Új emír, régi politika – Uralkodóváltás Katarban

2013. június 25-én Hamad bin Kalifa ász-Száni sejk bejelentette, hogy lemond Katar állam éléről, s az uralkodói széket fiának adja át. Így Tamim bin Hamad al-Táni lett a Perzsa-öböl menti monarchia új vezetője. Katar jelentősége a régióban az utóbbi időben rendkívül megnőtt, Szaúd-Arábia után a Szabad Szíriai Hadsereg (FSA) legnagyobb támogatója. Tamim al-Táni valószínűleg folytatja majd apja eddigi politikáját, s a kis arab monarchia olyan fontos rendezvényeknek adhat otthont, mint a 2022-es foci világbajnokság.

Mai cikkünkben nemcsak a régi és az új emírt mutatjuk be, hanem Katar jelentőségét és egyre növekvő befolyását is a régióban.

Kis ország, nagy álmok

Kevesen gondolták, hogy az 1995-ben vértelen puccsal hatalomra került Hamad al-Táni herceg alatt Katarból  (az akkoriban jelentéktelennek számító országból) napjainkra a világ egyik legbefolyásosabb arab állama lesz. Az alig 1,7 millió lakosú emírség – melynek mindössze 225 ezer állampolgára van, a lakosság nagyobbik fele ugyanis bevándorló és vendégmunkás – határozottan fellép a világpolitika színpadán.

   

Hamad 1996-ban indította el az al-Dzsazíra műholdas tévécsatornát, egyfajta arab CNN-t hozva létre. A csatorna akkor tett szert nagyobb ismeretségre, amikor a 2001. szeptember 11.-i terrortámadás után itt tette közzé üzeneteit Oszama Bin Láden. Mára azonban az al-Dzsazíra inkább a Perzsa-öböl menti országok szócsöve lett. A hírcsatornát egyre gyakrabban érik súlyos kritikák, mert elfogultan tudósít olyan eseményekről, mint a szíriai polgárháború, vagy Egyiptomban Murszi megbuktatása. Ezzel párhuzamosan 1996-ban újraindult a katari állami légitársaság is (Qatar Airways), amely mára a legsikeresebb és legfontosabb arab légitársasággá vált.

Hamad al-Táni mégis a földgázkitermelés területén érte el a legnagyobb sikert: miközben 1995 előtt egyáltalán nem folyt kitermelés, ma már a 180 milliárd dollárnyi cseppfolyékony földgázkitermelés (LNG) adja Katar GDP-jének a háromnegyedét; az exportból származó bevétel kétharmada ebből származik. Doha – Katar fővárosa – beruházott többek között az ingatlanszektorba, a luxusszálloda-iparba és a sportba. Befektetéseinek értéke csaknem 100 milliárd dollár, s olyan területeken vannak érdekeltségei, mint pl. a svájci Credit Suisse bank, vagy a német Volkswagen autógyár.

Az ország a kultúra és a sport területén is jeleskedik. 2008-ban nyílt meg az Iszlám Művészetek Múzeuma, s Doha vált a műkincsek legnagyobb felvásárolójává a térségben. Jelentős összegeket költ sportrendezvényekre, golf-, tenisz- és lóversenyekre. 70 százalékos részesedést vásárolt pl. a Paris Saint-Germain francia futballklubban. Ami azonban a legnagyobb dobás az arab monarchia számára, hogy megszervezheti a 2022-es foci világbajnokságot. A  nagy döbbenetet kiváltó FIFA döntés után – miszerint Katarnak adják a rendezési jogokat –  Doha már teljes gőzzel készül az eseményre: egy tucat új stadion építését tervezik, az első légkondicionált aréna előreláthatólag 2015-ben készül el.

Az utód

Júniusban Hamad al-Táni teljesen váratlanul lemondott a trónról. Hivatalos magyarázatok szerint 61 évesen egészségügyi problémák miatt mondott le (bár elterjedt az a hír is, hogy romló elmeállapota végett). Mindenesetre a modern kori arab monarchiák történelmében igazi ritkaság, ha egy uralkodó saját akaratából távozzon. Tamim al-Táni lett az új emír, bár igaz nem ő volt a legidősebb a családban: bátyja azonban még 2003-ban lemondott az uralkodói jogokról. Hamad al-Táni arról biztosította népét, hogy fia megérett a felelősségre, kiérdemelte a bizalmat, képes meggyürkőzni az előtte álló feladatokkal és teljesíteni a rá szabott küldetést.

Tamim al-Táni 33 éves és Katar történelmének legfiatalabb emírje. Az új uralkodó Nagy-Britanniában tanult a Sandhurst Királyi Katonai Akadémián, ahol 1998-ban végzett. Ő a feje a Nemzeti Olimpiai Bizottságnak, valamint a Katar 2022 Legfelsőbb Bizottságnak is, amely a labdarúgó világbajnokság szervezéséért felelős. Emellett a Katari Befektetési Hatóság elnökeként is tevékenykedik, amely állítólag mintegy százmilliárd dolláros vagyonnal rendelkezik, de befektetései vannak a Barclays bankban, a Harrodsban és a Volkswagenben is.  Tamim al-Tánit apja pár éve kinevezte a fegyveres erők főparancsnokának.

Perzsa-öböl Svájca?

Bár kétségtelen, hogy Katar szerepének növekedéséhez hozzájárult a cseppfolyós földgáz kitermelése, az arab monarchia mégis a diplomácia és a nemzetközi kapcsolatok területén érte el a legnagyobb sikereket. Az ország regionális súlya napjainkban jóval nagyobb, mint a stratégiai jelentősége. Külpolitikája pragmatikus, teljes mértékben ideológiamentes. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Katar Izraellel és Iránnal is rendkívül jó kapcsolatokat ápol: Teheránnal együtt közösen ellenőrzik és osztoznak a világ egyik legnagyobb földgázmezején. Emellett nagyon szoros szövetségesi viszonyt ápol az USA-val, amely két támaszpontot is üzemeltet az országban 13 ezer katonával. Bővítik majd az al-Udeid légibázist , amelyet alapvetően az amerikai légierő használ, de állítólag Katar állja a költségek 60 százalékát.

Katar – politikai értelemben –  igazi Svájcként viselkedik a Perzsa-öbölben. Doha több béketárgyalásnak is otthont adott: mégpedig a szudáni felkelőknek és Omar al-Bashir elnöknek, a libanoni harcoló feleknek, valamint a Fatahnak és a Hamasznak. Legutóbb az afgán tálibok nyitottak irodát az országban, de egy felirat és zászlóvita miatt ez ideiglenesen megszűnt. Igazi emigrációs gyűjtőhellyé vált  – leginkább a Muszlim Testvériség – számára: Juszuf Karadavi befolyásos egyiptomi vallási vezető, Ali Szallibi líbiai prédikátor, Khaled Mesálnak, száműzetésben lévő Hamász vezető is Katarban tartózkodik, hogy csak néhány nevet említsünk.

Katar külkapcsolatjainak természetesen megvannak az árnyoldalai is. Az emírség egyetlen arab államként repülőgépekkel támogatta a NATO légi hadjáratát a volt líbiai diktátor, Kadhafi ellen. A Szabad Szíriai Hadsereget (FSA-t) is teljes mértékben támogatja, nem tesz különbséget a milicisták és a terroristák között. Szaúd-Arábia után a legtöbb fegyverrel látja el az FSA tagjait, s fejlettebb hadieszközökkel, többek közt FN-6-os légvédelmi rakétákkal is felszereli őket. Hihetetlen mértékű fegyverkereskedelmi hálózatot épített ki. Szíriába gyakran – Jordánia légterén keresztül –  saját C-17-vel szállítja az utánpótlást. Katar Mohamed Murszit és a Muzulmán Testvériséget 8 milliárd dollárral támogatta, s egyelőre még habozik kiállni az új vezetés mellett, miközben a többi Perzsa-öböl menti monarchia már legalább tíz milliárd dollárral támogatta Egyiptom új kormányát.

Hogy mi lesz Katar sorsa? Tamim al-Táni valószínűleg folytatja édesapja eddigi politikáját, s a kis arab monarchiát a Perzsa-öböl egyik meghatározó politikai-gazdasági elemévé szeretné tenni. Ezért lényeges változások nem várhatóak sem a gazdasági berendezkedésben, sem a külpolitikai irányultságban. Talán Olivier Da Lage elemző és Katar-szakértő válaszolt a legjobban a Doha jövőjével kapcsolatos kérdésre: „Tamim sejkkel kétségkívül lesznek stílusbeli, sőt esetleg lényegi módosulások az előző korszakhoz viszonyítva, mivel pragmatikusabb az apjánál. Ennek ellenére eleinte nem várhatóak látványos változások az emírség irányultságában.”