Nyitókép forrása: hnonline.sk
Nem egész három héttel a választások előtt Peter Pellegrini (Smer) kormányfő hétfőn bejelentette, „egyszer és mindenkorra” megpróbálják megoldani azzal, hogy neves egyszerűséggel „törlik” a Szlovákia jóváhagyó aláírását a sok vitát kiváltó egyezményről.
„Ahhoz, hogy ezt a kormány megtehesse, Zuzana Čaputová államfőnek fel kell hatalmaznia a kormány egy konkrét tagját, aki ezzel a felhatalmazással Szlovákia jóváhagyó aláírását visszahívja az egyezményről”
jelentette ki Peter Pellegrini kormányfő az államfővel és Andrej Danko házelnökkel folytatott találkozója után. A dolog persze nem ennyire egyszerű. Szlovákia egy korábbi közjogi méltóságának aláírása ugyan ott van az egyezményen, a szlovák parlament azonban sosem ratifikálta azt, ezért eddig még nem is keletkezett belőle kötelezettsége. Pont ezt hangsúlyozta Čaputová is hétfőn.
Andrej Danko házelnök ugyanakkor azt állítja, hogy a parlament egyszer már egyértelműen elutasította a becsempészve LGBTI-jogokat is tartalmazó Isztambuli Egyezményt, ezért Čaputovának kötelessége lenne Szlovákia álláspontját hivatalosan közvetíteni Az Európai Tanácsnak. Az egyezmény a család definíciójának bújtatott megváltoztatásán kívül a családon belüli erőszak megelőzése érdekében is tartalmaz jogi elemeket – csakhogy ezt is szélsőségesen egyoldalúan kezeli, ezért a konzervatív kormányok nem tudnak azonosulni az egyezmény szövegezésével.
Elfogadva, de nem ratifikálva?
Félreértés ne essék, a téma azért került elő, mert választások közelednek, és a konzervatív szavazók megszólítása érdekében minden eszközt bevetnek a kormányoldalon. Az is sokat elárul, hogy a parlament valóban kétszer már elutasította az egyezményt, vagyis nem szavazta meg ratifikációját, és sem az államfő, sem a kormány (!) nem lépett vissza a dokumentumtól.
Szlovákia 2011-ben írta alá az egyezményt. Ivan Gašparovič akkori államfő felhatalmazásával Lucia Žitňanská igazságügyi miniszter szignózta a dokumentumot (akkor SDKÚ, később Most-Híd). Aláírás nélkül nem kerülhet ratifikációra, vagyis a parlament elé elfogadásra. Mivel a parlament elutasította az egyezményt, ezért az nem került hatályba, semmilyen kötelezettség nem származik belőle.
Csakhogy, míg rajta az aláírás, újra és újra ratifikációra lehet bocsátani.
Kétszer is ellene szavaztak, de nem utasították…
A parlamenti képviselők kétharmados többséggel kétszer is határozatot fogadtak el az Egyezmény ellen. Az első alkalommal az SNS javaslatára rábólintottak, hogy ne folytassák a ratifikáció eljárását. A második határozatot novemberben vitték keresztül a kormánypártok. Ez elutasította az EU felszólítását az Isztambuli Egyezmény ratifikálására.
A jogi furcsaságok az egyezmény körül azonban jóval bonyolultabbak, mint elsőre gondolnánk. Ugyanis a parlament két, államjogi súllyal nem bíró határozatot fogadott el az egyezmény kapcsán, miközben folyt a ratifikációs eljárás. De 2011 óta nem szavazott arról, hogy ratifikálja, vagy NEM ratifikálja (definitíve elutasítja) az egyezményt.
Hogy miért? Erre a kérdésre nehéz választ adni, de a legvalószínűbb igaz magyarázat az lehet, hogy egyetlen kormány sem szeretné elvinni a balhét a ratifikáció miatt belföldön a választóknál, vagy annak elutasítása miatt külföldön, az uniós partnereknél. Ez látható a mostani kezdeményezéseknél is: a kormány igyekszik az államfőre hárítania felelősséget.
Magarul: nem az lenne a megoldás, ha Szlovákia visszahívná a ratifikációs eljárás elindító aláírást, hanem ha a parlament végre egyértelműen kimondaná, hogy elfogadja, vagy elutasítja az egyezményt – és vállalná annak következményeit.
A kormány most azt akarja elérni, hogy az államfő hívja vissza az aláírást a szerződésről (ha megteszi, Pellegriniék pontokat kapnak a választóktól, ha nem teszi, Pellegriniék sikerrel lehárították magukról a felelősséget). Csakhogy 2011-ben nem az elnök írta alá, hanem a kormány egyik tagja, így értelemszerűen a kormánynak kell azt visszavonnia. Ezt az ellentmondást Pellegrini úgy oldaná fel, hogy a kormány vissza-megbízza az államfőt az aláírás visszavonására. Lehet-e csodálkozni ezek után, hogy ott tartunk, ahol…
Mindaddig, amíg a parlament nem hajlandó megtenni, amit már rég meg kellett volna, addig az egész nyilatkozatháború az Isztambuli Egyezményről nem más, mint kampányfogás, politikai retorika és a felelősség következetes kerülése a döntéshozók részéről. A helyzet bonyolultsága azonban lehetőséget ad a kormánypártoknak, hogy megpróbálják áthárítani a kínos döntést az államfőre, aki egyelőre időt kért. Áttörés azonban aligha várható, három hét múlva pedig már újra osztják a lapokat.
Fico nem engedélyezi az Isztambuli Egyezmény ratifikálását: “Soha. Még egyszer mondom, soha!”
Körkép.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
