Mint egy ódon, gótikus vár Lelkem, mely a Múltba néz, Sűrű Ábránd takarja el, Álmok, és mind oly nehéz, Csak az elmúlt időn mereng És valami Jelre vár, S minden ...
Üres tervek terhe ég benn, Fojtogat és fenyeget, S mint valami méreg, dúlja, Tépi, irtja lelkemet, Minden olyan bizonytalan, Színtelen, csak sejtelem, S keresem, hogy mi nyújthatna Végre békét már ...
Álmaim a kétes Jövőt, Szívem s lelkem Múltam nézik, S Minden kép és hely, mit látok, Emlékképed idézik, S nincs már régen maradásom, Nincsen Békém, Otthonom, Mert a Hiányt, ami ...
I. Tömegben oly elveszettnek Sokszor láthat szemetek, Engem, ki mint otthontalan Baktatok csak köztetek, Engem, aki fejleszegve Magam terhét cipelem, S leggyakrabban csak a gyötrő Elmélkedés tart velem. Engem, ...
Mint egy drága ódon képet ahogy szelíd báj fon át, (kínálva a szemlélőnek bronzos, ál-nosztalgiát), Úgy lengi e pillanatot be most val’mi édes Fény, S Gyönyör-Érzés, Vágy és Álom, Szerelem ...
Ábránd-ember akarsz lenni, aki csupán álmodik? Akinek csak vágy az élet, kiben Kétely, Félsz lakik? Aki tervez csupán mindig s rögtön elfogy ereje, Még mielőtt bármi tervet Valósággá tehetne? ...
Mint egy kihűlt bolygó lelkem, érzéketlen holt anyag, Nem ért Álmot, nem ért Mosolyt, nem éri Vágy s Akarat, Olyan Magány ringat így el, amely mély, miképp az Űr, És ...
Minden reggel hosszan küzdöm: Testem, lelkem biztatom, Csak hogy higgyem, nem teher, de Lehetőség új napom, Bágyadt-tétlen, fáradt szemmel Vizsgálom a tükrömet S számba veszem: mit nem szabad, Mi éri ...
Társra vágyom, kivel – mint rég – Kis világom megoszthatom, S nevethetünk buta viccen, S ámulhatunk alkonyokon. Társra, aki úgy ölel majd, Hogy elűzi minden terhem, S elringatja, hogyha fáradt, ...