Szőke Nő: Akkor én most megvédem a Forrót

Nyitókép: Körkép.sk

A húsleves fő, addig nézzük, hogy mi újság az elnökválasztás körül magyar fronton. És én most megvédem Forrót! Végül is, én megtehetem, úgy sem értek hozzá! 

Forró Krisztián kerüli a választ a kérdésre, hogy kit támogatna az államfőválasztások második fordulójában. Arra hivatkozik, hogy erről az elnökség döntést fog hozni. Teszi azt olyan körülmények között, hogy a saját bástyahelyein a szavazatok, több mint felét Korčok és Pellegrini vitte el. A Dunaszerdahelyi járást Pellegrini előtt Korčok meg is nyerte. 

   

Indokként a gyenge mozgósítást jelöli meg. Tény, hogy a magyar lakta vidékeken egyre kevésbé mennek el szavazni, vagy ha elmennek, szlovák pártokra szavaznak. Az előző választói döntés mögött apátia, közömbösség állhat, a második hozzáállás pedig egy olyan tudatos választói gondolkodásról tanúskodik, mi szerint a magyar szavazók ideológiai alapon, elvi meggyőződésből és teljesítményalapon döntenek, és választanak inkább szlovák jelöltet.

A kérdés, hogy a Magyar Szövetség kit ajánl választóinak a második körben feltételez egyfajta tekintélyt. Tekinthetnénk erre a kérdésre akár úgy is, hogy megtisztelő a kérdés maga. Amikor Forró Krisztiánt kérdezzük erről, kinek szól a kérdés? Ki bír azzal a tekintéllyel, hogy a válasz megmozgató legyen. A Magyar Szövetség elnöke végigtolta a kampányt. Voltak döcögős részek az elején, de nem vitathatjuk el, hogy dolgozott. Hitelesnek tűnik abban is, hogy az emberekhez akart közel kerülni. Egyre több közéleti szereplő fejezte ki a támogatását irányába.

Ha úgy tetszik, többen, mint a saját politikustársai köréből az elmondható. Látszott a munka a helyi szerveződésekben, az elkötelezett kisemberek körében is. A munkát ő végezte el, és amikor azt mondjuk, hogy ez most kevésnek bizonyult, ez a kritika elsősorban azokat illeti, akik végignézték az ő kampányát, mint építkezésen a csúcsmenedzser, de mégis csak támaszkodtak a lapátra. Ilyen lapátja volt többeknek az elnökségből is, akik az EP listán is előkelő helyen szerepelnek majd. Forró mégis végtelenül nagyvonalúan jár el, amikor demokratikusan elnökségi döntésre hivatkozik a tekintetben, hogy kit ajánlana ő a második körben. 

A kampánybéli megnyilvánulásaiban nyomon követhető az is, hogy milyen körültekintően jár el azokkal a párttársaival szemben, akik rossz nyelvek szerint véletlenül találták magukat pozícióban – a békesség, az egység kedvéért. (A régi hidasok távozása után a „másodvonalas” régi platformtársak kerültek pozícióba, akik talán ők maguk sem álmodtak azelőtt olyan előkelő listahelyekről, és érdekeiket még a régi egyezségek szerint veszik figyelembe.) Annak ellenére, hogy a platformokat megszűntették. A platformok megszűntével megszűntek az ideológiai különbségek is? Mert ugye ez adja meg a módját annak, hogy egy irányba húzzon a szekér.

A politikai teljesítmény alapján értékelve valóban így nézne ki egy EP lista? Nem szeretnék névvel kiemelni senkit sem a második, sem a harmadik helyről, mert vállalnak egy megmérettetést, és még akár majd jól is dolgozhatnak – adjuk meg nekik a lehetőséget. De ugye azt ők is láthatják, nem csak az egyszerű választópolgár, hogy politikai ténykedésük alapján mitől lennének ezek a helyek érdem szerint kiosztva? Ez inkább régimódi platformegyezségnek tűnik. 

Politikai teljesítmény nélkül vagy politikai tapasztalat nélkül könnyen találhatja az ember magát dillemában. Hogy csak egy gyengébb példát említsünk: amikor az értékmentő egyúttal városi képviselő is, és a műemlékek versenyében egyszerre indul a saját gondozású műemléke illetve a „városa” műemléke, akkor ő városi képviselőként a saját városa műemlékével szemben versenyezteti a saját polgári társulása műemlékét. Ez csak egy mellékes szál, és ezt nem az élet hozta így, hanem erről lehet lojálisan, politikai értékrend szerint dönteni. A politikus dönthetett volna másképp is. Ezzel egy kényelmetlen helyzetbe keveri magát a városi képviselő, és teljesen olvashatóvá teszi magát a város lakosai előtt. Megválaszolta a kérdést, hogy ha egy ilyen döntéshelyzetbe kerül, akkor mit választ: a politikus székét, amelyet a városába képvisel vagy a sajátját.

De le kell kicsit halkítani a levest, és ezzel terelődjünk vissza a Forró Krisztiánhoz! A fentiek ellenére vagy azokkal együtt demokratikusan akar dönteni a következő körben való jelölt-támogatásról. Figyelembe szeretné venni azoknak a véleményét is, akik egy darab posztot sem jelentettek meg az ő támogatását illetően. Ezt a nagyvonalú tapintatot akkor is gyakorolja, ha választásról választásra bebizonyosodik, hogy a választó határozott fellépést, olvashatóságot, konkrét állásfoglalást vár el. És Forró Krisztiánnak van ilyen oldala is! Igaz, a kampány során későn, de az elnöki vitában volt módja bemutatni, hogy a Magyar Szövetség elnöke megérkezett az elnöki székbe, és vezetőként minősítette magát, amikor Svecbe beleállt. Nagy dilemma lehet, hogy a saját előmenetelét beáldozza-e azokért, akik egyelőre nem bizonyították, hogy politikusként mire képesek, mi az állásfoglalásuk, mi felé vezetnék az aktuális portfóliót, amelyre hatalmat adna nekik a nép. 

Akkor, ott, az RTVS stúdiójában a Magyar Szövetségnek lett elnöke! És van nagyon sok elsővonalasa, akik nézik, hogy mit csinál.

Szőke nő