Macron és Fiala ámokfutása valójában a háborúpárti elit fuldoklása

Nyitókép forrása: sita/AP Photo/Lewis Joly

Rendkívül érdekes politikai konfliktusok lobbantak lángra az elmúlt héten. A franciák a cseheken keresztül estek neki a szlovákoknak, miközben a francia elnök éppen vért izzad, hogy az ukránoknak megígért kétoldalú védelmi szerződést valahogy átimádkozza a nemzetgyűlésen. Közben Petr Fiala cseh kormányfő lemondta a szlovák kormánnyal való találkozót és helyette a szlovák ellenzék vezérével, a progresszív Michal Šimečkával találkozott. Amit most látunk, az a háborúpárti elit fuldoklásának tünete. A békéről nem beszélhetnek anélkül, hogy magukra ne sütnék a többszázezer felesleges halálért járó vörös bélyeget, de az eddigi erőfeszítések melletti győzelemben már nem reménykedhetnek.

Macron kifejezetten kényes helyzetbe sodorta magát. Azzal, hogy Robert Fico szlovák kormányfő napvilágra hozta a múlt heti párizsi találkozó valódi szándékát, azzal lényegében kikényszerítette a választ a párizsi találkozón részt vevő országoktól, és pár kivételtől eltekintve mindenki elutasított a nyugati beavatkozást.

Minden, ami ezután jött, pánik-kommunikáció volt, amelynek hátterében az áll, hogy a nyugati háborúpárti politikai vezetés, kezdve Franciaországgal és folytatva Csehországgal, már érzi a vesztét, mert a háború nem úgy alakul, ahogy remélték, és ha tényleg ki kell egyezni az oroszokkal, az számukra politikai bukást jelenthet. A nyugati háborúpárti elit fuldoklik, elfogyott körülötte a levegő.

   

Miért?

Az első és legfontosabb körülmény, hogy az ukránok nem tudnak eredményeket elérni a fronton, míg az oroszok kisebb, de nem döntő győzelmeket azért aratnak.

Ezért van az, hogy Ukrajna győzelme nem nagyon kerül elő a narratívákban. Az „Ukrajna nem veszíthet” és „Oroszország nem győzhet” ugyanis nem jelenti azt, hogy „Ukrajnának győznie kell” és hogy „Oroszországnak veszítenie kell”.

A másik kulcsfontosságú tényező, hogy az Egyesült Államok lényegében befelé fordult, és már saját belpolitikai csatáira figyel. Joe Biden regnáló amerikai elnök népszerűsége nem csak mélyponton van, de újraválasztási esélyei is napról napra csökkennek. Az ukrajnai háború mindenáron történő fenntartása a demokraták számára egyre inkább teher, még akkor is, ha a külpolitika iránt érdeklődő maroknyi amerikainak elmondhatják, hogy milyen gazemberek ezek a republikánusok, amiért nem küldenek több fegyvert Ukrajnának.

A harmadik kudarc pedig az, ahogy Donald Trump republikánus elnökjelölt esélyei nőnek.

Trump ellen nem csak az ukrán elnök emelt szót olyan módon, amit a potenciális új amerikai elnök nem fog elfelejteni, de egy sor progresszív-liberális európai országvezető sem, akik rettegnek attól, hogy Trump megválasztásával politikai jövőjük is megpecsételődik.

De akkor mi a terv?

A terv, az orosz-ukrán háború jegelése. Macron üzeneteinek lényege, hogy a Nyugat hajlandó katonai beavatkozásra, ha Oroszország túl messzire megy. Erről már a múlt héten közöltünk egy elemzést, és most a francia elnök maga is megerősítette: az ellenzéki pártok képviselői a Macronnal való tárgyalások után kijelentették, hogy Macron kész bevetni a francia hadsereget Ukrajnában, ha Oroszország megközelíti Kijevet vagy Ogyesszát.

Ez azt is jelenti, hogy Macronnak van egy konkrét elképzelése arról, mi lesz Ukrajna sorsa, és abban nem szerepel a kelet-ukrajnai területek, sem a Krím visszaszerzése, hanem Kijev és Ogyessza megtartása. Egy befagyasztott konfliktussal kettétört Ukrajna, amely megtartja tengeri kijáratainak egy részét.

Ez két dologra utal. Az egyik az, hogy ma már tényleg számításba kell venni egy ukrán katonai és társadalmi összeomlás esélyét. A másik, hogy Európának fogalma sincs, mihez fog kezdeni egy ilyen esetben.

A Nyugat teljesen leépítette kapcsolatait Oroszországgal. Mégis, mivel tudnák rábírni arra Moszkvát, hogy ne legyen túl mohó háborús céljait illetően? Nem fognak több orosz energiahordozót vásárolni? Hiszen az EU már három év múlva teljesen ki akarja szorítani Európából az orosz gázt és kőolajat. Az orosz uránt pedig felváltja az orosz nyersuránból készült amerikai urán…

Európa módszeresen felégetett minden hidat maga mögött, és most nem tudja, hogyan találjon vissza a békéhez. Egy olyan békéhez, ami a problémát okozó nyugati elit számára politikai túlélést kínál.

Nem maradt más hátra, mint a háborús retorika. Oroszország hagyja békén Nyugat- és Közép-Ukrajnát, és hagyja meg Ogyesszát, mint tengeri kijáratot a megcsonkított Ukrajnának.

Vagy, a Macron és Fiala-félék háborúba sodorják az egész kontinenst, csak hogy növeljék a tétjét saját politikájuknak, hátha elhozza számukra azt a győzelmet, amivel megőrizhetik a bársonyszéküket.

Cseh-szlovák csörte

Erről szól a cseh-szlovák vita is. Csehország Fiala kormányfősége alatt az utolsót is odaadta az ukránoknak, és most jön a számvetés. Arra hivatkozva adták át a fegyvereket, hogy „ne nekünk kelljen harcolnunk Oroszországgal”. Erre most jön Macron, hogy küldjünk Ukrajnába katonákat.

Fiala számára a szlovák miniszterelnök és a szlovák sajtó kulcsfontosságú. Nincs ugyanis nyelvi korlát, a csehek fordítók nélkül értik a szlovák nyelvet és fordítva. Ha Fico azt mondja, hogy béke kell, hogy a háborúpárti elit súlyos hibát és emberéletekben mérhető kudarcot szenvedett el, az üzenet akadálytalanul csorog át Csehországba is, súlyos politikai problémákat okozva a háborús retorikát folytató Fialának.

Csehországban jövőre tartanak parlamenti választásokat, ami relatíve közel van. Petr Fiala pártja 27,79 százalékkal nyerte meg a 2021-es választásokat, mai 14 százalékon vegetál, miközben az anno legyőzött Andrej Babiš pártja 34 százalékon áll.

Fiala minimum az EP-választások végéig fenn fogja tartani a nyomást a szlovák kormányon, de inkább az amerikai elnökválasztások végéig. Az ugyanis teljesen új helyzetet fog teremteni Európában, és a félelem irracionális módon racionalitásra fogja kényszeríteni a kontinens vezetőit. Egyszerűen azért, mert ha Biden elbukik a választáson, annak az az üzenete, hogy a többi háborús pszichózisban szenvedő elnök és miniszterelnök is bukni fog.

Körkép.sk