Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Pavlo Palamarchuk
Az elmúlt hetekben a lengyel-fehérorosz határon kialakult válság némileg elterelte a figyelmet az ukrajnai eseményekről, ám Oroszország ismét csapatokat vonultatott fel Ukrajna keleti határainál. Sokan már egy nyílt orosz-ukrán háborútól tartanak. Első ránézésre tényleg úgy tűnhet, mintha Ukrajna és Oroszország is be akarna nyomulni a szakadár donbaszi régióba.
A frontvonal mindkét oldalán egymást érik a hadgyakorlatok és a csapatmozgósítások, a hadgyakorlatokkal hírszerző technológiákat telepítenek a kulcsfontosságú pozíciókba, és nemrég az is kiderült, hogy az oroszok újabb hadgyakorlatot terveznek a téli hónapokban – és mint mindig, az események után rendszerint bizonyos számú haditechnika és muníció az érintett területeken…
Az ukrán háború hét éve tart, ahol hivatalosan polgárháborúról van szó, nem hivatalosan pedig egy orosz-ukrán konfliktusról. Oroszország nem akarja, hogy Ukrajna NATO-tag legyen, ezért vétójogot biztosító autonómiát akar kiharcolni az oroszok lakta kelet-ukrán területeknek, amelyek így megakadályozhatnák az ország csatlakozását a NATO-hoz. Ukrajna a függetlenségéért és a nyugati integrációjáért harcol. A konfliktus azonban évről évre bonyolultabbá és kiélezettebbé vált, ráadásul az ukrán belpolitika is egyre vékonyabb jégen táncol a parttalan korrupció és az erősödő radikális nacionalizmus miatt.
Akik látnak rációt egy esetleges orosz offenzívában, abból indulnak ki, hogy amíg Moszkva nem tudja garantálni azt, hogy Ukrajna ne legyen NATO-tag, addig az országot gyenge és megosztott állapotában kell tartania. Ehhez akár egy meglepetésszerű támadást is használhat az oroszbarát szeparatisták oldalán. Mivel a támadás kimenetele aligha kérdéses, a művelet egyértelműen az ukrán kormány pozícióit gyengítené.
Másik megoldás a gazdasági eszközökkel történő destabilizáció. Itt elsősorban a gáz- és olajfegyverre kell gondolni. Kijev a következő öt évben a szállítási mennyiségektől függően 7-15 milliárd dollár bevételre számít a területén áthaladó energiafolyosók tranzitbevételeiből. Ha Oroszország átirányítja kőolaj és gázszállításait más folyosókra (például az Északi Áramlat 2-re), az alaposan megterhelné Ukrajna járvány miatt egyébként is megtépázott költségvetését.
Földgáz, drónok, gazdaság
Ennek a játszmának a részeként az orosz Gazprom nem foglalt le kapacitásokat a gáz Európába szállításához Ukrajnán keresztül (ez is táplálja az uniós energiaválságot), és nemrég leállított a feketeszén értékesítését Ukrajna számára is – márpedig Oroszország biztosítja Ukrajna szénellátásának 60 százalékát.
Ukrajna török Bayraktar katonai drónokat használt a fronton, mire Oroszország válaszul gazdasági kereskedelmi lehetőségeket biztosított a két, függetlenségét egyoldalúan kikiáltó ukrán régiónak (Donyecki és Luhanszki Népköztársaság), és megnyitotta iparcikkeik előtt az orosz piacot. Sőt, a Kreml azt ígérte, hogy a szakadár területek vállalkozásai idővel akár részt is vehetnek az orosz állami közbeszerzési versenyeken.
A GPF elemzéséből jól mutatja az orosz logika egyszerűségét: a gazdasági nehézségek társadalmi elégedetlenséget szülnek, és a jobb élet reményében és az uniós csatlakozás végett kirobbantott 2014-es ukrán forradalom átértékelődne a súlyos és egyre inkább elhúzódó, mélyülő gazdasági nehézségek fényében.
Mikor, ha nem most?
A nyugati elemzők egy része viszont épp azért tartja elképzelhetőnek egy orosz támadás lehetőségét, mert több tényező is a kezükre játszik. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök népszerűsége mélyvölgyben van, politikai pozíciója meggyengült az oligarchák elleni harc miatt, az Ukrajnát is érintő súlyos energiaválság pedig azzal fenyeget, hogy a lakosság széles rétegeinek fűtési gondjai lesznek az előttünk álló télen. Nehéz elképzelni jobb alkalmat.
Ráadásul az Európai Unió külügyi szempontból hosszú ideje béna kacsaként viselkedik, és saját belső ügyeivel van elfoglalva, ahogy az Egyesült Államok is, ahol a külpolitika fókuszában Kína áll, a társadalmat pedig megosztotta a kultúrharc és a kétes eredményeket produkáló Biden-adminisztráció.
Más szakértők ugyanakkor azt hangoztatják, hogy Oroszországot eltántorítja a nyílt konfliktustól saját gazdaságának gyengesége. Tudja ugyanis, hogy egy Ukrajna elleni támadással – bár borítékolhatóan katonai siker lenne – súlyos szankciókat vonna maga után Európa részéről, veszélybe sodorva a németek partnerségét is, akik egyébként leginkább profitálnak az Északi Áramlat 2 megépüléséből.
Egyelőre az utóbbiak vannak többen, lévén, hogy Moszkva számára olcsóbb és könnyebb megoldás elérni a minszki megállapodások életbe léptetését (vétójog és autonómia a szakadár területeknek), tekintve, hogy még jó eséllyel sikerrel is járhat, mint belekezdeni egy beláthatatlan következményekkel járó nyílt offenzívába.
Körkép.sk, Geopolitical Futures
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
