Nyitókép forrása: politico.eu/EPA-EFE/Francois Walschaerts
Azt Igor Matovič szlovák kormányfő is megjegyezte a sajtó kérdésére, hogy a tegnap esti uniós videókonferencia rendkívül feszült hangulatban telt, sőt, veszekedésekre is sor került. A tagállamok vezetői közti ellentéteket azonban sokkal jobban érzékelteti, hogy Guiseppe Conte olasz miniszterelnök egy ponton nemes egyszerűséggel kilépett a beszélgetésből. Hogy miért? Mert a déliek az északiak terhére lábalnának ki a válságból.
Az uniós vezetők konferenciája a tervezettnél három órával volt hosszabb, annak érdekében, hogy olyan zárónyilatkozatot tudjanak elfogadni, ami azért mindenki számára bevállalható. Nem véletlenül kellett mindent megmozgatni Charles Michel ET-elnöknek a nyilatkozat elfogadása érdekében – soha ennél világosabban nem rajzolódott ki a déli és északi tagállamok közti szakadék, mint most.
Kilenc déli, eurót használó tagállam közös uniós kötvények kibocsátását szorgalmazza, amelyeket koronakötvényekként is emlegettek az elmúlt hetekben. Az így befolyó összegekből szeretnék enyhíteni a koronavírus okozta gazdasági károkat. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a déli államok jellemzően rosszabb pénzügyi helyzetben voltak már a járvány előtt is, mint az északiak – és már akkor is közös kötvényeket követeltek tőlük.
Matovič az EU-csúcs után: Egy hajón vagyunk a háborgó tengeren, ezért közösen kell eveznünk
Kölcsönfelvétel, jobb feltételekkel
A kötvénykibocsátás lényegében pénzpiaci hitelfelvételt jelent. Azonban ma Olaszország vagy Spanyolország csak rendkívül magas kamatra és magas kockázati felárral jutna ilyen kölcsönhöz. Egyszerűen azért, mert a koronavírus padlóra küldte a gazdaságot. Egyetlen példán érzékeltetve: a turizmus nullára redukálódása nem csak azt jelenti, hogy tönkremennek a vállalkozók és felszökik a munkanélküliség. Ezeknek a vállalkozóknak és alkalmazottaiknak vannak hiteleik, fizették az adót, ami valakiknek bevételt jelentett – és most nagy valószínűséggel keresztet vethetnek rájuk.
A déliek szemében a megoldást az jelentené, ha közös európai (a vírus után elnevezve) „koronakötvényeket” bocsátanának ki, amely már nem csak a rossz kondícióban lévő Olaszország mutatószámaira lenne tekintettel, hanem egy kalap alá venné az összes tagállamot, így a jó pénzügyi helyzetben lévő északiakat is.
Más szavakkal: a déliek az északiak terhére vennének fel kölcsönt, hogy kilábaljanak a válságból. Ez pedig már a hitelválság idején is sok feszültség forrása volt, csak akkor Görögország és nem Olaszország volt a „fekete bárány”. (Olyan ez, mintha a munkanélküli arra próbálná rávenni a részmunkaidős dolgozót, hogy közösen vegyenek fel hitelt, amelynek nagy részét a munkanélküli fogja elkölteni, de a részmunkaidős fogja törleszteni – a szerk. megj.)
A korábbi, 2008-as válságot követő közös kötvénykibocsátást szorgalmazó próbálkozásoktól eltérően most az a különbség, hogy a koronavírus minden tagállamot érint (ha most nem is, hamarosan fog). Legalábbis az olaszok és a spanyolok ezzel érvelnek.
A Szlovák Nemzeti Bank jóslata szerint recesszió jön, akár tíz százalékkal is visszaeshet a termelés
Az északiak határozottan nemet mondtak
Csakhogy a déliek által szorgalmazott ötletet az északi tagállamokat tömörítő Hanza-csoport elutasította, mire az olasz miniszterelnök durcásan kiszállt a beszélgetésből. Conte szövetségesre talált Pedro Sánchez spanyol szocdem miniszterelnökben is, aki szintén a közös teherviselés mellett kardoskodott.
Charles Michel, az Európai Tanács elnöke vért izzadt, hogy a zárónyilatkozatba belecsempészhessen egy „ajánlattételi felhívás” kifejezést, ami a politika nyelvén azt jelenti, hogy a koronakötvények ügye nincs lezárva. Olyannyira nincs, hogy a sorok között lényegében az eurozónás tagállamok pénzügyminisztereit tömörítő Eurócsoportot bízták meg „új javaslatok” kidolgozásával.
Egyébként a nemrég 750 milliárd eurós válságkeretet létrehozós Európai Központi Bank elnöke, a francia Christine Lagarde is a közös kötvények kibocsátása mellett érvelt. Nem meglepő, hazája ugyanis a déliek táborát erősíti – nem csak gazdasági megfontolásokból. Párizs több fronton is arra törekszik, hogy közös projektekkel kösse le a britek távozása után túlságosan dominánssá váló Németország erőforrásait.
Remišová: 4 milliárd eurónk van az uniós alapokban. Átcsoportosítjuk őket, ahová kell
„Egyéb megoldások”
Angela Merkel német kancellár ellenben „más megoldások” felé irányította nyilatkozatai tartalmát. Például az európai hitelválság miatt 2012-ben létrehozott ESM (Európai Stabilitási Mechanizmus) rendszere mellett érvelt. Csakhogy ebből az alapból csak nagyon szigorú feltétek mellett lehet forrásokhoz hozzájutni, és csak akkor, ha az igénylő tagállam az egész eurozónát magával ránthatja. Korábban Görögország és Ciprus is részesült támogatásban. Az ESM erőltetésének háterében az áll, hogy a kevésbé jól gazdálkodó országot „megbüntesse”, a segítségért cserébe komoly árat kell fizetnie.
A németek óvatos nemleges válasza mellett a hollandok kíméletlenül elutasították a közös kötvénykibocsátás lehetőségét, ugyanígy tettek az osztrákok és a finnek is.
Mindezek után Charles Michel ET-elnök képes volt azt nyilatkozni, hogy „erőteljes megállapodás született arról, hogy határozott válaszra van szükség”. Magyarul: minden lehetőség nyitva áll, és nagyon nehéz lesz közelíteni az álláspontokat.
Most az Eurócsoport lesz a következő frontvonal. A dolog érdekessége, hogy ennek elnöki posztját Mário Centeno, a déliek táborát erősítő Portugália pénzügyminisztere tölti be.
Körkp.sk/KL
Megosztás:
Címkék: európai unió eurozóna gazdaság gazdasági válság koronakötvények koronavírus kötvénykibocsátás
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
