Recep Tayyip Erdogan az elnökválasztási kampány során nem csinált titkot abból, hogy ha megválasztják Törökország elnökének, kiszélesíti az államfő jogköreit. Immáron semmi sem akadályozhatja meg Erdogant abban, hogy végbe vigye elképzelését, ugyanis augusztus 28-án pedig letette hivatali esküjét, s ezzel ő lett Törökország 12. köztársasági elnöke.
Erdogan azonban korántsem dőlhet hátra az elnöki székben, a neheze még csak most jön: habár megválasztása óta az egyik legfontosabb kérdést, vagyis az „utódlást” megoldotta azzal, hogy az egykori külügyminiszterből miniszterelnököt csinált, a török társadalom „gülenmentesítése” továbbra is zajlik, miközben a gazdasági modell is változtatásokat igényel.
A Körkép.sk mai elemzésében bemutatja a török elnökválasztást, az azt követő belpolitikai változásokat, valamint az ország gazdasági kihívásait.
Semmi meglepetés
A török elnökválasztás eredménye igazából már előre borítékolható volt, mivel a legtöbb közvélemény-kutató cég – Törökországon belül és kívül is – az AKP győzelmét vetítette előre. A márciusi helyhatósági választások óta za kországot kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) igyekezett kevésbé feltűnni, s Erdogan is inkább „háttérbe húzódott”. Ez nem mindig sikerült neki, elég például, ha a Soma városa melletti bányabalesetre gondolunk, melyben több mint 300-an vesztették életüket, kormányellenes tüntetéseket váltva ki szerte a nagyvárosokban. Ezek nem igazán befolyásolták a közelgő elnökválasztást.
A választásokon három jelölt indult: Recep Tayyip Erdogan kormányfő és két kihívója, Ekmeleddin Ihsanoglu és Selahattin Demirtas ügyvéd. Ihsanoglu a két legnagyobb ellenzéki tömörülés – a nacionalista Nemzeti Cselekvés Pártja (MHP) és a világi Köztársasági Néppárt (CHP) – közös jelöltjeként indult. A 71 éves Ihsanoglu olyan szervezeteknek volt a főtitkára, mint az Iszlám Konferencia Szervezete (OIC). Szunnita vallásosságáról ismert, amellyel szavazókat próbáltak átcsábítani az AKP-ből. A harmadik jelöltet, a 41 éves Selahattin Demirtast, a kurd Demokratikus Néppárt (BDP) indította, s érdekes módon nemcsak a kurdok körében volt ismert, hanem a világias és nyugati gondolkodású törökök körében is: sokat zenélt a saz nevű török lanton.
Kövesd a Körképet a Facebookon is, plusz tartalommal!
Amivel igazán országos hírnevet szerzett magának, az a multikulturális Törökországot, a nők és a melegek egyenjogúságát hirdető politikája. Ugyanakkor ez volt az egyik legnagyobb probléma a törökországi konzervatív kurdok számára: sokan ugyanis az iszlámmal ellentétesnek tartották Demirtas nézeteit – s annak ellenére, hogy kurd származású – sok kurd vezető az AKP mellett való szavazásra szólított fel.
A modern török történelem első közvetlen elnökválasztására augusztus 10-én került sor: több kilométeres dugók alakultak ki az Ankarába és Isztambulba vezető autópályákon. Volt, ahol tíz kilométer hosszan. Mivel a választási törvény értelmében a választó csak a lakóhelyén adhatja le a voksát, ezért sok ember kénytelen volt befejezni a nyaralását és hazamenni, hogy szavazhasson. Ennek ellenére a választási részvétel magas volt: a választásra jogosultak 74 százaléka járult urnákhoz, ami körülbelül 41,3 millió embert jelent. Erdogan győzelme nem volt meglepő, ám az igen, hogy nem volt szükség újabb fordulóra: a voksok 51,71 százalékát gyűjtötte be. A második helyen Ekmeleddin Ihsanoglu végzett, a szavazásra jogosultak 38,5 százaléka adta rá a voksot, miközben Selahattin Demirtas pedig 9,72 százalékot ért el.
Felkészülés az őrségváltásra
„Ma lezárunk egy korszakot, és belépünk egy újba. Ez a török nemzeti akarat és a demokrácia diadala.” – jelentette ki Erdogan több ezer híve előtt, akik az AKP székháza előtt ünnepelték a kormányfő győzelmét. Erdogan kitért arra is, hogy felejtsék el a múlt belső vitáit, hagyják azokat az új érával lezárandó „régi Törökországban”. Két héttel később kinevezte az új kormányt is. Nem változott a pénzügy-, a gazdasági, továbbá az energiaügyi miniszter személye: Mehmet Simsek, Nihat Zeybecki és Taner Yildiza a helyén maradt, csakúgy mint Ali Babacan miniszterelnök-helyettes. A legnagyobb változást a török külügyminiszteri pozícióban történt: Mevlüt Cavusoglut – hivatásos diplomata – került Ahmet Davutoglu helyére, az egykori külügyminiszternek ugyanis Erdogan „új szerepet szánt.”
Nem sokkal a választások után megindultak a találgatások Erdogan utódjáról. A török elnök figyelmeztette pártját: ne hagyják, hogy elnöki kinevezése után a belső viták töréseket idézzenek elő a pártban. Sokan ugyanis azt gondolták, hogy az előző köztársasági elnök, vagyis Abdullah Gül lesz a következő török miniszterelnök, mivel Gülnek is jelentős befolyása és fontos bázisa van az AKP-ban. Nem akadályozta meg Erdogan kinevezését sem, melynek hátterében alkut sejtettek. Valahogy maga Gülen is biztosra vette, hogy ő lesz a következő miniszterelnök: „Természetes számomra a pártba való visszatérés. Sőt, szívesen vállalnák több feladatot.” Azonban augusztus 21-én az AKP tagjai informális szavazást tartottak, ami meglepetést okozott: Ahmet Davutoglu, egykori török külügyminisztert szerették volna a miniszterelnöki székben látni.
Davutoglu korántsem ismeretlen a török politikai életben, sőt igazából elég gyakran bírálták őt a „Neooszmán Birodalom feltámasztása” és a „török iszlamizmus terjesztése” miatt. A miniszterelnöki poszthoz megvannak ugyan a tapasztalatai – öt évig irányította a török külügyet -, de például a szíriai válságban támogatta a Bassár el-Aszad szíriai elnök elleni NATO fellépést (sőt egy lehallgatott beszélgetés szerint már kitervelték a „casus bellit, hogy megtámadják Szíriát”) és az Iszlám Állam nevű terrorszervezettel térnyerésével sem foglalkozott túlságosan, miközben Irakkal is rendkívül megromlott a viszony az észak-iraki kurdok támogatása miatt. Maga Davutoglu akadémikusként állítja be önmagát, s gyakran panaszkodott, hogy miniszterként „nem volt időm olvasni, gondolkodni, írni, tanulni és tűnődni „. Igazából nem az érdemei, hanem lojalitása miatt került Erdogan helyére: a török sajtót Davutoglut „oszmán Medvegyevnek” nevezi, aki mindig kiáll a török miniszterelnök mellett és soha nem kritizálja őt sem nyilvánosan, sem pedig a kormányban. A miniszterelnöki kinevezés tehát érthető, s maga Erdogan is őt jelölte ki utódjául.
További feladatok
Az elnökválasztás után továbbra is folytatódik a török „párhuzamos állam” felszámolása. Erdogan már korábban azzal vádolta meg az Egyesült Államokban önkéntes száműzetésben élő Fethullah Gülen befolyásos török hitszónokot, hogy az általa vezetett Hizmet (Szolgálat) nevű mozgalomnak jelentős a befolyása a török bíróságokra és a médiára, ennek révén pedig „párhuzamos államot” épített ki az országban. Először a török igazságszolgáltatásban (főleg jogászok és bírók) kezdődtek a letartóztatások és a menesztések, majd július 22-től a rendőrfőnökök és tisztek kerültek célkeresztbe. Az első hullám során 115 rendőrt vagy rendőrségi tagot állítottak elő. A vád ellenük: bűnszövetkezetet hoztak létre és telefonokat hallgattak le. A tisztogatások a török elnökválasztás után is folytatódtak : szeptember elején újabb 50 embert tartóztattak le.
Miközben a török belpolitikában viszonylag könnyű dolga van Erdogannak, addig gazdasági téren sokkal nehezebb kihívásokkal kell szembesülnie. Törökország gazdasági növekedése ugyanis lelassult ebben az évben, amelyet elsősorban nem a geopolitikai események (ISIL ámokfutása, kelet-ukrajnai válság) idéztek elő, hanem a korrupciós botrányok és az ország gazdaság gyengeségei. Az év eleje óta Törökország irányadó tőzsdei árfolyammutatója például csaknem 20 százalékkal emelkedett.
A török líra folyamatosan ingadozik: a dollárral szemben mutatott árfolyama tavaly májusban még 1,8 közelében ingadozott, idén január végére már 2,4-re kúszott fel, de nyár elején ismét 2,2-ön állt. A 2014-es szárazság miatt az élelmiszerek szintén drágultak, miközben a termelőágazatok egyre kevesebb részét teszik ki a GDP-nek: 2005-ben még 20,8 százalék volt ez az arány, tavaly azonban már csak 15,3 százalék. Ennek ellenére sok elemző az idei évre 3,4-3,8 százalékos GDP növekedést jósol, ami az euróövezet országaihoz képest jelentős emelkedés.
A legtöbb nyugati hitelminősítő és elemző cég a ” török modellt” fenntarthatatlannak gondolja, s negatív előrejelzéseket tettek közzé, főleg a török külkereskedelmi mutatók területén. Ennek egyik oka, hogy Ankara kapcsolata mind az Európai Unióval, mind az Egyesült Államokkal jelentősen megromlott, mivel azok folyamatosan kritizálták Erdogant a tavalyi isztambuli tüntetések miatt, ami kihatott a gazdasági kapcsolatokra is. Ezért Ankara diverzifikálni próbálja a piacát, ami azt jelenti, hogy újabb partnerek után néz, s bizony talált is egy nagyhatalmat, amely Törökország egyik legnagyobb riválisának számít: Oroszország. Ankara bejelentette, hogy nem csatlakozik a nyugati orosz szankciókhoz, így az egyik legnagyobb haszonélvezője lehet a kialakult szituációnak, amivel könnyedén át is vészelheti a gazdasági szerkezet átalakításával járó feszültségeket. A kormány célja az 1,68 milliárd dollár értékű zöldség- és gyümölcsexportot megduplázása, azáltal, hogy „betör és átveszi a helyét az európaiak helyét az orosz piacon”. Hasonlóan kedvező hírek érkeztek a török baromfi- és halpiacról is, ahol jelentős orosz vásárlási igény jelentkezett az elmúlt hetekben.
Új korszak kezdődött Törökországban: bár a politikai élet szereplői a régiek, de egy teljesen új helyzet állt elő. Egyelőre még kérdéses, hogy ez miként hat majd ki a gazdaságra és milyen külpolitikai változásokat idéznek elő a török belpolitikai átrendeződések . Azonban egy dolog biztos: Erdogan már hivatalosan is a „putyini utat” járja a közel-keleti régióban.
A forrásokat megtalálod: itt, itt és itt
Ajánlott írások a témában:
Ugrásra készen: A szír-török válság
Pax Ankara – Törökország régiópolitikai sikerei
A szekularizáció visszavág – Tüntetések Törökországban
Az anatóliai Gorilla: Korrupciós botrány és kormányválság Törökországban
A szultán bosszúja – Törökország az önkormányzati választások után
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!
Megosztás:
Címkék: Davutoglu gazdaság Gülen külügyminiszter miniszterelnök párhuzamos állam Recep Tayyip Erdogan török modell Törökország választások
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
