30+ generáció

„A harmincas generáció legnagyobb problémája, hogy alig felére használja csak ki a lehetőségeit. Nem mindenki, aki  tehetséges, él is vele. Inkább a könnyebb utat választja” – fogalmazott a Lámpa című műsorban Samo Marec, aki egy korábbi, a SME  napilapban megjelent cikkében elnézést kért azért, hogy generációja  Szlovákiát nem lesz képes jobbá tenni.

Kövesd a Körképet a Facebookon is, plusz tartalommal!

„Nem gondolom, hogy a 30+ generáció tagjaként bocsánatot kellene kérnem bármiért is„, reagált Rado Ondřejíček, aki az ismert mémgyár, a Cynická Obluda szerzője. „Egy generáció nem képviselhet homogén álláspontot. Egyénileg mások vagyunk, és mindenkinek azzal kellene foglalkoznia, amihez a legjobban ért. Ezáltal Szlovákia is jobbá válik. Van aki képes erre, van aki nem” – vallja.

Pavel Sybila, a Trend című gazdasági hetilap riportere szerint túl korai még a generációs despotizmus, majd egy sor olyan dolgot sorolt fel, melyekre Rado megoldása nem elég, mivel azok politikai megoldást kívánnak. Szerinte nem elég csak a közösségen belül cselekedni, még akkor sem, ha azt a legjobban csináljuk. Ilyen például az egészségügy, ahol tehetünk bármit, de ha nincs törvényi változás, minden marad a régiben.

Tomáš Bella, a SME.sk és a Piano atyja azt mondta, a közép generáció válsága szükséges ahhoz, hogy az emberek rájöjjenek arra, az országért is tennünk kell valamit. Bella szerint a legbiztosabb a Rado által felvázolt út, a legveszélyesebb pedig egy eszmét követni. „Ne feledjük, hogy mi vagyunk az elmúlt száz év legszerencsésebb generációja, soha nem látott lehetőségekkel.”

„A mai harmincasok önállóbbak, életrevalóbbak a korábbi generációknál, és több lehetőségük is van az önmegvalósításra„, vallja Marec, aki szerint az elődeink által lefektetett alapokra lehet építkezni, bár ez nem teljesen sikerül.

Ondřejíček elmondása szerint nem a hely számít. Az, hogy ki elégedett és ki nem, egyén függő. „Nem egy folyosó van, hogy azon menj, hanem több. A generációs átlag egyforma“ – fogalmazott. Hogy ki melyik utat választja, az elhivatottságon, akaraterőn múlik, és nem ért egyet azzal, hogy elégedetlennek kellene lennünk. „A világ épp eléggé jó. Javulófélben van, és egyre nagyobb a lehetősége annak, hogy valamit kezdjünk az életünkkel. Már nem kell hozzá az sem, hogy apuci elvtárs legyen. Az akaraterő fontosabb. A lehetőségek tehát adottak, ne legyünk frusztráltak attól, hogy nem használjuk ki őket,“ mondta Ondřejíček.

   

Sybila szerint Ondřejíček szavaiból erősen kiérezni a pozsonyi látásmódot. A harminc feletti generáció tagjai körében véleménye szerint nagy az elégedetlenség, a fiatalabb generáció tagjai között a közöny uralkodik. „Martvoňnak, Kolesíknak és a hasonszőrűeknek nincs ellenpólusa a politikában„, mondta. „Vidéken sokkal nehezebb az élet, nehezebb munkát találni, gyengébb a vásárlóerő, és a helyi maffia is közbelép, ha veszélyezteted az érdekeit„.

Samo Marec rámutatott, az ország lakosságának 90 %-a Pozsonyon kívül él. Úgy látja, növekszik az egzisztenciális bizonytalanság érzése, hogy hol találjak munkát, miből éljek meg. Az egészségügy rossz és nem működik, a bíróságok korruptak, az állami szolgáltatások kiábrándítóak.

Tomáš Bella szerint a frusztráció érzése abból is adódik, hogy 15 évvel ezelőtt még más országokkal hasonlítottuk össze magunkat, mint most. „Ma Svájchoz mérjük magunkat, ami teljesen más kontextust eredményez. Ezért van elégedetlenség, magasabbak az igények. De választhatunk kórházat is  magunknak, és nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Szlovákia ma a világ országainak legfejlettebb 20 százaléka között van. Pozsony lehetőségeit tekintve közelebb áll New Yorkhoz, mint az ország legelmaradottabb vidékéhez.”

Samo Marec szerint 15 évvel ezelőtt valószínűleg elégedettek lettünk volna azzal, ami most van. Sybila hozzátette, az utánunk következő generáció még elégedetlenebb lesz, mint mi. Mert az elvárások egyre magasabbak.

Bella elmondta, a mai harmincasok képesek alkalmazkodni az új környezethez. Mindenki eldöntheti, hogy a kocsmában  ül-e, vagy máshol. Ha úgy dönt igen, és vidéken marad, az saját elhatározás kérdése, nem az állam erőlteti rá.

Mi az elégedetlenség oka?

Tette fel Štefan Hríb moderátor a kérdést, aki szerint mi magunk vagyunk azok. Az ő esetében konkrétan az átlag szürke középszerűsége. Samo Marec elégedetlenségének oka az, hogy Szlovákia olyan állam, mely lehetővé teszi, hogy kisigényű emberek magas státuszt érjenek el. És rólunk dönthetnek. Bella pszichikailag most nem bírna a politikában maradni, de ha javul a helyzet, lát rá lehetőséget.

Hríb úgy látja, az alulról érkező nyomás is hiányzik, ami a felelőtlenség jele. „A politika büdös, saját sorsom, cégem sikere fontosabb. Ez esetben viszont nem panaszkodhatok a rendszerre” – mondta. Bella szerint viszont, ha a cég munkahelyet teremt, az emberek beléphetnek a politikába. Valójában tehát  hasznosabb lehetsz a politikán kívül. „Igen, viszont fent döntenek a dolgokról” – reagált Hríb.

„A megoldás az, hogy az igényeket, elvárásokat kell csökkenteni másokkal szemben, és növelni saját magunk irányába. Kérdés azonban, nem túl magasak-e elvárásaink a politikai reprezentációnk iránt, látva a közbeszéd igénytelenségét” – mondta Sybila.

Hríb szerint sok pozitív példa van, melyek a 30+ generációhoz kötődik. „Kár, hogy a világ túl szürke és tompa ezek befogadására, túl közömbös a jó gondolatok, dolgok, elképzelések iránt. Ez nagyon frusztráló„.

Bella egy érdekes példát hozott fel Manchesterből egy nemzetközi inkubátor konferenciáról, ahol míg a nyugati, angol, német résztvevők állami ösztöndíjakat, támogatásokat kértek, addig a keleti blokk országai azt mondták, az állam inkább hagyjon békén bennünket.

Mit tesztek annak érdekében, hogy 10 év múlva jobb legyen? Hangzott a zárókérdés.

Bella: megpróbálok jobb lenni az emberekhez.

Marec : nem tudom, a jó dolgok engem valahogy megtalálnak maguktól.

Sybila: növelni az elvárásokat magam iránt és csökkenteni mások felé.

Bella: a csalódás az elvárások és a valóság közti különbség. Az emberek örömmel moralizálnak, ha a politikáról van szó. De vajon mi magunk megtennénk ugyanazt?

A műsor az alábbi videón megtekinthető.

Következő cikkünkben, a hónap kommentárja rovatunkban Pavol Sybila gondolatait mutatjuk be nektek.

Körkép.sk/Király Zsolt

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!