Nyitókép forrása: canva.com
Nem áll szándékomban Gyimesi György védelmére kelni a kedden napvilágra került vádemelés kapcsán. A politika, sajnos, a sárdobálásról is szól, ezért aki politikai pályára lép, legyen erre felkészülve. Amellett azonban nem mehetek el szó nélkül, hogy egyetlen nap alatt, az elnökválasztási kampány hajrájában vádemelésekre és durva progresszív dezinformációra került sor, pontosan úgy időzítve a dolgot, hogy az a progresszívek politikai ellenfeleinek a legjobban fájjon. Nem Gyimesi a lényeg, hanem az, hogy fennáll a közvélemény manipulációjának gyanúja.
Gyimesi György, a progresszív-liberális elnökjelölt, Ivan Korčok nagy kritikusa, aki legvilágosabban mondta ki az egész Magyar Szövetségből, hogy a magyarok nem fogják Ivan Korčokot támogatni a második körben. Márpedig a felmérések szerint az első kör befutóinak jósolt Peter Pellegrini és Korčok között a különbség olyan kicsi lesz, hogy a magyar szavazók bizony kulcsfontosságú szerepet fognak játszani a végeredményben.
Ha befolyásos progresszív fanatikus lennék – ami nem vagyok – és rá akarnám bírni a Magyar Szövetség illetékeseit, hogy tessék már a progresszív jelölt mellé állni, pont így csinálnám. A liberális baráti sajtó szalagcímeiben most együtt emlegethetik Gyimesi nevét a vádemeléssel és egy közbeszerzési csalással.
Egy olyan közbeszerzési csalással, amelynek szerződése 25 ezer euróról szólt, ráadásul meg is szűnt az első kifizetés előtt. A vádemelés szerint arról van szó, hogy a jogi szolgáltatások versenypályázatába bejelentkező ügyvédnő megállapodott a versenytársaival, hogy olyan árakat szabjanak, amiből ő kerülhet ki győztesen. Még ha ez igaz is lenne, nem világos, hogy ebben milyen szerepe lehetett Gyimesinek, hiszen az ármegállapodás elméletileg a versenytársak között történt.
Mindennek tetejébe, a vádemeléssel a NAKA nem kevesebb, mint hat évet várt. Lassan őrölnek azok a malmok, de időzíteni, azt tudnak…
Persze, mindez csak összeesküvés-elmélet lenne. Önmagában. Csakhogy kedden nem kizárólag ez történt.
A Vsquare, a szlovák progresszívok politikai ellenfeleinek lejáratására szakosodott Ján Kuciak Oknyomozó Központ és a magyar szélsőliberális Telex hírportál újságírói közös cikkben számoltak be arról, hogy Peter Pellegrini, a legesélyesebb államfőjelölt, 2020-ban a magyar kormányon keresztül kért segítséget Oroszországtól, hogy támogassák akkori pártját, a Smert a választások megnyerésében.
A Vsquare hírszerzési információkra hivatkozik, ám forrását nem említi, még csak nem is utal társadalmi vagy politikai beágyazottságára. Annyit árul el, hogy „egy európai ország” hírszerzőszolgálata a forrás.
A történet szerint, a 2018-as Kuciak-gyilkosság miatt meggyengült Smer a magyar kormánytól kért segítséget, hogy felvegye a kapcsolatot Oroszországgal, és egy orosz-szlovák miniszterelnöki találkozóval támogassák az oroszok a Smer parlamenti választási kampányát, mivelhogy egy orosz látogatás a választók bizonyos rétegei számára vonzóbbá tennék a Smert.
Itt azért nagyon kilóg a lóláb. Ez a progresszívek álma: az összes fanatikusan gyűlölt politikai ellenfelet egyetlen cikkben lehet említeni: Peter Pellegrinit, Orbán Viktort, Vlagyimir Putyint, Szergej Lavrov orosz külügyminisztert… Ráadásul a hírszerzési jelentés még azt is leírja, hogy miről beszélgettek a magyar és orosz illetékesek, miközben épp lezsírozták Pellegrini moszkvai útját – mi másról, mint Soros Györgyöt érintő dezinformációkról.
Ez így együtt túl szép, hogy igaz legyen. Főleg, hogy azt a progresszív feladatot is teljesítették a cikk írói, miszerint a milliárdos tőzsdespekulánst mindig, minden adódó alkalommal védelmükbe kell venni. Hiszen egy önzetlen filantrópról van szó.
Na mármost, ha tippelnem kellene, kapásból azt mondanám, hogy a hírszerzési jelentés forrása Prága. A cseh kormány teljesen nyíltan Korčok mellett kampányol és avatkozik be Szlovákia belpolitikájába, elutasította a találkozót Robert Fico kormányfővel, politikai muníciót szolgáltatva ezzel Ivan Korčoknak, miközben a választási kampány idején Petr Fiala cseh kormányfő az ellenzéki Progresívne Slovensko elnökével találkozik és tesz közös nyilatkozatot.
Az egy eleve gyermeteg elképzelés, hogy egy oroszországi látogatástól várjon egy tapasztalt politikus választási győzelmet Szlovákiában. Ilyen agymenést csak a megrögzött liberális fanatikusok találhatnak ki, akik megelégszenek azzal, hogy pár nap erejéig mocskolhatják saját jelöltjük ellenfelét a sajtóban. Amikor a szlovák sajtó 80 százaléka ugyanazt a narratívát sulykolja, az ilyen nevetséges ostobaságok is igen hatékonyak lehetnek.
Arról nem is beszélve, hogy a vérprogresszív Denník N újságíróit, Korčoknak nyíltan kampányoló „szakértőket” sorakoztat fel a cikk a narratíva alátámasztásra, ügyelve rá, hogy a szintén atlantista és liberális húrokat pengető néhai Most-Híd párt és Bugár Béla neve egyetlen egyszer se kerüljön elő – pedig szintén részei voltak annak a kormánykoalíciónak, amely 2020-ig volt hatalmon.
Visszatérve a fentebbi hasonlathoz: ha befolyásos külföldi progresszív lennék – ami nem vagyok -, akinek érdekében áll, hogy háborúpárti államfője legyen Szlovákiának, akivel egy húron pendülhetek, utasítanék valakit, hogy hírszerzési információnak álcázott dezinformációt hintsen el az elnökválasztási kampány utolsó napjaira időzítve, mikor már nincs idő a besározott politikusnak kimosakodnia a helyzetből… szóval, igen: pontosan így csinálnám. De azt azért kikötném, hogy az infót nehogy vissza lehessen vezetni hozzám, mert ha nem jön be a dolog, az csúnyán visszaütne rám belpolitikai és külpolitikai szempontból is.
Akár igazak a Gyimesit és Pellegrinit érintő vádak, akár nem, az időzítés miatt teljesen nyilvánvaló, hogy nem az igazságra megy ki a játék, hanem a közvélemény manipulálására. Ez pedig nem demokrácia. Ez liberális választási autokrácia, ahol a külföldről pénzelt és irányított sajtónak vannak politikai jelöltjei, ami azt jelenti, hogy a progresszív erőtér összemossa a hatalmi ágakat, a demokrácia alapjait kérdőjelezve meg, aláásva egy elvileg szuverén ország belpolitikai folyamatait.
A régi, egyszerűbb időkben a nyilvánosság a kormányzat és a szlovák oligarchák szövetségével állt szemben, a tét pedig az ország működése és megélhetése volt. Ma fanatikus, a lakosságot világháború felé taszigáló, korlátlan külföldi forrásokkal ellátott hálózattal állunk szemben, amiben oligarchák, újságírók és politikusok ugyanúgy részt vesznek és ugyanolyan felháborító eszközöket alkalmaznak, mint anno az általuk megdöntött „smeres oligarcharendszer”. A tét pedig a háborúban való részvétel és a harmadik világégés…
Sajnos, ez nem egy átmeneti helyzet, hanem egy hosszútávú trend, és nem kifelé megyünk belőle, hanem egyre mélyebbre süllyedünk.
Komjáthy Lóránt
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
