A cseh kormány döntése Macron bosszúja, amiért Fico nyilvánosságra hozta a Nyugat terveit

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Lewis Joly

Petr Fiala cseh kormányfő szerdán bejelentette, hogy lemondja a cseh-szlovák kormányközi találkozót, mert elutasítja a szlovák külpolitika irányát. A lépés egyértelműen a szlovák szuverenista kormány elleni támadás, de nem csak arról van szó, hogy Fiala egyébként többségében liberális kormánya a szlovák ellenzéket erősíti. Itt Macron bosszújáról van szó, akit a kis öt és félmilliós Szlovákia szuverenista (bár nem épp szent) kormányfője kínos helyzetbe hozott múlt héten. A cseheknek is megvan a maguk oka arra, hogy eljátszák a franciák hasznos idiótáját.

Ha ugyanis Robert Fico a múlt héten nem árulja el a nyilvánosságnak, hogy Macron Párizsban 20 ország képviselőivel a nyugati katonák Ukrajnába küldéséről tárgyalt, akkor valószínűleg jó ideig az emberek nem is tudták volna meg, mire megy ki a játék. Macron, Ursula von der Leyen és mások pánikszerű nyilatkozatai helyett lassan vezették volna rá a közvéleményt arra, hogy márpedig katonákat küldenek Ukrajnába. Így volt ez a tankokkal és a nagy hatótávolságú rakétákkal is.

Csakhogy Robert Fico nyilvánosan bejelentette, hogy miről lesz szó a találkozón, és Macronnak muszáj volt mondania valamit a katonák Ukrajnába küldéséről. És csak annyit tudott mondani, hogy „nincs konszenzus” a kérdésben – ami teljesen nyilvánvaló volt, ehhez semmilyen sajtótájékoztatóra nem lett volna szükség.

   

Egy héttel később Macron Prágába utazott, hogy Petr Pavel cseh államfővel és Petr Fiala kormányfővel találkozzon. A Právo cseh lapnak azt nyilatkozta, hogy Franciaország nem fog a közeljövőben katonákat küldeni Ukrajnába. Nem sokkal később újabb fordulat jött, és kijelentette, hogy katonákat kellene küldeni…

A kommunikációs káosszal párhuzamosan a nyugati sajtó egy része leszedte a képzeletbeli keresztvizet Macronról, akit merész, de meggondolatlan politikusként állított be.

A cseh miniszterelnök lemondta a cseh-szlovák kormányközi találkozót

Na már most, Macron prágai látogatásával egyidőben jelent meg a hír, hogy a GLOBSEC radikálisan háborúpárti szlovák agytröszt idén Prágában tartja meg nemzetközi fórumát, a védnökségét pedig Petr Pavel államfő látja majd el. Emögött nem csak azt kell látni, hogy Robert Fico nem hajlandó közpénzből finanszírozni a GLOBSEC fórumát. A GLOBSEC tavalyi akcióján maga Macron is részt vett, és a fórum lényegében minden felszólalója keményen verte a háborús tamtamot.

A GLOBSEC közvetlen kapcsolatban áll a szlovák progresszív PS-szel, amelynek külön megállapodása van az együttműködésről Macron Lendületben! nevű pártjával – ahogy a magyarországi Momentummal is. Nem véletlenül volt épp Donáth Anna a „díszvendége” a PS komáromi választási akciójának 2019-ben, ahol elhangzott Donáth emlékezetes felhívása a felvidéki magyarokhoz, hogy legyenek „büszke szlovákok”.

A cseh kormány bejelentése a kormányközi találkozó lemondása kapcsán tehát nem véletlenül közvetlenül Macron prágai látogatása után érkezett. A nagy kérdés, hogy miért játssza el Fiala és kormánya a franciák hasznos idiótáját.

Ennek több oka is van. A csehek több szálon kötődnek történelmi és politikai szinten is a franciákhoz. 1919-ben francia fegyverekkel nyomultak be a csehek Lengyelország területére, hogy elfoglalják a Tschen város körüli iparilag fejlett régiót, hogy a folyamatban lévő első világháborús béketárgyalásokon igényt támaszthassanak a területre. Ez volt az úgynevezett hétnapos háború, amely során a csehek nagyjából kétszer akkora területet foglaltak el, mint amit meg akartak szerezni – hogy legyen miből lealkudni. A nyugati hatalmak Zaolzie régió nagyobbik felét a cseheknek ítélték. A háború és a nyugati ítélet ma is elevenen él a helyiek emlékezetében, a lengyelek fájó és dühös szívvel gondolnak a történtekre.

Szivárványos-atlantista provokáció – A szlovák külügy berendelte a pozsonyi holland nagykövetet Káčerék akciója miatt

A mostani esetben azonban nem csak történelmi kötődések, hanem a közös érdek is összekötötte Párizst Prágával.

Robert Fico ugyanis megszakította a kommunikációt a Markíza televízióval (a SME, a Denník N és az Aktuality.sk portálokkal egyetemben). És okkal: a Markíza igen erőteljesen kampányolt a liberális-progresszív érdekek mentén a választások előtt és után is. És most visszanyalt a fagyi.

Fico ugyanis elintézte, hogy az állami cégek korlátozzák hirdetéseiket a Markíza felületein. Egyúttal belengette az egyébként Smer által 2010-ben bevezetett, de botrányosan túlárazott SkyToll útdíjrendszer átértékelését. Most jön a csavar: a SkyToll mögött a cseh PPF Holding áll, amely a Markízának is résztulajdonosa. 

A Markíza és a PPF vette az adást. Változások történtek a szerkesztőségben, és visszafogták az elemzőként meghívott, valójában kormányellenes narratívákkal érkező megmondóemberek szerepeltetését az adásokban.

A dolog természetesen a totális győzelemhez fanatikusan ragaszkodó és a politikai ellenfél teljes pusztulását hirdető progresszív médiatérnél kiverte a biztosítékot. Olyannyira, hogy a szlovák „demokrácia” megmentéséért a Denník N cseh verziójának szerkesztője a PPF oligarcháinál kezdett el rimánkodni.

Emlékezzünk vissza, hogy az elmúlt tíz évben a liberális sajtó hogyan harcolt az oligarchák ellen. És azóta eljutottunk oda, hogy az Aktuality.sk leállította az oknyomozásokat, legjobb újságíróit száműzte, a Denník N pedig cseh és szlovák (progresszív pártokat és aktivistákat pénzelő) oligarchák előtt borulnak térdre, hogy segítséget kérjenek egy olyan ellenfél legyőzéséhez, akit demokratikus úton nem tudnak legyőzni.

Amit Macron, a cseh kormány és a progresszívek oligarchái akarnak Szlovákiában, az „választási autokrácia”, a választás illúziójával leplezett önkényuralom, ahol csak egyetlen pártra, egyetlen kultúrára és egyetlen narratívára szabad szavazni – máskülönben egyszerűen fasisztának bélyegzik az embereket és mindeféle okokra hivatkozva korlátozni akarják jogaikat, megfenyegetik, hogy tönkreteszik a gazdaságot, a munkahelyeket.

A világ teljesen kifordult önmagából. Az egykor oligarchadiktátumot kiépítő Robert Fico ma az oligarchák ellen lázad. Persze, ne legyünk naivak. Ez a lázadás nem a szabadságról szól, hanem egy új egyensúlyi pontról. Fico most próbálja a maga módján felvázolni, milyen keretek között lehet normalizálni a kormány és az üzleti körök kapcsolatát.

A dolgot a progresszívek kőkemény fanatizmusa és a háborús hangulat rendkívüli mértékben megnehezíti. Olyannyira, hogy bőven benne van a pakliban, hogy Fico ezt a harcot elveszíti.

Körkép.sk