Bacskai Napok, Perse – Koszorúzás és kiállítás Bacskai Béla alkotásaiból

Nyitókép: Körkép.sk

 

A Bacskai Napok másnapját (2021. november 13.) is befolyásolták a járványügyi intézkedések. Bár a  rendezvényeket a hatályos előírások keretében – népszerű nevén „OTP“-nek nevezett feltétel mellett – bárki meglátogathatta, nem volt tömeges a részvétel. Tényszerű, hogy a rendszeres résztvevők közül jónéhányan szembesültek a vírussal, így nem jöhettek el.

 

A programot kora délután a hagyományos koszorúzási ünnepség nyitotta meg a persi temetőben, Bacskai Béla sírjánál. A festőművészről Nagy Kasagranda Kinga, a Csemadok Persi Alapszervezetének elnöknője emlékezett meg,  majd a résztvevők Agócs Sándor (Sávoly) tárogatózenéje kíséretében elhelyezték az emlékezés koszorúit.

 

 

A program ezután a felújított kultúrházban folytatódott, ahol előző nap nyílt kiállítás a festőművész jelentős részben ismeretlen festményeiből, rajzaiból és fametszetekről készített lenyomataiból. A tárlat koncepcióját annak összeállítója, Titton Viktória mutatta be. A csak néhány napig megtekinthető kiállítások helyet kapott az Orosz Őrs gyűjteményéből kölcsözött Bacskai alkotás.

 

„Nagyon örülök, hogy kedvelt művészem, a gyári munkásból lett megszállott alkotó önálló tárlatára a birtokomban lévő képek egy része is meghívást kapott. A rajtuk elvégzett restaurálás Eva Dénesová kiváló munkája“

 

– volt olvasható a Facebook oldalán közzétett bejegyzésében.

 

 

Bemutatásra kerültek Bacskai Béla a kultúrház teremének falán látható alkotásának tanulmányai is. Nem kisebb értéket képviselnek a szülőházban talált portrék, melyek egy része az édesanyját ábrázolja a továbbiak pedig nem azonosított, de feltehetőleg a  családhoz ill. a baráti köréhez tartozó személyeket.

 

 

Ismert tény, hogy Bacskai számos formában és helyzetben örökítette meg édesanyját. Tényszerű az is, hogy a „nő“, mint olyan ábrázolása eddig nem jelent meg a róla szóló tanulmányokban. A mostani kiállításon viszont igen, több izgalmasan szép lenyomaton felfedezhető az, hogy őt sem hagyta hidegen a nő szépsége.

 

 

Visszatérve a nap eseményeihez, az gyönyörű koncerttel folytatódott, melynek kezdete előtt Szabó Kinga (Losonc), egy szép bacskai lenyomatott ajándékozott Perse községnek és Bacskai emlékháznak, melyet Nagy Gábor, polgármester vett át.

 

 

Büszke lehet a község arra, hogy a koncert főszereplője, a jelenleg Németországban zenei tanulmányokat folytató, de már nemzetközi szinten jegyzett Fazekas Bence hengedőművész, a falu szülötte volt. A zenészbarátaival – Vladimír Plachetka, Adolf Plachetka – adott egy órás előadásban Johannes Brahms Magyar táncok 1., 4., Pablo de Sarasate Cigánymelódiák, Lehár Ferenc Cigányszerelem (Keringő, az azonos nevű operettből) Johann Strauss Denevér overtúra és Kálmán Imre/Louis Feigel Fortissimo! (Fantázia Kálmán Imre operettjeire) című darabjait hallhatta a közönség, amely felállva és vastapssal jutalmazta a művészi előadást. A rendezvény szervezőinek és résztvevőinek Nagy Gábor polgármester mondott köszönetet.

 

 

Bacskai Béla Persén született 1935. július 26-án. Nagyapja pásztor, édesapja, Bacskai József (1904-1938) először kőbányában, majd a füleki zománcozó gyárban vasmunkásként dolgozott, 1938-ban tüdőgyulladásban hunyt el.

 

 

Édesanyja, született Sinka Viktória (1905-1988) sokat betegeskedett, de férje halála után minden erejével azon volt, hogy nevelje és taníttassa gyermekeit, Bélát és testvérét Barnabást. Ráérzett fia művészi hajlamaira és tehetségére. Felkereste a Losoncon élő Szabó Gyulát, aki látva és felismerve tehetségét, a kérésnek eleget téve tanítványává fogadta őt. Ismeretségük kezdeti időszakában csak „tanító – tanítvány” kapcsolatról beszélhetünk, amely azután egy szoros baráti „apa-fiú”-szerű kapcsolattá alakult át.

 

 

Főiskolai évei alatt kiterjedt levelezést folytattak, Szabó Gyula jelentősen segítette a fiatal művészt. Bacskai így emlékezett róla:

 

„Szabó Gyula számomra nagyon sokat jelentett, tőle tanultam a festés alapjait: az anyagok kezelését, az alap készítését, a kompozíciós sémákat, s ezek képben való elhelyezését, az izmusok jelentését. Főiskolás koromban rendszeresen leveleztünk. …. Együtt dolgoztunk, vitáztunk, verseket olvastunk késő éjszakáig. Nagyon értékes órák voltak ezek. Tanulmányaim befejezése után kölcsönös látogatásaink még inkább rendszereződtek.”

 

 

Saját festői világa az 1970-es évek elején bontakozott ki. Ekkori ihletője a guszonai táj volt. Nem alapított családot, 1965-ig édesanyjával és bátyjával élt Deresken, 1965 és 1971 között Egyházasbáston, ezt követően haláláig Guszonán tartózkodott és alkotott. De a persi szülőházát sem hanyagolta el.

 

 

Alkotói tevékenysége legjellemzőbb kifejező eszköze az akvarell lett, melyet szintén Szabó Gyulánál ismert meg. Részben Szabó Gyula hatására kezdte foglalkoztatni a helyi gyárak munkásságának életével is. Főleg 1973-74 és 1976-78 között járt be rendszeresen a füleki zománcgyárba, a losonc-apátfalusi Poľana Posztógyárba és a losonci Gépgyárba. Az itt készült alkotásain (rajz, monotípia, olajvázlat, olajfestmény) a munkások mindennapjait örökítette meg.

 

 

Festészetében nagy teret szentelt édesanyjának. Ezek nem hagyományos portrék voltak, de a mindennapokban megélt életének pillanatait vitte vászonra, beleépítve a saját emlékeit is.

 

 

A nyilvános szereplései sikereket hoztak számára. Alkotásait láthatta Pozsony műértő közönsége, de 1980-ban eljutottak a határokon túlra, Bulgáriába (Szófia), Csehországba (Prága) és a Szovjetunióba (Moszkva) is. Élete utolsó kiállításának az 1980. szeptember 20-án megnyílt losonci Nógrádi Galéria adott otthont. A tárlat hét kiállítója közül ő volt az egyedüli élő, nógrádi festőművész, aki alkotásait egy önálló teremben mutathatta be.

 

 

Akkor senki sem sejtette, hogy ez lett élete utolsó kiállítása. Váratlanul, fiatalon 1980. november 7-én hunyt el Guszonán. Persén, a csalási sírhelyen helyezték örök nyugalomra 1980. november 10-én.

 

 

Puntigán József