Így emlékeztek meg a Felvidékről kitelepített magyarokra itthon és az anyaországban

Nyitókép forrása: wikipedia

Tehetünk azért, hogy most ne a történelem formálja a sorsunkat, hanem mi formáljuk a történelmet, mert a békét józan ésszel alakítják, nem háborús erőforrásokkal – mondta Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, korábbi házelnök a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapján pénteken, Budapesten.

Szili Katalin az eseményen, melyet a Rákóczi Szövetség szervezett, felidézte, hogy 1947-ben ezen a napon indult el az első vonat Csehszlovákiából a kitelepítettekkel Magyarországra.

Hozzátette: az Országgyűlés határozata értelmében 2012 óta április 12. a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja, amelyen arról a több mint 100 ezer magyarról emlékezünk meg, akik a Benes-dekrétumok következtében állampolgárságuktól, közösségüktől, vagyonuktól megfosztva, szülőföldjük elhagyására kényszerültek.

   

A politikus rámutatott, hogy az akkori törvényeket a szlovák állam megőrizte a jogrendjében, ide értve a Benes-dekrétumokat is. Sőt – tette hozzá -, még azt is elérték, hogy az Európai Unió a lisszaboni szerződésben hatályban tartotta ezeket a szabályokat. Ezért ma is zajlanak kisajátítások – állapította meg.

Felidézte, hogy a megbékélés jegyében néhány éve sikerült megfogalmazni egy nyilatkozatot, amelyben a két parlament kölcsönösen bocsánatot kért volna a legnagyobb történelmi sérelmekért, a kollektív bűnösség alkalmazásáért is, ezzel lezárva a múltat. Azonban a szlovák parlament kormányzó pártjai elutasították a kezdeményezést – mondta.

Szili Katalin ezután kitért arra, hogy azóta mind a két ország az Európai Unió egyenrangú tagja, és „sorsközösségbe formáljuk” térségünk jövőjét is. De, mint mondta, ahhoz, hogy új fejezetet nyithassunk a holnap megformálásában is, a „megbékéléssel hagyhatjuk végérvényesen magunk mögött a 20. századot”. Így tehetünk mi magunk lépéseket, hogy már „ne a történelem formálja a sorsunkat, hanem mi formáljuk a történelmet”.

Majd úgy fogalmazott, „a békét, józan ésszel alakítják és nem háborús erőforrásokkal, ezért első lépésként fontos a béke melletti kiállás, népeink biztonságának szavatolása”. Közös feladatnak nevezte, hogy olyan képviselőket küldjünk az Európai Parlamentbe, akik „ezen elveken túl, kiállnak egy szuverén, nemzetek együttműködésén alapuló erős, a világban tisztelt és elismert Európáért”.

Mécsesek meggyújtásával tisztelegtek Komáromban a Felvidékről kitelepítettek előtt

Potápi Árpád János: a magyar jellem legértékesebb kincse a nemzeti összetartozás

A történelem próbatételei során a magyar jellem legértékesebb kincse a nemzeti összetartozás lett – jelentette ki Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára a felvidéki Somorján, ahol beszédet mondott a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen pénteken.

A nemzetpolitikai államtitkár felidézte a magyarságot az elmúlt évszázadban ért megpróbáltatásokat, és rámutatott: a magyarság a 20. században az üldözöttség és védtelenség évtizedeit szenvedte el, ám „a drága áldozatok, az elveszett függetlenedési lehetőségek mind arra készítettek fel bennünket, hogy átvészeljük a nehézségeket”. Hozzáfűzte: olyan nehézségeket is, amelyeket Trianon okozott, és olyan nehézségeket is, amelyeket a kommunista indulatoktól fűtött ifjú nemzetállamok gőgje, haragja jelentett.

„Mert ne legyen kétségünk, a kitelepítések mögött is lehet látni az idegen érdeket, a szovjet akaratot”

jelentette ki Potápi Árpád János, hozzátéve: Gustáv Husák korábbi csehszlovák elnök maga beszélt arról Dobos László felvidéki magyar írónak, hogy Sztálin biztatta fel 1945-ben arra, hogy „intézzék el a magyarokat, mondván, van elég vagon”.

A nemzetpolitikai államtitkár kiemelte: ezek miatt a történések miatt a magyarság nem egyszerűen túlélő, hanem „megtanult nyerni ott, ahol mások már összeestek volna”, és győzedelmeskedni tud minden szenvedés és elnyomó hatalom ellenére.

Elmondta: április 12. a magyarság számára és különösen a felvidéki magyarság számára gyásznap, olyan, amely lehetőséget ad megemlékezni a már 1944-45-ben elmenekültekről, a Csehországba deportáltakról, a kivégzettekről, a jogfosztottakról és azokról, akiket a „lakosságcsere-egyezménynek csúfolt megegyezés” értelmében kitelepítettek a Felvidékről. Rávilágított: máig nem tudni pontosan, hogy hány embert érintett ez, tízezreket, akár a százezret is meghaladó népességről van szó.

„Ezek a próbatételek, igazságtalanságok azonban megedzették a felvidéki magyarságot és a magyar nemzetet is”

mutatott rá Potápi Árpád János. Hangsúlyozta: ezek a küzdelmek jellemformáló időket eredményeztek, s a magyar jellem legértékesebb kincse a nemzeti összetartozás lett.

Leszögezte: tisztelet és köszönet jár azoknak, akik ezekben a nehéz időszakokban ellenálltak a hatalom elnyomásának. Hozzáfűzte: bizonyos értelemben az idei év is próbatételek éve volt és lesz, az európai parlamenti választások megmutatják majd, hogy a felvidéki magyarság milyen módon visel felelősséget önmagáért, és mennyire van meg az összetartozás.

MTI

A kitelepítettek emléknapja margójára – avagy, hol van, hol volt és hol lesz a felvidéki magyar politikai képviselet?