléseknél: mert bár egy a zászló, de úgy látszik, több a tábor. Ráadásul olyasféleképpen, mintha a törésvonal a meggyőződésesek és a nyerészkedők között húzódna. Látszik, hogy mindaddig, amíg az uniós tagság nem kerül veszélybe, a mai, irigy és tehetségtelen ellenzék sosem tudja átverekedni a progresszív „életérzést” a magyar lelkeken. Sőt, van az a „lesz”, amelyben még akkor sem.

Ha a kertész nekilát a gyógyításnak

Amíg ez az irracionális és arrogáns „újeurópai” nyomulás áll szemben a konzervatív, változatlanságukban is egyre kevésbé megtűrt értékekkel, addig marad a Fidesz – de ehhez a felsejlő hibáknak megbocsáthatóknak kell maradni választóik szemében. Mert ha elérkezne egy pillanat, amikor a homályos történetek a magyar döntési szabadság és a szuverenitás megőrzésének melléktermékéből egyszerre csak a rendszer céljává látszanának változni, az még akkor is bukáshoz vezetne, ha minden tisztességes jobboldali irtózik a nőnek maszkírozott férfiak európai jogokba öltöztetett úrhatnámságától.

Novák Katalin és Varga Judit felépítésébe rengeteg energiát fektetett a kormánypárt. Most mégis mentek a levesbe, anélkül, hogy bárki tudná, véletlenül történt-e így. Ez az a kérdés, ami ma mindenkit foglalkoztat a magyar belpolitikában. A vihar tépte le az ágat, vagy felelőtlen „fészekrablók” alatt tört volna ketté? Esetleg a gazda metszette vissza? Ha a kertész nekilát a gyógyításnak, meglátjuk ki, mi lett még felesleges.

A sértett kitörése nem politikai kategória

Az évértékelőn erre figyel majd minden elemző. Mert a sértettek veszteség miatt érzett elkeseredése lehet őszinte, de kitörése nem politikai kategória. Ha az volna, fel kellett volna építeni! Bárhogy is lesz, a kormánypártnak mielőbb utódokat kell találnia. A lemondottakba fektetett energia oda. Akkor is, ha az őket övező választói szimpátia csak épített erény – mert ez a kommunikáció, és így működik. Az évek alatt sokan elhitték és megszerették őket. Számítottak rájuk és ők számíthattak választóikra.

Most új emberek jönnek, akiknek hitelessége talán csak a párt hiteléből visz, és nem hoz. A Fidesznek fontosak az EP-választások, és mindent meg fog tenni, hogy ne csak a következő öt év brüsszeli jelenlétének eddig Varga Judittól várt hatékonysága, de az ahhoz szükséges létszám is minél nagyobb legyen. Ne legyen kétségünk, Orbán könnyedén összetartja a sajátjait. Hogy mennyibe kerül ez a ráncba szedés, azt a választási eredményeken mérhetjük majd le.

Ami meg az ellenzéket illeti, ha az ateisták imádkoznának, könyörgésük tárgya Orbán távozása kellene legyen. De mivel nem teszik, mit eddig is, csak átkozódni lesz módjuk.

Micskó András