A kárpátaljai magyarságot (is) még mindig Trianon sújtja

Nyitókép forrása: polgarportal.hu

Ebben az esztendőben – a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulójának évében –, valamint a Nemzeti Összetartozás Évében is azt tapasztaljuk, hogy Trianon hatása erős hatással van a Magyarországtól elszakított területek életére, nyelvhasználatára, alkotmányos jogainak érvényesítésére, oktatásügyére és közművelődésére. Ez különösen érvényes a kárpátaljai magyarságra, hiszen most már évek óta romlik az ottani magyarok helyzete – sok szempontból.

Az anyaország és a magyar kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a helyzet a Kárpátalján megváltozzon. Éppen a napokban tárgyalt és tárgyal a magyar külgazdasági és külügyminiszter, Szijjártó Péter, Strasbourgban és Ukrajnában a kárpátaljai magyar ügyekről. Igaz ugyan, hogy Dunja Mijatovic emberi jogi biztosnak is az a véleménye, hogy a nyelvhasználat és az anyanyelvi oktatás kérdését rendezni kell a Kárpátalján, sokan azonban nagyon szkeptikusak vagyunk ennek a kijelentésnek az őszintesége tekintetében.

Az európai tisztviselők részéről ugyanis mást jelentenek a kijelentések, és mást a tettek. Persze itt is kijár a tisztelet a kivételeknek. A kárpátaljai magyarság ügye sajnos nem „ügy” Európában. A magyar külügyminiszter természetesen konkrét lépéseket sürget, ezért is tárgyal minden olyan kompetens személlyel, aki hatni tud a helyzet megoldása tekintetében.

   

A kárpátaljai magyar helyzetkép

Ukrajnában mintegy 160 ezer magyar él, döntő többségük a 12.800 km2 kiterjedésű Kárpátalján, mely az ország legnyugatabbra fekvő, Magyarországgal határos megyéje. A kárpátaljai népesség 13 %-át kitevő magyarok 80 %-a egy 20 km széles sávban koncentrálódik a magyar-ukrán határ mentén, a beregszászi körzetben, az ungvári, a munkácsi és a nagyszőllősi körzetek egyes részeiben tömbszerűen élnek, máshol szórványközösségeik találhatók. A nagyobb városok közül csak Beregszászon vannak többségben a magyarok.

1991 májusában Magyarország és Ukrajna kétoldalú kisebbségvédelmi nyilatkozatot írt alá, melynek értelmében a két fél a kisebbségek jogaival foglalkozó kormányközi vegyes bizottságot hozott létre, amely átlagosan évente egyszer ülésezik, s amely ajánlásokat fogalmaz meg a két ország kormánya számára a két érintett kisebbség nemzeti identitásának megőrzése, az oktatás, a kultúra fejlesztése érdekében. A két ország 1991 decemberében alapszerződésben rögzítette a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának kölcsönös védelmét.

1991 novemberében az ukrán parlament nyilatkozatban garantálta az ország nemzetiségeinek az egyenlő politikai, gazdasági, szociális és kulturális fejlődés, valamint az anyanyelv használatának jogát a társadalmi élet minden területén.

Az 1992 júniusában elfogadott nemzeti kisebbségi törvény megerősítette a magyar-ukrán kisebbségvédelmi nyilatkozatban lefektetett elveket: biztosítja az anyanyelv használatát, illetve az anyanyelvi oktatáshoz, a saját kulturális intézményrendszerhez és a kulturális autonómiához való jogot. Emellett lehetővé teszi a kisebbségi érdekvédelmi szervezetek működését, a nemzeti jelképek használatát, az anyanyelvi névhasználatot, a határokon átnyúló szabad kapcsolattartást az anyanemzettel.

Az ukrán jogrend nem ismeri az autonómiát

Az ukrán jogrendszer ellenben nem teszi lehetővé a területi autonómia létrehozását. Az 1996-ban elfogadott ukrán alkotmány csak a kulturális autonómiához való jogot ismeri el. Mielőtt Ukrajna 1995-ben az Európa Tanács tagjává vált, a felvételkor vállalta a kisebbségvédelmi keretegyezmény, a helyi önkormányzati, valamint a nyelvi charta ratifikálását, illetve azt, hogy kisebbségpolitikáját az 1201-es számú ET-ajánlás elvei szerint alakítja. Ennek gyakorlati megvalósítása és a kárpátaljai magyarság számára kedvező alkalmazása mindmáig nem történt meg.

Az autonómia különféle formáinak megteremtése valamennyi kárpátaljai magyar szervezet hosszú tervei között szerepelt és szerepel. A megvalósításban és koncepcióban vannak csupán eltérések. A legnagyobb magyar érdekképviseleti szerv, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) programjában kezdettől fogva a nemzetiségi önigazgatás a cél, amit a szervezet természetszerűen nemzetiségi önkormányzat vagy területi autonómia megteremtése útján kíván elérni.

1990 novemberében állásfoglalásban fektette le a kárpátaljai magyarság autonómiaigényeinek alapjait. Kidolgozta „Javaslat a Kárpátaljai magyar autonómia alapelveiről” című dokumentumot, amely a kárpátaljai magyarság önigazgatását, a zömében magyarlakta települések egy közigazgatási egységbe szervezését, valamint a nem csupán magyar nemzeti kisebbségre, hanem az egész Kárpátaljára kiterjedő politikai és gazdasági autonómiáját tartalmazza.

Szijjártó: rendezni kell a nyelvhasználat és az anyanyelvi oktatás kérdését Kárpátalján

Autonómiatörekvések

1991 decemberében az ukrán függetlenségről tartott népszavazással együtt Kárpátalján helyi népszavazást tartottak az egész régió különleges önkormányzatának kialakításáról, illetve a beregszászi járásban létrehozandó Magyar Autonóm Körzetről, azaz a területi autonómiáról. Mindkét esetben a lakosság döntő többsége – csaknem 80 százaléka – támogatta az elképzeléseket.

A népszavazást követően a Kárpátalja különleges önkormányzati státusáról, illetve a Beregszászi Magyar Nemzetiségi Körzetről kidolgozott törvénytervezet hidegen hagyta az ukrán parlamentet, nem tárgyalt róla. A KMKSZ nem hagyta annyiban a dolgot, és újabb tervezettel állt elő, mégpedig egy nemzetiségi kulturális önkormányzat megalakítására. 1999-ben olyan önálló, autonóm magyar közigazgatási egység létrehozására tett javaslatot, amely Tisza-melléki Járás néven Beregszász székhellyel magába foglalná a kárpátaljai tömbmagyarság valamennyi települését, s amely lehetővé tenné a 7 %-nál magasabb arányban magyarok által lakott helységek kétnyelvű településsé nyilvánítását. Az általuk alapított Ukrajnai Magyar Párt is támogatta ezt az elképzelést.

Mindemellett az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségbe (UMDSZ) tömörült szervezetek mindenekelőtt a személyi elvű, kulturális tartalmú autonómia megvalósítását szorgalmazták. Az UMDSZ ugyanakkor támogatja az 1991. évi népszavazás eredménye alapján a magyar nemzetiségi körzet (beregszászi területi autonómia) és a kárpátaljai különleges önigazgatási terület létrehozását. A Beregszászi Magyar Kulturális Szövetség (BMKSZ) legfőbb célja pedig szintén a magyar autonóm körzet létrehozása.

Szijjártó: tovább dolgozunk a kárpátaljai magyarok helyzetének megoldásán

Folyamatos közdelemben

Tekintettel arra, hogy az Ukrajnában élő magyarok elenyészően kis része él a Kárpátalján kívül, nincs sok értelme az országos szintű, személyi elven alapuló magyar autonómiának. Reális, ésszerű megoldásnak a megyei önkormányzatiság megerősítése lehetne, a megyei szintű személyi autonómiával és a járási szintű (Beregszász) területi autonómiával kombinálva.

A kárpátaljai magyaroknak az állandó önvédelem, jogvédelem, a folyamatos küzdelem a sorsuk. Olyan ügyekért kell küzdeniük, amelyek evidenciaként kellene, hogy működjenek Ukrajnában. Most leginkább az oktatásügyet sújtják az ukrajnai törvények, melyek egyáltalán nem tisztelik az ott élő nemzetiségek – ezen belül a magyarok – anyanyelvén való művelődésének és oktatásának alapvető jogát.

A kárpátaljai magyarság többek között arra vágyik, hogy anyanyelvén szólalhasson meg, magyar oktatási intézetbe írathassa a gyermekét, anyanyelvén olvashassa feliratait a külhonban is. Ezt mindenképpen meg kell teremteni számukra.

Tarics Péter