Ma húsz éve, hogy Szlovákia legnagyobb vízierőművét tartósan üzembe helyezték Bősön, a bősi folyami gát részeként. A Szlovákia áramtermelésének 10 százalékát adó bősi erőmű óriási jelentőséggel bír. Léte mégis nem kevés feszültséget hordoz magában, mind Magyarország, mind a szlovákiai belpolitika vonatkozásában.
A Bősi Vízerőmű Szlovákia legnagyobb vízerőműve, egymaga képes annyi áramot termelni, mint az összes többi szlovákiai vízerőmű együttvéve.Megépítése 1,3 milliárd eurónak megfelelő csehszlovák koronát emésztette fel. A bősi gát összesen 196 millió köbméter vizet duzzaszt fel, 275 méter hosszan húzódik, mélysége 20 méter.
A bősi vízerőmű eredetileg a Bős-Nagymarosi Vízlépcső nevű projekt része lett volna. Ma Szlovákia legnagyobb vízerőműveként az ország áramtermelésének több mint 10 százalékát biztosítja be – általában. Tavaly ugyanis, a Szlovák Villamosművek honlapján közölt adatok szerint a bősi erőmű a szokásos kb. 2200 GWh helyett mindössze 448 GWh áramot termelt, amit rendszerinthárom hónap alatt is képes előállítani.
Visszaélés és hamisítás miatt nyomoz a rendőrség
Az állami kézben lévő Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat és az olasz ENEL energiacég többségi tulajdonában lévő Szlovák Villamosművek (SE) között köttetett, a bősi vízerőmű működtetéséről szóló szerződést a szlovák állam 2014 év végén felbontotta. Robert Fico kormányfő ezt akkor a kormány újraállamosítási szándékával indokolta.
Ennek következtében az erőmű működtetését 2015. március 10-én átvette a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat. Ugyanezen év júliusában a rendőrség házkutatást tartott a SE-nél. Jelenleg két esetben folyik büntetőeljárás: a SE privatizációja, és a bősi vízerőműben történt visszaélések kapcsán. Ez utóbbinál 5 vádemelésről számolt be rendőrség.
Az ügyek kapcsán Mikuláš Dzurinda egykori szlovák miniszterelnököt nemrég a rendőrségen hallgatták ki. Ide vontkzó cikkünket ide kattintva olvashatják el.
Hosszú vajúdás, nemzetközi vita és semmitmondó bírósági döntések
A bősi vízierőmű története 1956-ban kezdődött, mikor a KGST tagállamok határozatot hoztak a Duna komplex hasznosításáról – bármit is jelentett ez akkoriban. 1977-ben Magyarország és Csehszlovákia megvalósítási szerződést kötött a bősi, nagymarosi és dunakiliti vízlépcsők megépítéséről.
Magyarországon a kezdeti pozitív fogadtatás után azonban a heves ellenállásba ütközött a projekt. Egyrészt a földterületeik leértékelődésétől félő dunakanyarbeli telektulajdonosok, másrészt a környezetvédők támadták az elképzelést. A vízlépcső elleni fellépés a Duna Kör nevű szervezet megalakulásában csúcsosodott ki, amely (egyes vélemények szerint külföldi támogatással), rendszeres tiltakozásokat szervezett.
Ennek hatására az történt, hogy Magyarországaz 1990-es évek elején egyoldalúan felbontotta a szerződést. Egyesek ezt a fent említett aktivista csoportok tiltakozásának számlájára írták, de olyan vélemény is akad, hogy Magyarország a projekt finanszírozására Ausztriától kölcsön kapott forrásokat az államadósság fedezésére költötte le. A csehszlovák parlament 1991-ben a nagymarosi vízierőmű nélküli „C” verzió mellett hozott határozatot, és Magyarország ekkor lépett vissza egyoldalúan a szerződéstől.
A Csehszlovákia végül önkényesen, és az államközi szerződést megsértve 1992-ben októberében Dunacsúnynál elterelte a Duna folyásvizének 83 százalékát, ami jelentős gazdasági, árvízvédelmi és környezeti károkat okozott a Duna túlpartján elterülő Szigetköznek.
A Hágai Nemzetközi Bíróság elé vitt vita máig nem zárult le. 1997 szeptemberében a bíróság ugyan kimondta, hogy mindkét fél jogtalanul járt el, de semmire sem kötelezte egyik országot sem.
Hatalmas károk Szigetköz élővilágában
A Duna folyásvizének elterelése az új mederbe jelentős környezeti károkat okozott a határ túloldalán elterülő Szigetközben. Limp Tibor, magyarországi erdőmérnök által közzétett tanulmány szerint az öreg meder kiszáradása miatt a talajvíz szintje 2-3 métert csökkent, néhány száz hektáron száraz területek alakultak ki, a növényzet fejlődése 20-30 százalékkal esett vissza. Dunakiliti környékén és az egész Felső-Szigetközben nagymértékű az erdőpusztulás.
A fakitermelés visszaesett, mivel a fa szállítása 80 százalékban vízi úton történt, erre azonban nem volt lehetőség a folyó elterelését követően. Új, szárazföldi utakat építettek, ám ezzel párhuzamosan megjelentek az illegális szemétlerakatok, a munkagépek jelenléte pedig a vadállomány csökkenését okozta.
Bár jelenleg sincs kilátás arra, hogy Szlovákia és Magyarország megoldja a Bős-Nagymarosi Vízlépcső kérdésének ügyét, előbb utóbb azonban valaminek történnie kell. Magyarország ivóvízkészletének 94 százaléka származik külföldről (beleértve Szlovákiát is), vagyis ennek a függőségnek kezelése létfontosságú számára.
A másik ok, ami miatt a víz kérdése biztosan fel fog értékelődni, az a migránsválság. A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy az észak-afrikai, közép- és közel-keleti konfliktusok jelentős részét a vízhiány okozza, amely elveszi az emberektől megélhetésük forrását, a földet.
„…nem szabad elfeledkezni arról a klímaváltozásról sem, amely a leglátványosabban Szíriában hatott, ahol is az állatállomány néhány év alatt lényegében kipusztult a vízhiány és a forróság miatt. (A népesség pedig eközben folyamatosan nőtt.)”, írta Mádi László közgazdász a Magyar Időkben tavaly ősszel.
Körkép.sk
Nyitókép: Seas.sk
Kapcsolódó cikkek:
Bugár: Magyarországnak és Szlovákiának egyezségre kell jutnia Bős ügyében
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
