Nyitókép forrása: NationalGeographic.com
Az Északi-sarkvidék a hidegháború vége után jó ideig méltatlanul kis figyelmet kapott a hatalmak részéről. Ez azonban az elmúlt években jelentősen megváltozott, jórészt a klímaváltozás okozta fejleményeknek köszönhetően. Hogy csak pár példát említsünk: Donald Trump amerikai elnök fel akarta vásárolni Grönlandot Dániától, az oroszok 21 milliárd dollárból útnak indították a Novatek orosz-sarkköri folyékony földgázprojektet, az észak-európai halállományok az olvadó jégtakaró miatt áthelyeződnek.
De vajon mennyire fontos a nagyhatalmak számára jelen pillanatban az Északi-sarkvidék, és feszültségforrás válik-e a térségbeli ambíciókból a közeljövőben?
Ahogy arra Szőke Diána, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója is felhívta a figyelmet vonatkozó elemzésében, egyre többen érdeklődnek az Északi-sark iránt, és nem csak a közvetlen szomszédságában lévő országok, hanem más, főleg ázsiai hatalmak, mint amilyen Kína.
A Föld területének 8 százalékát kitevő Észak-sarkvidék a hidegháború ideje alatt azért kapott nagy figyelmet, mert a ballisztikus rakéták számára ez volt a legrövidebb út a nagyhatalmak számára. Ennek megfelelően a terület fontos helyszíne a különböző katonai védelmi és megfigyelő rendszereknek.
A klímaváltozás hatására azonban új perspektívák nyílnak meg. A sarkvidék kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a Föld többi része, a jégtakaró kiterjedése a korábbi felére csökkent, térfogata 75 százalékkal csökkent, ezzel együtt a szakértők úgy vélik, hogy 2040-re az egész sarkvidék jégmentessé válhat a nyári hónapokra. A fajpusztulás és az őslakos népek életvitelének gyökeres megváltozásán túl a környezetvédők az örök fagy (permafroszt) fogságában lévő metán felszabadulásától is tartanak.
Rövidebb, mint az alternatívák
Nem úgy a nagyhatalmak. A jég olvadása és visszahúzódása egyre nagyobb és egyre hosszabb időre szabadítja fel a korábban csak „lehetőségként” kezelt északi útvonalakat. Ezek fontosságát pedig nem szabad alábecsülni: akár 30 százalékkal rövidebb ideig tart Ázsiából Európába vagy Észak-Amerikába eljuttatni a hajórakományokat a sarkköri útvonalakon, mint hagyományos, „bejáratott” tengeri utakon.
Szőke Diána kiemeli, hogy a hagyományos, déli útvonalaknál ráadásul az északiak bizonyos szempontból biztonságosabbak is: a térségben nincs kalózkodás vagy terrorizmus, mint például Szomália partjainál vagy a Szuezi-csatornánál.
Persze, a sarkkör sem tökéletes megoldás egyelőre: nincs kikötői infrastruktúra, gyakoriak a viharok és a jégzajlások. Ha lesz is ebből kereskedelmi forradalom, arra még jó pár évet várhatunk: ma a Szuezi-csatornán egyetlen nap alatt megy keresztül annyi áru, mint az Északi-sarkkörön egész évben.
Kissé túlhangsúlyozott szénhidrogén-lelőhelyek
A nyugati sajtóban hasonlóképp túlhangsúlyozzák az Északi-sarkvidék kőolaj- és földgáz-lelőhelyeinek fontosságát is. Tény, hogy ez a térség rejti a világ eddig feltáratlan szénhidrogén-lelőhelyeinek negyedét, amelyek nagy része azonban víz alatti (angol szakzsargon szerint offshore).
Ennek kitermelését azonban rendkívül megnehezíti a bányászat technológia- és tőkeigényessége.
Egyes iparági becslések szerint az északi-sarkvidéki olaj- és gázprojektek megtérüléséhez legalább 100-120 dolláros olajárra lenne szükség. Összehasonlításképp az olajár az utóbbi hónapokban 60 dollár körül mozog
fogalmazott a KKI szakértője.
Közép- vagy hosszútávon azonban nem lehet majd megkerülni ezeket a lelőhelyeket. Oroszország már most jelentős összegeket költ a sarkvidéki cseppfolyósított gáz kitermelésének megvalósítására. A bevezetőnkben említett Novetek-projekt a Jamal-félszigeten évente 19,8 millió tonna cseppfolyósított földgáz kitermeléséről szól. Ráadásul a projekt nem csak orosz: a Novatek és a Gazprom mellett részt vesz benne a francia Total SA, a japán Mitsui &Co., a kínai China National Petroleum Corp. is. Mindenesetre a sarkvidéki lelőhelyek segíthetnek az oroszoknak elérni azt a tervet, hogy 2035-re, vagyis bő tizenöt év múlva a cseppfolyósított gáz világkereskedelmének 20 százalékát uralják (jelenleg 8 százaléknál tartanak).
Rohamosan olvad az északi-sarki jégtakaró, az oroszok már készülődnek
Ritkaföldfémek: a technológia Achilles-sarka
Kevés szó esik róla, pedig a technológiai fejlesztésekben különös fontossággal bíró ritkaföldfémekből is nagy mennyiségben található az Északi-sarkvidéken, többek között Izlandon – nem csoda, hogy az amerikai elnöknek fáj rá a foga, tekintve, hogy az amerikai technológiai K+F vállalatok eléggé ki vannak szolgáltatva a kínai ritkaföldfém-szállítmányoknak.
A becslések szerint a sarkvidék rejti a ritkaföldfém-lelőhelyek 20-25 százalékát, de vannak ott más, katonai stratégiai szempontból is fontos fémlelőhelyek: platina, palládium, urán és kobalt is. A repülőgép ipar például nagy érdeklődést mutat a szkandium-lelőhelyek iránt. Ez a ritkaföldfém hasonló ellenálló tulajdonságokkal rendelkezik, mint a titán, de jóval könnyebb és rugalmasabb. A szkandium nagyon ritka fém, évente mintegy öt tonnát állítanak csak elő belőle – tonnája pedig 15 millió dollárba kerül.
Őslakosok
Érdemes azonban szólni az őslakosokról is. Az Északi-sarkkört mintegy 4 millió ember lakja, ám csak egy tizedük tekinthető őslakosnak. Ez a négyszázezer ember 40 különböző kultúrájú, nyelvű és történelmű közösséget képvisel. Az ő életüket is megváltoztatja az Északi-sark növekvő szerepe. A jégolvadás miatt áthelyeződnek a halászlelőhelyek, megnő a hajóforgalom, olajvállalatok jelennek meg, és nő az ökoturizmus is a térségben. Kérdés, hogy ezek a közösségek hogyan tudnak majd alkalmazkodni a megváltozott életkörülményeikhez.
Körkép.sk/Komjáthy Lóránt
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
