Az Európai Bizottság amerikai érdekek mentén robbanthat ki kereskedelmi háborút Kínával

Nyitókép forrása: 

Ursula von der Leyen, Az Európai Bizottság elnöke megtartotta évértékelő beszédét. Ahogy az várható volt, a nagy figyelemmel követett beszédben alig találni valamit, ami Európa racionális érdekeire irányult volna. A fő kontúrok mind az amerikai külpolitikai érdekek mentén fogalmazódtak meg: még több migráció, Kína elvágása az európai piacoktól. Különösen ellentmondásos volt, hogy Von der Leyen európai versenyelőny megőrzéséről beszélt, holott mind az energiaválságra, mint az orosz-ukrán háborúra és mind a kínai befolyás növekedésére adott uniós válaszok csak az EU versenyképességét rombolták.

Miközben az EU szeretné átállítani az európai autóipart az elektromos járművek gyártására, Kína sokkal versenyképesebben tudja elektromos autóit értékesíteni – még Európában is. A válasz a Bizottság részéről egy szubvenciós vizsgálat, mivel von der Leyen úgy véli, hogy Kína állami támogatással mesterségesen leszorított áron akarja betolni autóit a kontinensre.

Hogy van-e valóságalapja a felvetésnek, vagy nincs, lényegében másodlagos. Von der Leyen bejelentésével Brüsszel politikai indoklást kreált arra, amivel indokolhatja a kínai tőke és kínai termékek bejutásának megakadályozását. Főleg, hogy egy stratégiai fontosságú ágazatról van szó. Megjegyezzük, hogy az európai autógyártók az energiaválság nyomán már elkezdték kiszervezni elektromosautógyártó-kapacitásaik egy részét az Egyesült Államokba – így nyilván a kínai járművek európai értékesítése amerikai érdeket is sért.

   

A probléma abban keresendő, hogy Európa teljesen alkalmatlan egy Kínával folytatott kereskedelmi háborúra. Már az orosz energiaforrásokról való részleges leválásba is csaknem belerokkant. Az ipari termelés zsugorodik, az energiaárak miatt Európa versenyképessége rohamosan süllyed.

Teljesen logikátlan lenne felvállalni ilyen körülmények között egy kereskedelmi háborút azzal a Kínával, amely a fejlett technológiákhoz szükséges nyersanyagok és feldolgozó-kapacitások nagy részét uralja.

Főleg, hogy a kínai elektromos autókkal szembeni fellépés veszélyesen kétélű fegyver. Különösen a német autógyártóknak van okuk aggódni, mert egy kereskedelmi háború esetén elveszíthetik a kínai piachoz való hozzáférést és iszonyú pénzügyi veszteségeket szenvednek el.

Kína egyelőre nem nyilatkozott, de már korábban is jelezte, hogy vele nem azt eljátszani, amit Oroszországgal. Mikor von der Leyen elkezdte bírálni a kínai kormányt és aránytalan, káros kínai gazdasági jelenlétről szónokolt, Kína korlátozta két, a chipgyártáshoz nélkülözhetetlen nyersanyag, a germánium és a gallium exportját. Sokat elárul, hogy nem volt válaszintézkedés az EU részéről – mert nem képes olyan választ adni, ami jobban fáj Kínának, mint az EU-nak.

Az oroszellenes szankciók kudarca is már egyre nyilvánvalóbb még a nyugatiak szemében is, kénytelenek voltak beismerni, hogy nem sikerült térdrekényszeríteni Oroszországot, sőt, Németország sokkal többet veszített az egész hajcihővel, mint Moszkva.

Az pedig eleve megkerülhetetlen tény az EU számára, hogy a globális elektromos akkumulátorgyártó kapacitás 60 százaléka kínai kézben van. Pekingnél van az aduász: miközben a Nyugat a klímapropaganda lázában elkölti megmaradt forrásait az ipar zöldebbé tételére (és kvázi leépítésére), addig Kína pár lépéssel megfojthatja az elektromos járművek piacát.

Elég egyértelmű, hogy az európai döntéshozók továbbra is az amerikai külpolitikai érdekeket követik az európai érdekekre való tekintet nélkül. Az Egyesült Államok például szintén elfogadott egy 350 milliárd dolláros hatalmas adókedvezménycsomagot, ami szó szerint elszívja a tőkét Európából az USA-ba. Ursula von der Leyen mégsem indított eljárást – pár üres, aggodalmakról szóló nyilatkozaton túl nem jutottak.

Az egész ügy megint a németeknek csaphat oda. A francia gépkocsik a kínai piac alig 0,3 százalékát teszik ki. Ellenben a német márkák a kínai piac 20 százalékát uralják, amit elveszítenének egy kereskedelmi háború esetén. Ezt kell látni amögött is, hogy a franciák ezúttal nagyon is örülnének egy olyan helyzetnek, ami a német konkurenciát térdre kényszeríti.

Megjegyezzük, hogy a következő NATO-főtitkár kiválasztásában valódi döntő szava csak az USA-nak van. És ki szeretne NATO-főtitkár lenni?

Körkép.sk