Afrikában sorra húzzák fel az autógyárakat – konkurenciát kap Közép-Európa?

Nyitókép forrás: gyartastrend.hu

Sosem tűnt még ennyire aggasztónak, hogy a baloldali kormányok túlságosan kiszolgáltatták Szlovákia gazdaságát az autóiparnak. A nyugati nagy autógyártók egyre több tőkét irányítanak át Afrikába. Arról a Körkép.sk is írt, hogy 2019 év elején Németország egy sor kétoldalú megállapodást kötött afrikai országokkal az autóipari együttműködésről. Ennek most már kézzelfogható következményei vannak: már nem csak a tőke megy Afrikába, de egynémely modell gyártását is oda helyezik át.

A szomorú valóság az, hogy az új helyzet nem a koronavírus-járványnak köszönhető. A 2018/20196-es év fordulója az autóipar számára krízispont volt. A kínai piac telítődött, a kereslet megzuhant, Európában a munkaerőhiány olyan méreteket öltött, hogy az már veszélyeztette a túlságosan is sérülékenyen összeállított ellátási láncokat. Ez volt az az idő, amikor az győri Audi munkásokat „adott kölcsön” a pozsonyi Volkswagennek, aztán mikor 2018 év végére a globális autókereslet megzuhanásáról megérkeztek az első adatok, nem tudtak mit kezdeni a több száz fős állománnyal.

Szlovákiában és Európa legnagyobb részén a munkaerőhiány magas fizetésekkel, de főleg, nagyon magas fizetéseket terhelő adókkal párosult, ami taccsra tette több ország versenyképességét is, köztük Szlovákiáét. Beszédes, hogy hónapokkal a koronavírus-járvány kirobbanása előtt, mikor még a nyilvánosság nem is hallhatta a „kurzarbeit” kifejezést, a szlovákiai autógyárak bértámogatási rendszerért lobbiztak a szlovák kormánynál. Ennek lényege, hogy az állam bizonyos körülmények között hozzájárul a munkahelyek fenntartásához. A támogatást végül a koronavírus okozta válságra hivatkozva vezették be, és nem meglepő módon a legnagyobb kedvezményezettek között autógyárak és beszállítóik vannak.

   

Átirányítják a tőkét Európából

A magyar kormány nem győzi hangsúlyozni, hogy rendkívül kiélezett verseny folyik az országok között a COVID-utáni idők termelési kapacitásaiért. De míg a magyar külgazdasági és külügyminiszter konkrét eredményeket, befektetéseket tudott tető alá hozni, addig a szlovák külügy és gazdaság lényegében tétlen és nagyon gyenge lábakon álló megoldásokban gondolkodik. A dubaji kiállításon bemutatott csúcsmodern és méregdrága hidrogénautó, vagy az évek óta szlovák kuriózumként reklámozott repülő autó nem fogja megváltani a szlovákiai foglalkoztatottságot, mert nem tömegtermékekről van szó.

Ebben a helyzetben az ásványkincsekben, emberi erőforrásban gazdag Afrika egyre nagyobb konkurensévé válik Európának. A Deutsche Welle német baloldali televízió beszámolója szerint egyre több autóipari tőke és gyártókapacitás költözik át a világ harmadik legnagyobb kontinensére. Jelenleg az ebből a legtöbbet Dél-Afrika és Marokkó profitál. Marokkóban már most 220 ezer embert foglalkoztatnak a nyugati autógyárak. A Fiat és a PSA fúziójából létrejövő Stellantis pedig nemrég bejelentette, hogy az Opel Rocks elektromos autó gyártását teljes egészében ide helyezik  át.

Nyilván sokak ellentmondást látnak amiatt, hogy Afrika nem egészen a szakképzett munkaerő tömegéről híres. Ám a robotizáció és automatizáció korában ez egyre kevésbé szempont, ráadásul kisebb politikai nyomásnak kell elviselniük a gyártóknak fizetések és munkahelyek tekintetében. Mindent nyilván nem lehet automatizálni, ezért bizonyos számú emberi munkaerőre szükség van például a logisztikában, adminisztrációban, az afrikai országok pedig hatalmas, olcsón alkalmazható embertömeggel rendelkeznek.

Afrika versenytárs?

A Stellantis további 3 milliárd euró beruházást akar telepíteni Marokkóba 2025-ig. Nagyrészt olyan üzemek építéséről lenne szó, amelyek autókomponensek gyártását végeznék. A nagy gyártók egyébként egymással is versenyeznek Afrika megszerzéséért, nemrég például a marokkói kormánnyal a kínai BYD autókonszern is együttműködési szerződést írt alá.

Közép-Európa és Szlovákia számára Afrika egyelőre még csak potenciális versenytárs az autóipar szempontjából. Az adóterhek és bérköltségek nagysága nem sokkal magasabb, mint a fent említett országokénál. Igaz ugyanakkor, hogy ez az adat nem veszi figyelembe, melyik országban milyen adóoptimalizációs lehetőségek vannak.

Az Aktuality.sk által megszólított elemző például azzal érvel, hogy a Dél-afrikai Köztársaság adó és bérszínvonala közel azonos a szlovákiaiaval, Marokkóé pedig meg is haladja. Csakhogy nem csak ebbe a két országba tervezik megvetni a lábukat az autógyártók. 2019 januárja végén Frank-Walter Steinmeier német elnök jelenlétében a Volkswagen vezetősége Etiópiával írt alá egy memorandumot, mára pedig két autógyár is működik a területén (egy VW és egy NISSAN). Ghánával és Nigériával 2018-ban írtak alá hasonló memorandumot, ott ma szintén vannak már európai autógyárak, ahogy Ruandában is. Egyik felsorolt ország nevét sem a stabilitása és az emberi jogok betartása miatt jegyeztük meg.

Kinyílt Pandora szelencéje

Miközben Európában a koronaválság és megzuhanó autóeladások miatt panaszkodtak a gyártók, a Volkswagen 2020 augusztusában megnyitotta ghánai üzemét, ahol Tiguan, Passat és Polo modelleket gyártanak.

Tény, hogy ezen üzemek egyelőre csak néhány ezer példány legyártására képesek évente, így Afrika legnagyobb autógyártói így továbbra is Marokkó (360 ezer db/év) és Dél-Afrika (349 ezer db/év) maradt, a harmadik helyen pedig jócskán lemaradva Egyiptom érkezik (18,5 ezer darab évente). De Pandora szelencéje kinyílt, és a BYD, a NISSAN és más globális gyártók is készülnek újabb és újabb üzemeket telepíteni Afrikába.

A COVID miatt is kétségbeesett versenyt jelenleg leginkább Románia, Bulgária és a Balkán érezheti. Illetve, Nyugat-Európa, ott is leginkább Spanyolország, ahol a bérköltségek a marokkói fizetések többszörösére rúgnak, ahogy az adóterhek is. Márpedig Spanyolország eddig a világ hetedik legnagyobb autógyártója (egy lakosra vetítve a mennyiséget).

Szlovákia számára a fő kihívás az lesz, hogyan küzdje le az eddigi, koncepciótlan gazdaságpolitika következményeit. A helyzet ugyanis már csak komplex intézkedésekkel oldható meg, tehát egyszerre kell munkaügyi, szociálpolitikai, gazdasági és főleg, oktatási intézkedéseket foganatosítani állami szinten. Miközben Szlovákiában a gyártók ugyanúgy a szakképzett munkaerő hiányától szenvednek, mint a többi közép-európai országban, addig a szlovák munkanélküliségi ráta viszonylag magas. Szlovákiában a munkahelyek 70 százaléka (!) van veszélyben a robotizáció és automatizáció térnyerése miatt, az oktatásügy pedig egyáltalán nincs felkészülve arra, hogy ezt a kihívást kezelje.

Körkép.sk