Dr. Hollósy Tamás: Választási dilemma

 Nyitókép: montázs

Időről időre választások határozzák meg, hogyan tovább, mit várhatunk olyan tényezőktől, mint például a mostani választás eredmények kimenetele és következményei.

 Bizonyára ahhoz, hogy nyugodtan tudjuk mindennapjainkat megélni a különböző csatornák áradatából, információkhoz jutunk, ahol különböző érdekcsoportok igyekeznek bennünket meggyőzni a maguk igazáról. Nem egyszerű a feladatunk. Sokak számára ez komoly dilemmát és feszültséget okozhat! 

 Ennek ellenére, véleményem közzétételével próbálok könnyíteni hasonlóan gondolkodó polgártársaimnak. Lehet, hogy az útkeresést egyszerűsítem, vagy a helyes megoldás felé irányítás a szándékom akkor, amikor a kevésbé problémás megoldás rátalálására szeretném rávezetni az olvasóimat. Esetleg, ahogy nálunk szokták mondani, az információs áradat ránk nehezedő és meggyőzni kívánó politikusaink megnyilvánulásai közül „a kisebbik rossz” választását is elfogadhatóbb megoldásnak találjuk, mint a hibás választást.

   

Mit kell, vagy mit kellene tennünk?! Melyik a megoldás felé vezető helyes út? Sokszor nehéz erre választ adni. Lenne egy javaslatom: komoly családalapítási szándék kiinduló példájából merítve, vagyis a jól megalapozott párválasztás gondja lehetne a megoldás egyik remélhetőleg jó megközelítése. Itt is elsősorban nem az egyéni önös érdek az igazán célra vezető megoldás, hanem mennyire széles és közös az az érték, ami összeköt bennünket, ahol lehető legkisebb súrlódási felületek találhatók, hogy tudjunk a jövőben együtt közösen és sikeresen jól működő családot alapítani. Ebbe beletartozik az is, hogy esetünkben a leendő választandó egyént tudjuk-e a bizalmunkba befogadni. Vagy netán ha a múltban már megingott a bizalmunk, mennyire volt ez lényeges és megalapozott?! Tudunk-e hinni abban, hogy az általunk kiválasztott személy képes lesz-e a hibáit a jövőben kiküszöbölni, és őszintén akarja-e ezt megtenni a további életében – munkájában!? E dolgok felismerése nem kis mértékben befolyásolhatja az elhatározásunkat és helyes döntésünket.

Tudom, hogy ez a dolgok leegyszerűsítése, de vannak az életben olyan helyzetek, amikor fel kell tennünk kérdéseket, amelyek megválaszolása után könnyebbé válik a helyes választás döntése.

Mi jó a családunknak, nemzetünknek, sőt kiszélesíthetjük még talán az országgal is, ahol élünk. Ilyen a szeretet vagy gyűlölet, avagy a béke és a háború kérdése. Európát és népeinket történelmi távlatokban évszázadokon át a kereszténység eszmeisége kötötte össze.

Tudjuk, hogy kereszténységünkben Jézus Krisztushoz kell igazodnunk, hiszen több mint kétezer éve Ő irányítja életünket ezen a földön. Nem véletlen, hogy az időszámításunkat is Hozzá igazítottuk. Kérdés, hogy befogadjuk-e, a szeretet és az élet útjára térünk, vagy ellenkezőleg – mivel Istentől szabad akarattal lettünk felruházva, – a gyűlöletet és a halál útját választjuk.

Történelmi tény, hogy gyarló emberek vagyunk, többször letértünk az általa megadott egyedüli, üdvös útról, vagyis a szeretet és az élet útjáról. Míg a gyűlölet mindig is a halál felé vezetett, addig az Isteni szeretet a békéhez és az élethez irányította az emberiséget ezen a földön.

Ezért most is helyesen kell dönteni, hogy ebben a forrongó, feszültségekkel teli háborús világban melyik oldalt erősítjük, és merre irányítjuk nemzetünket, országainkat, Európát, egyben a világot, ahol élünk és élni szeretnénk családjainkkal.

Tudjuk, hogy népeink vezetőit is emberből gyúrták, ezért nem egyszer hibás döntéseket hozhatnak, de ha látjuk, hogy az említett lényeges irányvonalak betartásához vezetik népünket, tanulnak hibáikból, meghallgatják, és minden lényeges kérdésben bevonják polgártársaikat, országukat érintő lényeges döntéseibe, akkor már könnyebb lesz a választás is. 

Ahogy a családban, úgy társadalmunkban is meg kell látni, hogy a kiválasztott párunk vagy a választott vezetőnk visszaél-e a bizalmunkkal, vagy sem. Mennyire fontosnak tartja történelmi Európánkat, a kereszténységet és annak alapjait.

Itt van a Húsvét üzenete: merjük a kereszténység dogmáit választani, akkor is, ha esetleg nem vagyunk aktív, csak passzív hívők. Egyszerűnek tűnik a feladat: mindig az életet kell, hogy válasszuk!

Dr. Hollósy Tamás