Micskó András: Háborús hullámvasút

Nyitókép: Politico.com

Nincs három hónapja, hogy az USA-ban a valóság eltaposta a fényes beszédet. Nem sikerült megszavazni az ukrán (és izraeli) segélycsomagot. Ahogy közelebb kerültünk a választásokhoz, – sutba dobva a külpolitikát, – republikánusok és demokraták a hatalom megragadása érdekében máris egymás torkának estek. Az ukrajnai kórusban halk cincogássá vékonyodott az amerikai primadonna érces baritonja. A küzdelem máris a 2005-től hatalomban tartott nagy machinátor, Victoria Nuland elveszejtésével járt. De ami még nagyobb baj, a tettrekészség is alábbhagyott: kormányzati pénz híján a Pentagon kénytelen évek óta elszámolatlan titkos készleteiből varázsolni életmentő csomagokat – szerény sikerrel.

A király távolléte azonban újrarendezte az európai sakktáblát. A tiszt urak rögtön elkezdtek egymásra licitálni. Az orwelli „újbeszél” lényegén nem mertek változtatni – holott ez volna az érdekük –, a képességeken meg nem tudnak. De a hang mindjárt az egekig nőtt! Amint a harc Amerikában áthelyeződött a belpolitikára, Európában is a belső hegemónia lett a cél.

Látva a lehetőséget, mindenekelőtt Macron Úr, a Francia Protektorátus elöljárója döngeti a mellét. Az erősebb szomszéd, Németország tehetetlen, gyengekezű ura tanácstalanul nézi, hová lett a biztos pont, amihez igazodni lehet, de csak belső riválisainak acsarkodását hallja, és lassan már olyat se tud mondani, amihez legalább egy hónapig tartani tudná magát.

   

Macron tehát elérkezettnek látja az időt, hogy az európai csoportosulás élére álljon. Szövetségest könnyen talál, a keleti oldalon nem csak a franciabarátság régi hagyományai segítik, de az utálat is, amit a lengyelek az oroszok iránt éreznek. Tuskot, aki még csak nem is próbálja elrejteni atlantista bekötöttségét, nem érdekli Közép-Európa sorsa. Kormánya tevékenysége és összetétele világos tükör: benne a lengyel függetlenség szimbóluma az atlanti medalionon fityeg.

Nem kell hát sokáig győzködni, hogy a vas(kakas)kancellárt együtt bírják újabb fordulatra, és – az amerikai erő távollétében – világhatalmi tényezőnek álmodják magukat. Weimari háromszög. Ez a nevük. Ők alapozzák majd meg a II. Weimari Köztársaságot? – Már a névtől is vissza kellene riadniuk!

A trió feltalálta az üres fenyegetőzés legújabb, ám korántsem veszélytelen formáját: hadsereget kívánnak küldeni Ukrajnába. A hozzájuk csapódó kicsik meg, láthatóan élvezik, ahogy dübörögnek. Még pár hét, és az uniós irányelvek figyelembevételével lassan késznek mutatkoznak orosz lakóikat gettóba zárni – nem állampolgáraikat, állampolgárságot a helyi oroszok nem kaptak, az nem elvárás az Unióban. Nem gond, nincsenek többen egymilliónál, így csak egy fél Gázát kell majd kezelniük. A bennlakók mind barátságosak lesznek, mint a palesztinok a zsidókkal.

Tévedések

Amikor az oroszok elszámították magukat, a Nyugat azonnal rávette Ukrajnát, hogy ne kösse meg a békét, hanem álmodjon nagyobbat. Ezt teszik most európai támogatóik is!

Ukrajna esetében az elgondolás egy ideig lehetségesnek tűnhetett, úgy látszott, az ukránok akár ki is szoríthatják az orosz csapatokat országukból. Talán így is történt volna, ha az orosz fiaskó nem fertőzi meg a szövetségeseket az „oroszbetegséggel”: az elbizakodottsággal. De mire az oroszok kigyógyultak belőle, a Nyugat elkapta a bajt. Így aztán a kiszorítás tévhitnek bizonyult. Feltételezésére épült nemcsak a narratíva – de sajnos a tervezés is – mint előtte az oroszoké.

A nyugati tervezők az utóbbi három évtized győztes kényelmességével fogtak a megvalósításhoz: küldtek ezt azt, ami épp kéznél volt, vagy eszükbe jutott. Ráértek. Azt hitték, a berezelt oroszok azonnal hazamennek.

De amíg Macron a hiúságán esett csorbát fájdította – a Putyin-találkozó kudarcára gondolok –, az oroszoknak becsípődött a látványos kudarc. Gyorsan léptek mindenhol, ahol csak tudtak. Az eredményt látjuk: Az orosz gazdaság köszöni jól van, és simán tartja a lépést a 40-szeres anyagi fölényben lévő Nyugattal – még legalább két évig. A szankcionált GDP 3%-kal nőtt, míg a szankcionálók GPD-je stagnál.

A háború ára mára nemcsak keleten, nyugaton is elsodorta a valaha volt legmagasabb várakozásokat. 2022 őszének reményei pedig Nyugatról lassan átköltöztek Keletre. Ráadásul a Nyugat nemcsak Ukrajnát, de – ami nagyobb baj – Európa még saját magát is reménytelen helyzetbe kormányozta. Kilátásai egyenesen katasztrofálisak. Macron hallucinációi épp erről kívánják elterelni a figyelmet.

Végül is, 2027-ig lesz elnök, és ha addigra nyerne…! Hogy is mondta csak tavaly ősszel a francia pártvezetők előtt? „„Átkozott baromság”, hogy ő csak tíz évig lehet elnök… Érdekes megjegyzés ugye? Az a féreg Putyin meg negyedszer… Persze, ha megnyerné a háborút! Amerikai segítség nélkül! Európa, az ő vezetésével! Ó… az nagyon nagy dolog volna! Végül is, még fiatal.

Napoleon 35 évesen lett császár. Ő 2027-ben már ötven lesz! De még nem öreg! Most francia elnök, came szerint Andorra társhercege, a Francia Köztársaság Becsületrendjének és a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagymestere és a római lateráni bazilika proto-kanonokja. És akkor még Oroszország megmentője is lehetne!

Eszkaláció

A retorika új harciassága nem váratlan. Beleillik az elmúlt két év folyamataiba, amik a háború minden szinten történt kiterjedését eredményezték. Közbeszédünk alakítói rátanítottak bennünket az „eszkaláció csúszós lejtőjére”, mi meg értetlen közömbösséggel tűrjük, hogy ez a verbális bukfenc földre terítsen bennünket. Annyiszor halljuk, hogy íme, a valóságban már nem is ér váratlanul.

A segélyekről először úgy tudtuk, a kiszolgáltatottak humanitárius támogatását szolgálják – ma a teljes ukrán államot működtetik. A fegyverek először védelmi rendszerek voltak (és sisakok, ugye!), amik nem fenyegetnek orosz területeket. Ma épp a németek készülnek Moszkvát is lerombolni képes támadóeszközöket küldeni a frontra. A háború először 2023 tavaszi offenzívájáig tartott, ma négy évig készül kísérteni.

A négy év

Ez a terv még tavaly nyáron jött létre, amikor az USA és az EU együtt készültek tovább támogatni a harcoló szomorúakat (az addigi 170 milliárd eurón túl). A 2022 őszén még rózsásnak látszó jövő 2023 májusára kifakult. Világossá vált, hogy az ukrán offenzíva, ha elindul is, nem fog célt érni. Ezt még az ukránok is tudták – a parancsnokságokon. Csak azok nem, akik ottvesztek az aknamezőkön. Nekik villantani kellet. Villantak is, a robbanások tüzében – de ez nem zavart és most sem zavar senkit. A sikertelenség oka: az orosz hadigazdaság olyan rövid idő alatt pörgött fel, amit a Nyugat képtelen volt nem csak követni, de előre látni is. Fél év alatt az oroszok nemcsak az ember- és lőszerutánpótlást biztosították, de a Szurovikin-vonalat is megépítették. Miközben a harcoló ukrán kiskatonák százával haltak meg az angolszász felderítés képein pontosan kirajzolódó sárkányfogakon, ők már tudták: más terv kell.

A kimerítés

Az új terv a kimerítés. Február 23-án cikk jelent meg a Politicoban. Az IISS főigazgatója, Bastian Giegrich a lapnak úgy fogalmazott, számításaik szerint az oroszok még 2–3 évig tudják fenntartani a háborút Hát ezért kell négy évig támogatni Ukrajnát! Mert addigra Oroszország kimerül. Ma a nyugati elemzők azt gondolják, az oroszok – bármilyen gyorsan futtatták is fel a termelést, ezt a tempót, amiben a GDP harmadát égetik el a harctéren, nem fogják tovább bírni. 4 év, és 2027-ben győzünk! Íme, az új mesterterv, aminek fényében minden a helyére kerül! A múlt év közepe, tehát a terv kiagyalása óta azonban történt legalább három fontos dolog.

Változások

1. az EU teljesített: Orbánisztánon áttörve megszavazta az ötvenmilliárdot.

2. Az USA leállt: Nem tudjuk, ki lesz az elnök. Nem tudjuk, hogy folytatódik a kimerítés. És mert ők maguk se tudják, nincs döntés, nincs pénz.

3. Az ukránok bajban vannak. Mi van, ha Ukrajna nem tart ki három évig? Ha beüt a krach? Mert segéllyel sem biztos, hogy elég az ember, de segély nélkül nem elég semmi sem! És az amerikai szavazógépnek váratlanul tengelye tört a szenátusi kátyúban…

Háry Emanuel, alias Dmitrij Medvedevics Macron

De itt van Macron, aki – kitöltendő a rést – mélyűri butaságokat beszél. Belopja hétköznapjainkba a kimondhatóvá züllesztett káromlást: katonákat Ukrajnába! Neki úgy látszik, semmi sem drága, és – mint a szakértő hideg cinizmussal mondja: minden oldalnak kell saját Medvegyev. Azaz valaki, aki butaságokat beszél. Könnyen teheti. Nem kell félnie, hogy fiai a frontra kerülnek. Nincsenek neki.

De katonái se nagyon, tábornokai szerint három év kellene, hogy egy 20-30 000 fős harcoló alakulatot az azonnali lemészárlás elkerülésének reményével Ukrajnába dobhassanak. A Grande Armée és a Siły Zbrojne a Wehrmachttal együtt indul keletre! A németek, akik a saját hazájukat sem szándékoznak megvédeni, ismét a keleti frontra készülnek. Drang nach Osten! …és muszlim bevándorlókkal feltöltött európai érzelmű csapataik vitézül helytállnak majd az orosz hordákkal szemben. Éé-rika! Ta-ta-ta…

Würden Sie im Falle eines Angriffes 🇩🇪 mit der Waffe verteidigen?

17% Ja
19% Wahrscheinlich
21 % Wahrscheinlich nicht
40% Auf keinen Fall

Umfrage: Nur 17 Prozent der Deutschen bereit zur Landesverteidigung mit der Waffe | https://t.co/o9r0bc8g3i https://t.co/RkjUAYULrC

— Carlo „Realism, Gedankenfetzen and Rants” Masala (@CarloMasala1) December 20, 2023

Esetleg Ön? Szintén szeretne a frontra menni? És a gyermekét is oda szánja? És mi az állaspontja a háború és béke kérdésében? Nyilván nem pártolja Ön sem a gyáva megalkuvást? És akik nagy hangon szidják az oroszokat, ők mind közvetlenül Macron mögött fognak majd menetelni, ugye? Vagy erre nem kell válaszolnunk? Nem kell, vagy lehetőségünk sem lesz rá? 21 % Wahrscheinlich nicht (valószínűleg nem), und 40 % Auf keinen Fall (semmi esetre sem!)?

Az újgondol világot megfogalmazó újbeszél megalkotja az újtervet, amiben az új európai hadsereg csapatai töltik ki a hézagot mindaddig, amíg Oroszország térdre nem rogy. Orwell elégedettségében csettint. Sose remélt ennyit! Elképesztő…

Hat keinerlei Bezüge zu aktuellen deutschen Debatten 😎

pic.twitter.com/P06wVGgHfI

— Carlo „Realism, Gedankenfetzen and Rants” Masala (@CarloMasala1) March 19, 2024

És mihez kezdünk majd egy, a saját butaságunkon acélossá edzett orosz hadsereggel? Atomot dobunk rá? – Macron tábornok jelezte, hogy neki az is van! Azt nem mondta még, hogy hol van ennek a vége.

Nem kellene békét kötni? Amíg még a Medvegyevektől egyáltalán lehet? Amíg még élünk? Én békét akarok és erre tervet! És nem rájuk szavazok!

Micskó András