Húsvéthétfő: Kettős ünneplés – Parák László bősi esperes-plébános ünnepi gondolatai

Nyitókép: Laky Erzsébet

A katolikusok ezekben a napokban Jézus Krisztus feltámadását és a megváltást ünneplik. A húsvéthétfői gondolatait ezúttal Parák László bősi esperes-plébános osztja meg Olvasóinkkal. 

Kettős ünneplés

A keresztény egyházi év legnagyobb ünnepét, a húsvétot ünnepeljük. Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadott! Az öröm, ünnepe, hitünk titkának az ünnepére rámutat az Egyház:

   

„Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.”

Amikor egyes korinthusiak azt állították, hogy nincs feltámadás, Szent Pál apostol így válaszolt nekik:

„Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, és nincs értelme a ti hiteteknek sem” (1Kor 15,13-14).

Mindig, amikor Jézus feltámadását ünnepelünk, kettős ünnepről beszélünk, amely a mennyországé, és a földé… Új világ terem, amint vallja a költő: Ünnepeljetek! Feltámadt az istenember, győzedelmesen! Húsvét időpontját pontosan ismerhetjük az evangélisták által lejegyzett evangéliumokban.

A zsidók minden évben megemlékeztek az év legnagyobb ünnepéről, az egyiptomi fogságból való szabadulásról.

A kivonulás éjszakáján a zsidók bárányt áldoztak, a bárány vérével megkenték az ajtófélfát, hogy az öldöklő angyal, amelyik megölte az egyiptomiak elsőszülötteit, elkerülje őket. A bárány áldozata Krisztusban ismétlődik meg, ő az Újszövetség báránya. A keresztény húsvétkor nem bárányt áldoztak, hanem Jézus önmagát áldozta fel bűneinkért.

Húsvét liturgiájában jelen van a világosság és a sötétség. A sötétségről és a világosságról elmélkedtünk, illetve a kettő küzdelméről. Az egyik a bűn állapota, Isten elhagyása, a világosság pedig Isten kegyelmét, Isten szabadítását jelenti, aki újból szeretetébe fogadja a megtérő embert.

“Krisztus az Isten ereje és bölcsessége” – a Betegek világnapján mutattak be szentmisét Bősön

Szent Ágoston, a Vallomásai-ban a következőket vallja:

„Háttal álltam a világossághoz, arccal a megvilágított tárgyakhoz; természetes, hogy így arcom, mely a megvilágított dolgokat szemlélte, világosságot nem kaphatott.”

A világosság felé fordulás az ember győzelmét jelenti a sötétség felett, a szabadítást, mert az Atya újból szeretetébe fogadja a megtérő embert. Ágoston is megjárja a kételkedés és a hit útját. Megtapasztalja a sötétséget, de szívesen fordul a világosság felé.

Induljunk mindannyian a hit útján Szent Ágoston imájával:

„Uram, engedd, hogy hívogatva járjak utánad, s hittel kiálthassak hozzád. Híred, neved ismerős már nékem. Hitem fohászkodik hozzád, Uram, hitem, ingyen ajándékod; hitem, amelyet követségbe küldött Isten-Ember-Fiad útján gerjesztettél bennem.”

A hitre vezető úton haladtak Mária Magdolna és a két apostol, Péter és János. A sötétség által jelképezett világból, a fájdalom és a gyász állapotából indulnak és szemlélik Jézus sírját. Talán csak most, amikor látják az üres sírt és az ott hagyott lepleket megértik, hogy a kereszten meghaló Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.

A hit útján találkoznak a feltámadt Krisztussal. Ezek a találkozások később megerősítik bennük a hitet.  Kiss Ulrich jezsuita atya arról a tanítványról, akit az Úr szeretett ezt írja:

„A látásban mégis ő lesz az első. Nemcsak néz, hanem lát is. Nem csak lát, hanem hisz is. Fussunk hát vele húsvét vasárnapján!”

Örvendezzünk! Fussunk! Ünnepeljünk! Reviczky Gyula, a Feltámadás című versében írja:

Kettős ünneplés azóta / Minden kikelet! /A mennyországé s a földé… / Ünnepeljetek! / Adjatok hálát, hogy ismét / Új világ terem, / S feltámadt az istenember / Győzedelmesen!

 

Jézus feltámadása által egyszer és mindenkorra legyőzte a halált. Nem lehet többé reménytelenség! Nem lehet többé a világossághoz háttal állni. A látásban legyünk az elsők! Ugyanakkor ne csak lássunk, hanem higgyünk is!

Parák László esperes-plébános