Pandy Péter az európai érdekek sírásóival szelfizett Bukarestben. Mégis, mit akar üzenni ezzel a választóknak?

Nyitókép forrása: Pandy Péter hivatalos facebook-oldala

A Most-Híd, mint párt valószínűleg már sosem támad fel (szerencsénkre), önmeghasonló szellemisége azonban tovább él, és folyamatosan felüti a fejét. Sajnos a Magyar Szövetségen belül is. Most nem a nemzeti önfeladásról van szó, hanem arról a politikai gyakorlatról, hogy mindenáron a látszólag erősebb mainstreamhez próbál hozzásimulni az egyszeri politikus. Pandy Péter, a Magyar Szövetség potenciális befutó helyen szereplő EP-képviselőjelöltje az Európai Néppárt bukaresti kongresszusán ezt a hibát követte el.

„Abban viszont egyetértünk, hogy Szlovákiának az Európai Unióban, a Magyar Szövetség képviselőinek az Európai Parlamentben, az egyetlen szlovákiai magyar pártnak pedig az Európai Néppártban van a helye. Ezek fényében köszöntöttem Roberta Metsolát, az Európai Parlament elnökét és Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét.”

írta a Facebookon azokhoz a képekhez, amelyeken többek között Ursula von der Leyennek, Manfred Weberrel is pózol.

Alapesetben, az ilyen személyes kézfogások nem ördögtől valók, ahogy a szelfizés és az EPP-ben való maradás melletti állásfoglalás sem az. Csakhogy Pandy ennél sokkal messzebbre ment. Egy másik kapcsolódó posztban például teljesen nyíltan azt írja:

   

„A napokban több helyen felmerült a Magyar Szövetség kilépése az Európai Néppártból. Sajnálom, hogy az ilyen álláspontot képviselők nem vettek részt a kongresszuson. Így nem érezhették át, milyen érzés Európa vezetőivel, Európai országok minisztereivel, (miniszter)elnökeivel családias hangulatban beszélgetni. Mert az Európai Néppárt egy pártcsalád. Ráadásul ma Európa legnagyobb családja. A családtagok sem mindig értenek mindenben egyet, de összetartja őket a családi kötelék.”

Mindez rendkívül aggasztó üzenetet küld a felvidéki magyar választóknak. Nem csak azért, mert a Magyar Szövetségen belül még ma sincs egységes álláspont Ukrajna katonai támogatása vagy a vétójog eltörlése terén (a hivatalos álláspont és a kampány-narratíva nem ugyanaz), vagy azért, mert Pandy az MSZ EP-választási listájának második helyéről indul, ami adott esetben képviselői mandátumot jelenthet Brüsszelben. Sőt, még csak nem is azért, mert Pandy a progresszív „hunyászkodjunk meg, mert akkor ott ülhetünk az asztalnál” mantrát mondta fel szinte szóról szóra. A probléma súlyosabb.

Pandy nem csak köszöntötte Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét, és kijelentette, hogy a Magyar Szövetségnek az Európai Néppártban a helye, hanem érték- és érdekközösséget vállalt azzal az Európai Néppárttal, amely Ursula von der Leyent jelölte újra a Bizottság élére. Közös szelfijük kétségkívül arra utal, hogy Pandy részben vagy egészben azonosul von der Leyen politikájával.

Azzal a politikával, amely

• szította és szítja a háború tüzét,
• nyugati katonákat küldene Ukrajnába a világháború kitörését kockáztatva,
• korrupció-gyanús vakcinabizniszekkel van tele,
• az európai versenyképesség leépüléséhez vezetett,
• a tagállamok vétójogának eltörlését, így a kis tagállamok jogfosztását szorgalmazza,
• sarccal büntetné a tagállamokat a migránsok be nem engedéséért,
• tönkreteszi az európai, köztük a kárpát-medencei gazdákat és az egész agráriumot az ukrán gabona vámmentessé tételével és a gazdák panaszainak tudatos figyelmen kívül hagyásával,
• energiabiztonságunk feladására kényszerít,
• erőszakosan, zsaroló eszközökkel LMBTQ-ideológiát kényszerít rá a tagállamokra,
• terveket sző uniós tagállamok gazdaságának tönkretételére, hogy befektetőcsoportok és oligarchák érdekeit érvényesítse,
• uniós források jogtalan visszatartásával akarja a nemzeti érdekeket védő kormányokat térdre kényszeríteni.

És még sorolhatnánk.

Egyszerűen érthetetlen. EP-választási kampány van, és az MSZ épp csak elkezdett egy valóban jó, megkockáztatom, nyerő programot a választók elé tárni. Erre Pandy Péter olyan politikusokkal pózol, akiknek nagy politikai súlyuk van ugyan, de a választók már a pokolba kívánják őket elkövetett bűneik miatt. A magyar választók zöme biztosan. És ezeket a fotókat még meg is osztja a közösségi hálón, jelezve, mi a helyzet.

Meg kéne érteni, hogy egy fotó is üzenet. A politikus azt jelzi vele, hogy politikai vagy ideológiai érdek- vagy értékközösségben áll azzal az adott személlyel. Ez csak a kormánytagok, miniszterek, kormánymegbízottak esetén nem érvényes, mert esetükben az adott választási eredményeket tükröző keretek között kell mozogni és elfogadni a realitásokat egy adott cél elérése érdekében – ha ez kivitelezhető.

De most egy olyan választásra készül a Magyar Szövetség amelynek épp a kedvezőtlen realitások megváltoztatásáról kellene szólnia – nem pedig azok propagálásáról, mert lányos zavarunkban a csillogás és a hatalom szele épp elszédíti a fejünket egy konferencián. Nem véletlenül döntött úgy a Magyar Szövetség, hogy nem fogja támogatni von der Leyen jelölését a kongresszuson – bár, most már elkezdhetünk gondolkodni azon, vajon ki hogyan szavazott a delegáltak közül.

Arról nem is beszélve, ha Pandy az Európai Néppárthoz tartozás megőrzése mellett akart érvelni, azt nem épp von der Leyennel kellen alátámasztania, mert hiteltelen és kontraproduktív. És nem is Metsolával, aki a korrupciós gigabotrányban főszerepet játszó Kaja Kallas közvetlen munkatársa volt. Manfred Webert pedig inkább hagyjuk.

Az „i”-re a pontot mégis az tette fel, hogy Pandy valamiért fontosnak érezte, hogy egy olyan fotót is megosszon, amelyen azzal a három szlovák politikus előtt hajbókol, akik Szlovákiát ellenállás nélkül háborúba vitték volna:

• Eduard Heger, aki egy választási ciklusban kétszer is képes volt megbukni kormányfőként, aki kijelentette, hogy ha a nyugati partnerek azt kérnék tőle, szlovák katonákat küldene Ukrajnába, csak hogy „megbízható partnernek” bizonyuljon, és aki előre lemondott a vétójog érvényesítéséről az EU-csúcsok előtt, magasról téve a döntés negatív következményeire;
• Jaroslav Naď, aki amellett, hogy háborús uszító volt, leépítette Szlovákia védelmi képességeit, alkotmányellenesen elküldte a szlovák MiG-29-eseket Ukrajnába, és aki fenyegetésként beszélt Magyarországról, amivel a magyar kisebbségre rajzolta fel a célkeresztet;
• és Juraj Šeliga, szintén háborús uszító, politikai kalandor.

Értem, hogy a politikus feladata kapcsolódási pontokat keresni. De ezt nem teheti meg a választókhoz és a választók érdekeihez fűződő kapcsolatok rovására. Legalábbis akkor nem, ha sikeres akar lenni a választásokon.

Komjáthy Lóránt