Nyitókép: SITA
Nem tudom, volt-e valaha direkt kapcsolat választó és választott között az úgynevezett nyugati demokráciákban, de ilyesmi manapság még komoly igyekezettel sem érhető tetten. Ez a tény azonban nem okoz hiányérzetet a választóban. Kontinensünkön az elvileg minket képviselő miniszterek nem csak nem teljesítik választási ígéreteiket, de sokszor szemrebbenés nélkül képviselnek érthetetlen és ígéreteikkel szembe menő álláspontokat is.
Jó példa erre Annalena Baerbock asszony áldásos tevékenysége, amit ő totális tudatlanságával emel professzionális szintre. De megfigyelhetjük Robert Fico miniszterelnök alig fél éves tevékenysége során is. Hazai retorikájában ugyan rendre az őt hatalomra segítők háború és fegyverellenes, szuverenista álláspontját hangoztatja, de nem hallottam, hogy emellett bárhol, bármeny nemzetközi fórumon (pl. Párizsban, február 26-án) érdemben fellépett volna.
Jelzem, ma Európában a hülyítés ily enyhe foka igen finomnak mondható. Fel sem tűnik. Hogy is mondta magyarországi látogatásakor? – „Brüsszelben, február 1-én… messzemenő megértéssel fogjuk figyelni a te [ti. Orbán] legitim harcodat, amit az európai tanácson belül vívsz [tehát ő nem]. Ma megismertük azon javaslatok együttesét, amit Magyarország a brüsszeli tárgyalásra magával visz, s melyek szerintünk nagyon is értelmesek és racionálisak. És ha az EU-ban a többségnek érdeke fog fűződni ahhoz, akkor ez a csomag oda vezethet, hogy az EU költségvetés revíziójára sor kerülhet…
[Érdeke fog fűződni? Mert elképzelhető volna, hogy NEM? Bárkinek az volna az érdeke Brüsszelben, hogy NE legyen követhető a közös pénz felhasználása – mert erről volt szó. Tényleg? Akkor ők kit képviselnek, vajon?]. És úgy hoznak létre egy Ukrajna-eszközt, hogy valóban hallgatunk egymásra; és a szlovák kormány támogatni fogja azokat a javaslatokat, amiket a magyar miniszterelnök itt most bemutatott…” Támogatta? Nem támogatta. Orbán Viktor egyedül kávézott, Robert Fico meg simán leokézta a többségi álláspontot. Érdekel ez valakit? Nem.
Amikor az 50 milliárd eurós ukrán kölcsön hírére Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter azt találta mondani, hogy Brüsszel további négyéves háborúra készül, oly hevesen ugrottak neki, mint a fegyverszállítások negligálása kapcsán se! De… ha nem négy évre tervezik, miért is kellett megszavazni ötvenmilliárdot? – a választó a kérdést fel sem teszi.
Ahogy most, szavazás után, Ön azt sem tudja, mikor, hol, milyen kondíciókkal veszik fel ezt a kölcsönt – az Ön nevében. Nem is tudhatja! Ez ugyanis sehol nincs leírva! Sehol nincs kidolgozva, asztalra téve. Még azokéra sem, akik – mint Fico úr – megszavazták. Okoz ez bármilyen zavart? Nem. Csak az okoz idegességet, ha kérdezünk: ez nem négy évi támogatás? Akkor miért is ennyi? Vagy: nem kellene ezt valahogy ellenőrizni? Ilyenkor azt a választ kapjuk, hogy aki nem érti, és ilyet kérdez, az Putyinista oroszbérenc.
Ez így rendben van? Ezt jelenti a „demokratikus döntéshozatal”? Ez a ledorongolás akkor fék, vagy ellensúly? Talán nem volna elvárható – sőt, törvényszerű! – hogy egy 50 milliárdos döntés transzparens legyen, ne csak a mellébeszélő politikusok, de még a közönséges uniós polgár számára is? Ha így volna, az talán megkönnyítené az orosz agresszorok dolgát, amit ezzel a ködösítéssel jól megnehezítünk számukra? Ugyan miféle ostoba érvelés volna ez? – és miféle az arrogancia, ami az ellenőrzést visszautasítja?
Az Ukrajna-eszköz 17 milliárd euró vissza nem térítendő támogatásból és 33 milliárd euró kölcsönből áll. Mindegyik tételt Ön fizeti, csak – elvileg – az utóbbit visszakapja. Amit nem tudni: mikortól és milyen feltételekkel fogja e kölcsönt Ukajna törleszteni. Azt hiszem, majd ha bírja. Ön szerint mikor bírja majd? – nem tudjuk. Amit igen: az Európai Unió fel fogja venni. De nem egy jól látható, különálló tételként, nem bizony! Hanem kisebb-nagyobb egységekben, melyeknek olykor az egésze, máskor csak töredéke kerül az Ukrajna-eszköz kalapjába. Ebből következik, hogy az egyes részek futamideje, kamata, mértéke rendre eltérő lesz. Valamint az is, hogy nem lesz ember, aki tudni fogja, hol tartunk kölcsönünk törlesztésével a hitelező felé, és hol az ukránok, felénk.
Az is rejtély, hogy az Európai Unió miért vesz fel „egyéb” kölcsönöket is, hisz a központi szervek tagállami befizetésekből működnek. – Ön talán tudja? Kérdezte esetleg uniós képviselőjét erről? De gondoljunk csak a legalább ugyanilyen zavaros 750 milliárd eurós Covid-kölcsön részeire. Ennél is csak annyival „jobb” a helyzet, hogy a NextGenerationEU-eszközről tudható, hogy Ön 2030 és 2050 között fogja visszafizetni.
De nézzük a szlovákiai számokat!
Szlovákiában ma 5,4 millió ember él – 2050-ben 4,3 millió fog. Közülük 1,231 millióan nyugdíjasok lesznek, szemben a mai 936 ezerrel – hacsak Önök, vagy/és gyermekeik nem dolgoznak 77 éves korukig. A népességcsökkenéssel a munkavállalók száma 2.405.000-ről 1.567.000-re csökken. Mert Önök így, tehát gyermekek nélkül képzelik el a jövőt. Ettől természetesen teljesen függetlenül, az Ukrajna-eszközből Szlovákia körülbelül 371.000.000 eurót fog visszafizetni, a NextGenből meg 16.364.358.650-et. Munkavállalónként körülbelül 10.700 eurót. Havi körülbelül 320-at.
De nem ez lesz az egyetlen pluszteher. A nyugdíjasok számának növekedése (és a munkaképes korúak 35%-kal való csökkenése) azt jelenti, hogy amíg ma 3 munkaképes korú tart el 1 nyugdíjast, 2050-ben egy fog. Vagyis ugyanaz a nyugdíjteher mindenki béréből háromszor annyit fog elvenni, mint ma. Körülbelül egy ezrest. Ez nagyjából azt jelenti, hogy az eddigi ütem szerinti 20 éves bérnövekedésből 70%-ot máris el tetszettek költeni. Gratulálok! Az új fegyverkezés áráról meg, már szót se ejtsünk.
Ha az Ön családjában ketten vagy hárman dolgoznak, értelemszerűen kétszer vagy háromszor ennyit fognak fizetni. Feltéve, hogy marad ipar, megélhetés, mert a mezőgazdaságot épp most teszik tönkre gyorsított ütemben. Az Önök uniós képviselői, kihasználva a váratlan szerencsét, engedélyezték a másik „Ukrajna-eszközt”, saját szavazóik, sőt, saját véreik kárára. Önök meg hagyták. Az olcsó (és rossz) terménydömping nemcsak százezrek megélhetését ássa alá rövid távon, de hosszú távon az EU zöld céljait is: a méregmentes, egészséges táplálékhoz való jogot és vele a várható élettartam-növekedést.
Nyugodtan kimondhatjuk tehát: közömbösségünkkel szépen meg is alapoztuk a jövő nélküli Európát.
És hogy mennyit fizet majd, aki nem vállal gyermeket? 2030-ig semmit, aztán, ha nyugdíjba megy, megint semmit. Fizetni Ön fog, aki dolgozik. Neki is. Hogy erről nem esik szó? Nem. Majd lesz, ahogy lesz. Láthatják, nincs alternatíva. – Vagy talán láttak, hallottak valami megoldást a fenti jövőkép megváltoztatására? Nem. Akkor meg könnyebb így mindenkinek! A sunyi politikusoknak is, maradni és tarolni, és az úri közönségnek is, közömbösen tűrni.
Gyáva népnek nincs hazája – mondják. Nem is lesz! Az Önök brüsszelita képviselői most fogadták el az elosztási törvényt. Jönnek a migránsok, „betölteni a rést” és beteljesíteni a jövőt. Rögtön Fico után, ha ugyan nem alatt. Majd nekik lesznek gyerekeik, a csökkenő életszínvonal meg lassan visszatelepíti a most elfelé párolgó tőkét szépséges országunkba. És akkor majd lesz egy kis munka. De nem Önöknek! Akkorra Önök nemhogy magyarnak, de még szlováknak sem érezhetik majd magukat. Sőt európainak sem. Azoknak lesz, ha egyáltalán, akik akkor majd itt élnek, a maradék cselédeknek. Meg a vagyon- gyökér- és kötődés nélküli telepeseknek.
Nos, be kell ismernem, ez kicsit borongósra sikerült. De kérem, ne is törődjenek vele! Dugják csak vissza nyugodtan a fejüket a homokba!
Micskó András
Megosztás:
Címkék: Annalena Baerbock Európa jövő kölcsön Orbán Viktor politikusok Robert Fico Szijjártó Péter szuverenista Ukrajna támogatása
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
