Micskó András: A legújabb magyar lehallgatási botrány

Nyitókép forrása: MN/Kurucz Árpád

A Magyar-ügyről mindenki hallott, akit kicsit is érdekel a magyar belpolitika. A magyar esetünkben nem az eset jelzője, hanem az elkövető neve. Magyar kitüntetett személy, a rendkívül népszerű volt miniszter, Varga Judit férje, a magyar állami cégek alkalmazottja, vagy ha úgy tetszik, a kormányközeli cégek anyagilag megbecsült haszonélvezője, három gyermek édesapja. Volt. A fentiek közül majdnem minden – volt. Volt haszonélvező, volt férj, volt apa. Ez utóbbi eléggé fájdalmas. Biológiai értelemben megnyugtató módon mindvégig az marad, szívbéli vonatkozásban viszont elengedte a gyermekek kezét. Nem, nem most, amikor a felvétel nyilvánosságra került, hanem akkor, amikor a felvétel elkészült.

Ma, hosszú hetek vajúdása után az Fővárosi Nyomozó Ügyészségnek átadott egy hangfelvételt, melyen saját beszélgetése hallható, amit Varga Judittal, korábbi feleségével folytatott. Közös otthonukban készült, ahol a gyermekeikkel éltek.

A felvételen hallható, politikailag jelentőséggel bíró mondatok az úgynevezett Schadl-ügyre, egy bírósági szakaszban lévő vesztegetési ügyre vonatkoznak:

   

• [az iratokat] már valószínűleg odaadták [az ügyészségnek], és elvileg azt ők [= Rogán minisztériuma] anno átnézték… 
• [Varga minisztériumában azt mondták a beadványról, hogy] „semmi rossz”, de magukat kihúzatták… [pontosítás:] Javasolták az ügyészeknek, hogy mit kéne kihúzni, de ezt nem mind tartották be. 
• ha Schadl ennyire… az ő emberük volt… akkor miért nem mentették meg? – Nem volt több lehetőségük… Ez a nagy probléma.
  
• Az ügyészség független? – Igen, mert… Ez egyértelműen azt mutatja, hogy ez azért történhetett meg, mert az ügyészségen belül Polt [főügyész] nem ura a helyzetnek. 
• Tehát valaki lehallgatott valamit, és utána már nem tudták kiszedni az iratokból… – Igen, Meg elindult, és akkor aztán utána egyre durvábban gyűltek… a bizonyítékok. Akkor szóltak a Völnernek, hogy hagyja abba, nem hagyta abba…

Eddig az újságíró kötelessége, a pártatlan, maradéktalan és tényszerű tájékoztatás. Aki már tegnap, vagy ma, a fentiek elolvasása előtt, vagy után, meg is hozta ítéletét, ezzel megkapott minden „fellehető” bizonyítékot, hogy véleményét alátámassza, vagy megváltoztassa. Így ne is olvasson tovább. Ezután ugyanis a vélemény befolyásolására alkalmas mondatok következnek.

Mit várt ettől Magyar Péter? Mert azt tudjuk, hogy a közvélemény atombombát, és a jelenlegivel elégedetlen. Nemzetközi sajtóvisszhangot? A kormány lemondását? Esetleg növelhető a bizonytalan választók száma, és kb. két fővel csökkenthető a közelgő EU-választáson bizonnyal első helyen végző Fidesz-képviselőcsoport létszáma – de kormányváltást mindez nem fog eredményezni.

Tény, hogy nagy szükség volna egy élet- és alternatívaképes ellenzékre Magyarországon, hogy megóvja az állampolgárokat a közélet ilyen és hasonló „magyaros” torzulásaitól. De ez – mint az elmúlt három választás bizonyítja – az eddigi ellenzéki palettából sehogy nem kerekedik ki. És ennek nem Orbán Viktor az oka! Ennek az ellenzék az oka. Az, hogy olyan, amilyen! Az Új Sztenderd azonban – ha Magyar Péter annak minősülne valahol – az eddigieknél is sokkal rosszabb. Hogy ezt elfedjék, a magyar (és külföldi) lapok, amik foglalkoznak egyáltalán az üggyel, épp a legfontosabb mondatot nem fogják idézni. Ezt:

• Magyar: – Judit, pillanatra visszatérve arra, amit az előbb mondtál…

Ez a hangfelvétel legelső mondata! Tehát Magyar, miután meghallgatta és mérlegelte felesége szavait, bekapcsolta a készüléket, és újra elmondatta vele, amit elsőre elmulasztott rögzíteni. Nehéz volna azt állítani, hogy ezt „hirtelen felindulásból” tette! Nem pedig későbbi felhasználásra, ellene, vagy mások ellen, ahogy céljai megkívánják. És erre mindenki emlékezni fog! A gyermekei is. Hogy mit tett az apjuk az édesanyjukkal. Örökké.

Örökké, jelző nélküli Péter! Sosem felejtik el. Amint megérik az elméjük, megvetik majd Önt. Ha eszükbe jut, szégyenkezni fognak. És ez a szégyen, amibe a volt feleségét, az ő édesanyjukat taszította, kiéget belőlük minden tiszteletet és megbecsülést, amit egy ember az édesapja iránt oly szívesen érez. Ön, jelző nélküli Péter, mindent elvesztett, amiért érdemes élni. Minden együttérzést nélkülözve dobta félre ezeket az ösztönös kapcsolódásokat, amelyek egyébként még az intellektus hiányában is összekötik szülőt és gyereket! Nem kell ahhoz jogásznak lenni, hogy védelmére keljen egy férfi saját gyermekének, annak védelmezője, oltalmazója legyen. Eredendően jön. Ha ez mégsem jön még ilyen esetben sem, miféle ígéret lehet a „magyaros” megváltás egy nemzet irányába?

Az eddigi ellenzéki szereplők sikertelenségének oka „csak” a bizonyított értéktelenség volt. Önt azonban, ezen túl, kísérni fogja a lealjasodás okozta megvetés is. És ugyan – Pressman asszonyon kívül – ki akarna ilyen miniszterelnököt?

Micskó András