Csütörtökön Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy életbe lépnek az európai acél- illetve alumínium-termékekre vonatkozó 25 és 10 százalékos vámtarifák. Ezzel gyakorlatilag Európa kudarcot vallott saját kereskedelmi érdekei érvényesítésében.
Kemény és egyértelmű választ helyezett kilátásba Németország újdonsült pénzügyminisztere az amerikai vámok bevezetésével szemben, nyilatkozatai a kereskedelmi háború kitöréséről beszélnek. Emmanuel Macron francia államfő egyenesen úgy fogalmazott:
„A kereskedelmi háborúkból nagyon könnyen születnek [hagyományos] háborúk. Pont”
A francia elnök kemény kijelentései ugyanakkor puszta retorikát jelentenek. Európa nincs felkészülve egy ilyen háborúra, ráadásul az USA és Kanada között is bontakoztak már ki nagyon komoly kereskedelmi viták, ám egyik sem végződött háborúval.
A másik, talán lényegesebb tényező, hogy míg az amerikai elnök nem adta meg Európának a Merkelék által követelt kivételeket a vámok alól, alacsonyabb szinten még folynak a tárgyalások.
Elhidegült szövetségesek
Nyilvánvaló azonban, hogy Trump a lépéssel közelebb löki Európát Oroszországhoz. Németország, Nagy-Britannia, Franciaország már most is intenzív tárgyalásokat folytat Moszkvával az iráni atomalku megmentése érdekében, ami szintén az USA miatt került veszélybe.
Tény, hogy az Atlanti-óceán két partja között egyre hűvösebb a viszony, amelyet nem csak a kereskedelmi intézkedések terhelnek. Trump kilépett a klímaegyezményből, majd elfogadta Jeruzsálemet Izrael fővárosának, az iráni atomalku felbontása pedig már olyan érzékeny pontot jelentett az európaiak számára, ami felett nem hunyhattak szemet.
Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy Európa kereskedelmi súlya a gazdasági világválság kitörése óta folyamatosan csökkent. Már nem az Atlanti-óceánon bonyolítják a világkereskedelem legnagyobb részét, hanem a Távol-Keleten. Nem véletlenül fogalmazódott meg az Unió reformja kapcsán az az elvárás, hogy növelni kell a kontinens politikai súlyát.
A négy égtáj felé…
Ez azonban közel sem egyszerű feladat. Az Európai uniót számos belső viszály feszíti szét. Nyugat és Kelet között a migráció és az uniós források valamint a vendégmunkások kérdése borzolja a kedélyeket, Észak és Dél között pedig alapvető pénzügyi érdekellentétek állnak fenn. Mikor tehát Soros György nemrég Párizsban elmondott beszédében az EU területi „integritása” miatt „aggódott”, megvolt rá minden oka.
Érdekes, hogy Soros lényegében a franciák által vezetett déli blokk mellé állt azzal, hogy „károsnak” nevezte a szigorú költségvetési politikát, amit a Németország által vezetett északi országok megkövetelnek a többi uniós tagállamtól.
Szlovákia, az örök helyezkedő
Csak a margóra: Szlovákia ezügyben a szélkakas szerepét játssza, attól függően nyilatkozik, hogy ki mellett áll a sajtótájékoztatókon. Eddig ugyanis a macroni és a német elképzeléseket is valós lehetőségként kezelték, ráadásul azon kívül, hogy „tárgyaljunk róla”, nincs konkrét elképzelése Európa jövőjét illetően a szlovák kormánynak. Magyarul: kivárnak, melyik oldal kínál nekik többet.
A taktika – úgy tűnik – beválik. Azzal, hogy Szlovákia többarcú politikát folytat, sikerült elérnie, hogy nem szerepel azok között az országok között, akiket az EU külön pénzmegvonással sújtana a 2020-2026-os költségvetési időszakban. A közös kasszából így is néhány tízmilliárd euróval kevesebbhez juthat hozzá, de míg Magyarországgal és Lengyelországgal (és más kelet-európai országgal szemben is) az európai értékek megsértésére hivatkozva további pénzeket vonnának el, Brüsszel a listáról Pozsonyt és Prágát is lehagyta.
A Daily Express konzervatív brit lap úgy fogalmazott, hogy Brüsszel „az EU költségvetését használja arra, hogy elvesse a széthúzás magvait a visegrádi országok között”. A lap hozzátette, hogy a prágai és pozsonyi politikusok Brüsszelben többször is egyértelműen kijelentették, hogy „nem veszélyeztetnék saját érdekeiket azért, hogy megvédjék Magyarországot és Lengyelországot”.
Kíméletlen harc a forrásokért
Az európai költségvetés a Brüsszeli javaslat szerint jelentős összeget csoportosítana át Kelet-Európától Dél-Európának, és a tagállamoknak juttatandó uniós források nagyságát több feltételhez, például a jogállamisághoz kötné. A dolog azonban ennyire nem egyszerű: a költségvetés végleges változatát az Európai Tanács fogadja el, és a jelenleg hatályos szabályok szerint ezt konszenzussal kell megtennie. vagyis Lengyelországnak és Magyarországnak is vétójoga van.
Legalábbis egyelőre. Brüsszel ugyanis a szándékosan homályosan meghatározott jogállamiság és európai értékek megsértésére hivatkozva elindítaná a 7. cikkely szerinti eljárást a két rebellis ország ellen. Az eljárás keretében akár meg is vonhatják a két ország szavazati jogát. Aligha véletlen, hogy pont a költségvetési vitára időzítve azt.
Hogy miért a déli tagállamok kerültek előtérbe? Azért, mert ők biztosítják az uniós befizetések jelentős részét, de egyúttal náluk alakult a legtöbb új párt, akik kezdik kiszorítani az európa-barát elitet a politikából. Jövőre ugyanis EP-választásokra kerül sor, és a hagyományos pártok már most komoly veszteségekkel számolnak.
A társadalmi feszültség ráadásul délen a legkézzelfoghatóbb, kétszámjegyű a munkanélküliség, az olasz bankrendszer a csőd szélén áll, Spanyolország és Portugália sorra szegi meg a maastrichti (pénzügyi mutatókra vonatkozó) szabályokat – érdekes módon ellenük Brüsszel mégsem foganatosított eljárásokat.
Az Európai Unióban jelenleg tehát nem kettős mércékről beszélhetünk, hanem többes mércékről, és a brüsszeli érdekek mentén osztogatják a kedvező kivételeket. Mindeközben pedig egységes Európaként akarnak érvényesülni a világpolitikában…
Körkép.sk
Nyitókép: economist.com
Megosztás:
Címkék: EU Főoldal gazdaság tagállamok Trump uniós források USA viszály
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
