A hulladékgazdálkodás az egyik legnagyobb kihívás, amivel Szlovákiának szembe kell néznie. Bár uniós viszonylatban az egyik legkevesebb hulladékot termeljük ki egy főre lebontva, a kormány szakértő csoportjai a hulladékkezelési díj jelentős emelését jelzik előre – és tanácsolják. Indoklásuk szerint ezzel lehet a legkönnyebben ösztönözni az átlagembert, hogy a hulladékhegyek gyarapítása helyett szelektíven gyűjtse otthon is a szemetet.
A szemét, mint olyan, természetes monopóliumnak számít. Gyűjtése, kezelése, raktározása vagy újrahasznosítása olyan stratégiailag fontos területe a szolgáltatásoknak, amit nem lehet helyettesíteni. Elég visszaemlékezni, hogyan kényszerítette térdre Párizst a szemétgyűjtő vállalatok munkásainak sztrájkja épp a 2016-os foci Eb idején. Az utcákat ellepték a kifordult szemeteszsákok, sok helyen közel sem vonzó látványt nyújtva a mérkőzések miatt odautazó turistáknak.
Szlovákia évente közel 2 millió tonna szemetet termel ki, ennek nagyjából a két harmada kerül szemétdombokra, és mindössze 30 százalékot sikerül újrahasznosítani vagy megsemmisíteni. Ezzel uniós szinten a harmadik legrosszabb mutatókkal rendelkezünk (Észtország és Románia után). Bár, mindemellett a negyedik legkevesebb szemetet termeljük meg Európában egy főre vetítve (kb. 310 kg/fő évente).
Elkerülhetetlen a díjemelés
A Környezetpolitikai Intézet (IEP) és a Pénzügypolitikai Intézet (IFP) közös tanulmánya szerint azonban elkerülhetetlen a változtatás a jelenlegi hulladékgazdálkodási gyakorlaton. A szemétdombok által termelt környezetszennyező anyagok, gázok és a számlájukra írható megbetegedések évente összesen 19-26 millió eurós költséget rónak az adófizetőkre összesen.
A szlovákiai települések hulladéktermelése elég változó. Van, ahol egy évben csak 100 kg szemét jut egy lakosra, van ahol egy tonnánál is több. Az átlag valahol 200 kg-nál van. Az újrahasznosítás, szelektív hulladékgyűjtés nagyon alacsony hatékonysággal működik. Az IEP számításai szerint a települések mindössze 10 százalékában megoldott a szelekció. A kérdés, hogyan lehet ezen javítani.
„A hulladékkezelési díj nagyságát kellő magasságban kéne megállapítani, hogy az embereket az újrahasznosításra motiválja a szemétdombokon történő tárolás helyett”
fogalmaznak a két szaktárca agytrösztjei. Arra hivatkoznak, hogy a „kukadíjak” Szlovákiában az egyik legalacsonyabbak az Unión belül. A díjszabás az önkormányzatok hatásköre, alapesetben a szemét begyűjtését és raktározást tartalmazza, szelektív hulladékgazdálkodásnál újabb logisztikai költségek merülnek fel, de raktározás már nem. A díjak községenként eltérők, sok helyen 16-30 euró között tehető egy lakosra (függetlenül annak korára). Vagyis egy négytagú család éves hulladékkal kapcsolatos költségei nagyjából 64-120 eurót tehet ki.
Nincs hely
Márpedig a hulladék hagyományos, szeméttelepeken történő tárolása sem tartható fenn örökké. Egyszerűen helyszűke miatt. Azon túl, hogy súlyosan környezetszennyezők (és épp a legközelebbi községek a legérintettebbek), elég problémás a bővítésük. Az előírások mellett a befogadóképesség véges.
Például egy több községből álló konzorcium által fenntartott szemétdomb bővítése tekintélyes összeggel jár, amit a települések nem tudnak nélkülözni. Marad a hitelfelvétel lehetősége, ami évekre leköti a faluk költségvetésének egy részét, miközben emelniük kell a lakossági díjakat.
A Komáromi járásbeli Csicsón az elmúlt évben nem egész 17 euró/főről emelték a hulladékgazdálkodási díjat 19 euróra, idén várhatóan 24 euró közelébe drágul a szemételhordás. Vagyis egy négytagú család költségei 28 euróval nőnek. Más településeken ugyanez a trend tapasztalható.
Motivációra lenne szükség
A havi fix díjas megoldás azonban nem túl célszerű. Egyáltalán nem ösztönzi a lakosokat arra, hogy szeparálják a háztartási hulladékot. Bár ez a legelterjedtebb díjszabási mód, nem az egyetlen lehetőség. Az Érsekújvári járásbeli Tótmegyeren mennyiségi alapú díjszabás van, vagyis az után fizetnek, hogy mennyi szemetet termelnek. A szeparált hulladék begyűjtése ingyenes, illetve leadható a helyi gyűjtőudvarban. Aki rászánja az idejét, és szelektál, annak az önkormányzat 3,30 euró kedvezményt ad a hulladékdíjból – fejenként.
A Poprádi járásbeli Szepesvéghelyen (Hranovica) háromféle nagyságban osztanak ki zsákokat: 15 l, 30 l, 60 liter. A zsákokra egy kóddal ellátott matricát kell ragasztani, ez alapján számolja ki az önkormányzat az éves díjat. A megoldást végül a község érdeklődés hiányában megszüntette (a hagyományos hulladékgyűjtés árát ugyanis nem emelték).
Egykor az egyik legelterjedtebb mennyiségi díjszabás a zsetonalapú volt. Mindenki annyi zsetont váltott ki, amennyire szüksége volt. Általában szabnak alsó határt a megvehető zsetonok mennyiségére (például 24 darab/év egy négytagú családnak), hogy az önkormányzatok fedezni tudják a hulladékgazdálkodás fix költségeit is (tárolás).
Európában is számos megoldás létezik. A fenti háromfajta zsákot tartalmazó rendszer modernebb változata például olyan konténer, ami pontosan leméri a szemeteszsák súlyát, bedobjuk az aprót, a fizetés modul pedig kidobja a bizonylatot.
Példák tehát vannak, jól és kevésbé jól működők is. A tanulmány lényege azonban az, hogy a díjak emelkedése valószínűleg elkerülhetetlen lesz, ahogy a szeméttelepek telítődése is. Vagyis minél hamarabb kezdünk bele a szelektálásba, annál többet spórolhatunk. A probléma az, hogy sok község az aktuális költségek fedezése érdekében elodázza a szelektálást ösztönző intézkedéseket. Ha pedig a zöldebb megoldás csak pluszköltséggel vagy munkával jár, a lakosnak nem éri meg.
Körkép.sk/Komjáthy Lóránt
Nyitókép: odkazprestarostu.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
