Auxt Ferenc Rimaszombatból rangos magyar állami kitüntetést kapott – Interjú

Nyitókép: Körkép.sk

Mottó: „Ott voltam a gömöri emberek mindennapjaiban.” (Auxt Ferenc)

A március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmából több szlovákiai magyar személyiséget tüntetett ki a magyar állam. Köztük volt a rimaszombati Auxt Ferenc is, aki a Magyar Arany Érdemkeresztet vehette át Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől Magyarország kassai főkonzulátusán.

   

A Körkép.sk az esemény alkalmából interjút készített vele. Auxt Ferenc ismert személyisége a gömöri közéletnek. Sokak által ismert mint volt kézilabdaedző, mint a turizmus és idegenforgalom terén tevékenykedő vállalkozó, de ismert a mintegy húsz éve tartó politikai-közéleti tevékenységéből kifolyólag is. Kérdéseink ezeket a területeket érintették, de főleg a politikai tevékenysége érdekelt bennünket, hiszen olyan időszakot ölelt át, amely a szlovákiai magyarság politikai története szempontjából érdekes, amely ma már történelem, és amelyből tanulni is lehet.

Hogyan indult az élete?

A Vály völgyében, Kálosán születtem, itt és Gömörön jártam iskolába. A történelmi Gömörre, az iskolára, a tanítóimra szívesen emlékszem. Örömmel mondom mindig, hogy Mátyás király szobra mellett szívtam el az első cigimet. Nyitrán, a testnevelés-biológia szakon szereztem tanári diplomát, megnősültem, majd a Zoboralján, Nagycétényben és Pogrányban tanítottam. Hat év után éreztem, hogy hazavágyom, miután a feleségem beleegyezett, hazajöttünk Gömörbe. 

Akkor indították el Rimaszombat kézilabda karrierjét?

Rimaszombatban nem volt múltja a kézilabdának. Lányokkal foglalkoztunk, edzője voltam mintegy 50 lánynak. Nagy érdeklődést váltottunk ki, jöttek a nézők is. Minden évben feljebb kerültünk a ranglétrán. Ifjúsági szinten a legmagasabb osztályban játszottunk. Szép időszak volt, már akkor sokan megismertek.

Hogy került bele a turizmusba?

A rendszerváltás után a 90-es években én is éreztem, hogy váltanom kell. Kokaván volt egy lerobbant szakszervezeti üdülő és kezdetleges síközpont, azt béreltem ki. Diákok szervezett csoportjaira építettem, akik jöttek is, Szlovákiából, de főleg Magyarországról. Még mint testnevelő tanár, jó kapcsolatokat építettem ki Magyarországon, akik nem hagytak cserben. Később aztán jöttek nyáron is, sőt ma már erősebb a nyarunk. Állomáshely vagyunk, indítjuk a magyarországi csoportokat szlovákiai körútra. Célunk, hogy megismerjék a történelmi Magyarország nevezetességeit, emlékhelyeit, személyiségeit, az, hogy ezek a gyerekek észrevegyék a magyar lelket a Felvidéken. 

Ezután váltott át a politikai-közéleti tevékenységre?

Nem ezután, emellett. 50 éves voltam, 2000 körül léptem be a közéletbe. Vállalkozásomból kifolyólag gyakran láttam vendégül a magyar párt vezetőit. Háttérember voltam, örömmel segítettem. 

Minden simán ment?

Büszke voltam a magyar pártra. Bekerültem a város és a megye képviselő-testületébe, egyik napról a másikra bekerültem a mélyvízbe. Nem éreztem semmi bajt, pedig, mint később kiderült, már jöttek a sötét fellegek. Kezdett szakadni a párt. Naivak voltunk, nem éreztünk rá a bajra, nem éreztük, hogy a politikai piacon mi adható el és mi nem.

Amikor aztán a szakadás veszélye számunkra is nyilvánvaló lett, nagyon szomorú és csalódott voltam. Kezdettől fogva éreztem, hogy ez így nem fog menni, mindig reménykedtem, hogy együtt maradunk. De hiába reménykedtem, bekövetkezett a szakadás.

Vége lett az idilli időknek?

Annak mindenképpen vége lett. Fönt szakadt a magyar párt, természetes, hogy ez lent is bekövetkezett. Kialakult az MKP–Híd kettős képviselet. Én Simon Zsolt helyett lettem az MKP járási elnöke. Természetemnek köszönhetően sikerült stabiliálni az MKP-s csapatot. Nagyon sok faluban megsínylették a válást, bizonytalanság volt. Látogattuk őket, leltárt készítettünk, lelket öntöttünk az emberekbe. A szakadás utáni politizálás a nagyobb politikai színpadon kudarc volt az MKP számára, de helyi szinten sikeresebbek voltunk, ez kihozta egymást. Ha csak kudarc lett volna, akkor feladom. De mindig jöttek a kihívások, átgondoltuk és megtettük, amit gondoltunk.

Hogyan érintette a két párt közeledésének az időszaka?

Hosszú idő után a sikertelenségek és a két párt kudarcai következményeként két szék között a földre ültünk. Mindkét fél rájött, hogy lépni kell, az eddigi politika nem elfogadható. Nagy volt a közvélemény, a magyar választók nyomása is. Ezután jött a közeledés időszaka. Bizakodtunk, de mindezek ellenére bebizonyosodott, hogy a közeledés nem volt őszinte. Kötelességszerűen kipipálta mindenki, találkozgattunk, de a közeledésnek valódi eredménye nem volt. 

Jött az új vezetés, jöttek a fiatalok?

Mindannyian éreztük, hogy új szelek fújtak, kerestük az új arcokat. Jöttek a fiatalok, hitelesek voltak, nyugodt szívvel lehetett rájuk bizakodni. A Barári Kör nekünk Rimaszombatban nagyon hasznos a mai napig. Nem is tudom, van-e példa erre máshol is. Meg kell becsülni a fiatalokat és a szimpatizánsokat is. Velük sikerült egy erős csapatot összehozni. 

Milyen a volt MKP és Most-Híd korábbi tagjai között az együttműködés, van még feszültség?

Van még feszültség, de lassanként már összesimul. Elfelejtjük a szörnyű múltat, amikor csaknem ellenségek voltunk egymással, nincs már bennünk az a nagy ellenszenv. Mi itt, Gömörben hamar megbékültünk, inkább másutt érződött a feszültség. A parlamenti választások után tisztult a szlovákiai magyar politikai tér, ami még fokozódott a köztársaságielnök-választás után.

Bebizonyosodott, hogy nyugat, közép és kelet magyarságának gondolkodása között nagy különbségek vannak. A romákkal is közös pontokat kell találnunk, ha hatékonyan akarunk dolgozni a választók érdekében. Reménykedem, hogy az EP-választások utánra kitűzött pártkongresszus tisztázza ezeket a kérdéseket. Egy biztos, nemzeti alapon egyre kevesebben gondolkodnak.

Milyen lehetőségeik maradtak a helyi magyarságnak tett ígéreteik teljesítésére?

A parlamentbe ugyan nem jutottunk be, de a kommunális politikában ott vagyunk, méghozzá jó eredményekkel. Többedmagammal képviselő vagyok a megyei és a városi önkormányzatban, dolgozunk a választóink érdekében.

Hogy látja Rimaszombat fejlődését?

Rimaszombatnak talán a szociban nagyobb volt a súlya, nagyon sokan dolgoztak itt. Most nincs ilyen kötődés. Rengeteg fiatal van külföldön, ezek hiányoznak. Talán segít az ipari park beindulása. Egyébként a város fejlesztése, helyzete rendben van. Rimaszombat gyönyörű város lett. Kurinc nagy kincs, de nincs befejezve. Meleg víz kell és egész éves üzemeltetés. Hogyan tovább? Véleményem szerint a fejlődés érdekében be kell vonni az idegen tőkét, anélkül nincs látványos előrelépés.

A végére: elmondaná az olvasóinknak, hogyan érintette a rangos kitüntetés?

A kitüntetést csapatmunka eredményének tartom. Mivel én voltam a csapat egyik meghatározó egyénisége, az elismerést én vehettem át. Nem vártam, de jólesett, hazudnék, ha mást állítanék. Jólesett, hogy március idusa az idén rólam is szólt. Fantasztikus érzés volt, ha újra kellene kezdeni, ugyanezt az utat választanám.

A Körkép.sk jó egészséget és nagyon sok sikert kíván! Köszönjük a beszélgetést.

Mede Géza