2013. november 13-án Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter váratlanul Egyiptomba utazott, hogy tárgyaljon az új kormánnyal és katonai vezetéssel. Washingtonnak még felocsúdni sem volt ideje, már robbant a következő hír: Szergej Lavrov orosz külügyminiszter is pár nappal később az országba érkezik. Az egyiptomi-orosz kapcsolatok ilyen téren történő megújulása tökéletes bizonyítéka annak, hogy a jelenlegi egyiptomi elit szakít a korábbi külpolitikai szokásokkal.

Már Mohamed Murszi alatt elindult Kairó Washington külpolitikájától való függetlenedése, de komoly eredményeket csak az alig öt hónapja hatalmon lévő katonai kormányzatnak sikerült elérnie. Az amerikai külpolitika számára továbbra is fontos, hogy Egyiptom – meg természetesen a Szuezi-csatorna – az érdekszférájában maradjon.

Sergei Shoigu és Fattah el-Sziszi tábornok útban a tárgyalás felé.
Szergej Sojgu és Fattah el-Sziszi tábornok egymás mellett sétál Kairóban.

Az előző cikkünkben az egyiptomi kormány belpolitikájára helyeztük a hangsúlyt. Az elemzés második részében bemutatjuk Kairó változó külpolitikáját, különösen az ismét fellendülő egyiptomi-orosz kapcsolatokat.

Minek nevezzelek?

Amikor Sziszi tábornok megbuktatta Mohamed Murszit, az nem kis fejfájást okozott az Egyesült Államok vezetésében. Washington rendkívül hallgatag volt az események alatt, Chuck Hagel amerikai védelmi miniszter pedig szinte állandó telefonos kapcsolatban volt Fattah el-Sziszi tábornokkal. A Fehér Ház még véletlenül sem nevezte puccsnak Murszi menesztését, mivel egy amerikai törvény értelmében minden támogatást meg kell vonni attól az országtól, ahol sikeres puccsot hajtottak végre. Kezdetben úgy tűnt, hogy Washington számára nem kellemetlen Murszi bukása és eltávolítása. Az egykori egyiptomi elnök ugyanis Irán és Kína felé tapogatózott – sőt ezen a területen sikerült is kisebb eredményeket elérnie  – el is akadtak az IMF-el való tárgyalások.

Mohamed Murszi első hivatalos útja Kínába vezetett.
Mohamed Murszi első hivatalos útja Kínába vezetett.

Az Egyesült Államok az F-16-os vadászbombázók és az Apache helikopterek szállítás körüli vitával, valamint a többi – kb. 1,3 milliárd dollárnyi értékű – segély megvonásával igyekezett nyomást gyakorolni az új egyiptomi vezetésre, hogy az továbbra is az Egyesült Államoktól függjön. John Kerry amerikai külügyminiszter, amikor Egyiptomban járt, szinte magyarázkodott Sziszinek, hogy a szállítások felfüggesztésére csak az amerikai kongresszus miatt volt szükség, nem pedig az egyiptomi kormány megbüntetése miatt. Kerry szinte minden befolyását bevetette annak érdekében, hogy az észak-afrikai országban november 12-én feloldják a szükségállapotot és elnökválasztást tartsanak  2014 tavaszán.

 hirdetes_300x300  
Az utolsó egyiptomi F-16-ok egyike a piramisok felett, amelyet Washington Kairónak küldött.
Az utolsó egyiptomi F-16-ok egyike a piramisok felett, amelyet Washington Kairónak küldött.

IMF helyett inkább az Öböl

Ezenfelül az Egyesült Államok más eszközökkel is igyekszik megtartani magának Egyiptomot, mert nem akarja, hogy Kairó – s ami még fontosabb a Szuezi-csatorna – kikerüljön a fennhatósága alól. Ezért az új egyiptomi kormány olyan Amerika-barát országoktól kapott jelentős anyagi támogatást, mint Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Kuvait (ironikus, mert ők voltak Mohamed Murszi és a Muszlim Testvériség legnagyobb anyagi támogatói is). A monarchiák eddig több mint 12 milliárd dollár támogatást ígértek Egyiptomnak, s ebből hét milliárdot már át is utaltak. Kairó a pénzből többek között munkaerőt igénylő infrastruktúra-projektekbe kezdett bele, emellett fölemelte a minimálbért és a nyugdíjakat. Ezzel együtt beindulhat az egyiptomi devizabevételek két fő forrása: a turizmus és a közvetlen külföldi tőkebefektetések.

John Kerry amerikai külügyminiszter Egyiptomban.
John Kerry amerikai külügyminiszter Egyiptomban.

Csakhogy akadt egy kis  probléma: úgy tűnik, hogy az új egyiptomi vezérkar és tisztek többsége – az Egyesült Államokban történt kiképzés ellenére – közömbösek az amerikai-egyiptomi kapcsolatok rendezésében, kevésbé hagyják magukat befolyásolni, mint a Mubarak-rezsim tisztjei. Az IMF október végén visszatért az országba, hogy folytatódjanak a tárgyalások a 4,8 milliárd dollárnyi hitelről.

Azonban most sem sikerült eredményt elérni, mert pár nappal később az egyiptomi pénzügyminiszter kijelentette: nincs szükségük az Nemzetközi Valutaalap segélyére, megelégszenek a Perzsa-öböl menti monarchiák hiteleivel. Sőt, Kairó nem mindegyik monarchia pénzét fogadja el. November elején az Egyiptomi Központi Bank (ECB) visszautalt 500 millió dollárt Katarnak, mivel a katari diplomáciával folytatott alapkamat és kötvényvásárlás körüli tárgyalások kudarcba fulladtak. Felröppent az a hír is, miszerint a katari üzletemberek nagyobb segélyt és kamatot is ígértek, ha az egyiptomi kormány „kölcsönadja” a piramisokat az emírségnek.

Kövesd a Körképet a Facebookon is, plusz tartalommal!

Medve a piramisoknál

Ami azonban igazán meglepte az Egyesült Államokat, az az oroszok újbóli visszatérése az észak-afrikai arab országba. Bár Gamal Abden Nasszer az „el nem kötelezett” országok egyik alapítója volt, de mégis a Szovjetunió – és Csehszlovákia (!) – számított a legjelentősebb támogatójának. Nasszer halála után Anvar Szadat szakított a korábbi szovjetbarát politikával: 1972-ben kirúgták a szocialista országokból származó (köztük csehszlovák) katonai szakértőket; 1976-ban felmondták a barátsági egyezményt és egy évvel később Kairó bezáratta a szovjet katonai támaszpontot Alexandriában. Ettől kezdve Egyiptom az Egyesült Államok egyik legfontosabb szövetségese lett a régióban és minilásra csökkent a szovjet, majd később pedig, az orosz-egyiptomi kapcsolatok intenzitása. Voltak ugyan találkozók (Putyin 2005, Mubarak 2008, Murszi 2013 májusa), de jelentős előrelépés nem történt.

Hruscsov és Nasszer - "Szívélyes barátság"
Hruscsov és Nasszer – „Szívélyes barátság”

Aztán néhány héttel ezelőtt minden megváltozott. Október 28-án váratlanul egy orosz katonai szakértő csoport landolt Kairó nemzetközi repülőterén, s megbeszéléseket folytattak az egyiptomi hadsereggel. Pár nappal később egy Varyag típusú orosz cirkáló kötött ki Alexandriában, amelynek tiszteletére látványos ceremóniát (katonai zene, sorfal, ünnepélyes beszéd) tartott a város vezetése.  Ezután következett az orosz védelmi miniszter és külügyminiszter hivatalos látogatása, amelyre az egyiptomi vezetés az alábbi módon reagált: „Egy meglévő kapcsolatot szeretnénk felfrissíteni. Erős és stabil kapcsolatokra törekszünk Oroszországgal.”

Az orosz Varjag cirkáló Alexandriában. 1992 óta most először kötött ki orosz hadihajó egyiptomi felségvizeken.
Az orosz Varjag cirkáló Alexandriában. 1992 óta most először kötött ki orosz hadihajó Egyiptomban.

Ez kijelentés alaposan felkavarta az állóvizet. Washington máris aggódik amiatt, hogy elveszítheti (Izrael után) a legfontosabb közel-keleti szövetségesét. A Pentagon azt is nehezen emészti meg, hogy a Szuezi-csatorna talán végleg kikerülhet az amerikai ellenőrzés alól, s a jövőben az egyiptomi hadseregnek már nem lesz szüksége az amerikai fegyverekre, azokat már más forrásból is pótolja. A mostani orosz tárgyalódelegáció egyik tagja bejelentette, hogy a tárgyalások során korszerű helikoptereket, MIG 29M/M2 vadászgépeket és légvédelmi rakétákat ajánlottak fel eladásra.

Végül azonban anyagi gondok miatt az egyiptomi hadsereg csak a légvédelmi rakétákat vásárolta meg, de Moszkva ígéretet tett arra, hogy a régebben szállított hadi berendezéseket felújítanák. A katonai-biztonságpolitikai területen kívül más szektorokban is sikerrel zárultak a  megbeszélések, mint pl. a turizmus és az energetikai befektetések. Ez utóbbival kapcsolatban Kairó nemrég bejelentette, hogy 2014 januárjában tendert ír ki Egyiptom első atomerőművének megépítéséről a földközi-tengeri Dabaa mellett, s már most lehet sejteni, hogy a pályázatot az orosz Rosatom fogja megnyerni.

 Nabil Fahmi egyiptomi külügyminiszter és Szergej Lavrov
Nabil Fahmi egyiptomi külügyminiszter és Szergej Lavrov.

Természetesen az egyiptomi külpolitika jelenleg még átalakulóban van. A rend és a stabilitás épphogy  kezd helyreállni az országban, s egyre fontosabb az észak-afrikai ország gazdaságnak  – leginkább a turizmus és a külföldi befektetések – újbóli beindítása is. Emiatt Kairó (most még) nem engedheti meg magának, hogy a legjelentősebb támogatóját, az Egyesült Államokat, elveszítse. Ugyanakkor a történelemben már nem egyszer előfordult, hogy az Egyiptom mindenféle hezitálás nélkül szakított a szövetségeseivel, felülbírálta a kapcsolati rendszerét, valamint átértékelte a régióban betöltött szerepét, ha a saját nemzeti érdekei úgy kívánták.

Krajčír Lukács

Forrásokat megtalálod: itt, itt és itt

Előzmények:

I.Murszi iszlám fáraó – Az ellopott forradalom?

Végső visszaszámlálás – az egyiptomi hadsereg ultimátuma Murszinak

Újra nyeregben a hadsereg Egyiptomban

 Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!