Jó Pásztor vasárnapján XXXV. alkalommal tartották meg a Komáromi Imanapot

Nyitókép: Körkép.sk

A Komáromi Imanap ebben az esztendőben 35. alkalommal került megrendezésre a Szent András-bazilikában. Az egyházi esemény a Pázmáneum Polgári Társulás, a Jópásztor Alapítvány és a Komáromi Római Katolikus Plébánia szervezésében valósult meg. Az ünnepi szentmisén úgy, mint minden évben, magyar főpásztorért, valamint magyar papi és szerzetesi hivatásokért imádkoztak a hívők. Az imanap egyben a Boldog Salkaházi Sára Imakilenced harmadik állomása is volt.

Az első imanapot 1990-ben szervezték, mindjárt a rendszerváltást követő esztendőben, ami a társadalom hatalmas igényét igazolta a hitélet iránt. Az imanap akkor óriási tömegeket vonzó egyházi esemény volt, hiszen addig a szocialista országok térségében, a nyílt vallásgyakorlás komoly következményeket vont maga után, ellehetetlenítve a keresztény ember életét. Így az első imanapra számos határon túli területről is érkeztek a hívők, akiket remény és lelkesedés töltött el. Végtelen nagy volt a szabadság öröme, hogy ismét nyíltan felvállalhatják és gyakorolhatják hitüket.

   

A Komáromi Imanap szervezését 2006 óta a Pázmáneum Polgári Társulás és a Jópásztor Alapítvány karolta fel, megőrizve annak eredeti formáját és küldetését.

A felvidéki magyarságot megszólító legnagyobb egyházi eseményre mindig Jó Pásztor vasárnapján kerül sor, hogy közösen imádkozzunk a krisztusi úton vezető magyar egyházi elöljárókért:

 „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért.” (János, 10, 11.) 

A 2024. április 21-én megtartott Komáromi Imanap programja 15.00 órakor kezdődött, engesztelő szentségimádással Lépes Lóránt atya vezetésével.

A programsor a gondosan előkészített keresztúti ájtatossággal folytatódott, elindulva a Szent András-bazilikából, át a belváros utcáin, a kültéren felállított 14 keresztúti állomáshoz, majd visszatérve a bazilikába. A szertartás vezetői Farkas Zsolt és Andruskó Gyula atya voltak.

A keresztút első állomásának története azt meséli el, amikor Jézust halálra ítélik, a másodiknál már vállára veszi keresztjét, a harmadiknál először esik el a kereszttel.

A keresztút 14 állomása így vonul végig Jézus szenvedéstörténetén. A negyediknél szembesülnie kell édesanyja rettenetes fájdalmával, a továbbiakban Simont kényszerítik, hogy vigye a kimerült Jézus keresztjét, aztán egy csodálatos jelenet következik, amikor Veronika kendőt nyújt Jézusnak, majd másodszor is elesik a kereszttel.
Jézus Jeruzsálem síró lányait figyelmezteti, hogy ne érte sírjanak, hanem magukat sirassák, és harmadszor is elesik a kereszttel.

A 10. állomásnál Jézust megfosztják ruháitól, kalapácsot ragadnak, és a keresztfához szegezik. A 12. állomáson Jézus meghal a kereszten. A 13. részben leveszik a keresztről, szent anyja, Mária ölébe fektetik, majd a 14. részben sírba helyezik, aminek hatására Mária szívét hegyes tőr sebzéséhes hasonló éles fájdalom járja át.

Ezzel beteljesült Jézus küldetése, értünk, emberekért halt meg ártatlanul a kereszten.

A templomba visszatérve a „Nóna”- délutáni imaóra adott lehetőséget a lelki feltöltődésre, elmélyülésre, melynek előénekese Stubendek István karnagy volt. Az imaóra kezdő fohászból, himnuszból és zsoltározásból tevődött össze; ez utóbbiban az egyház halát adott a húsvét titkáért:

Hálát adjatok az úrnak, mert jó, mert az ő irgalmassága örökkévaló…

Az imaóra zárását követően Karaffa Attila, a Pázmáneum Polgári Társulás elnöke szólt az egybegyűltekhez, összefoglalva az Imanap küldetését, visszatekintve egészen a kezdeti időszakra, amikor egy lelkes komáromi közösség felismerte ennek szükségességét. Megemlítette itt többek között Bartakovics István, Stubendek István, Stubendek László nevét.

Hangsúlyozta, most ismét imádkozó lélekkel kérjük az urat, ne engedje, hogy nyája pásztorok nélkül maradjon, adjon keresztény magyar közösségünknek magyar papokat, szerzeteseket és magyar főpásztort.

Karaffa Attila ezeken túl megemlékezett Boldog Salkaházi Sára apácanővér vértanúról is, aki közel száz magyarországi zsidót mentett meg a nyilas rémuralom idején, amiért végül az életével fizetett.

Mindezek közben a Szent András-bazilika zsúfolásig megtelt a gyülekező hívőközösséggel, és az imanap eseménysora főpapi szentmisével folytatódott, melyet Mons. Orosch János érsek celebrált. A szertartást a Magyar szentek himnusza nyitotta meg:

Isten, hazánkért térdelünk elődbe. / Rút bűneinket jóságoddal född be!
Szent magyaroknak tiszta lelkét nézzed, / Érdemét idézzed!

István királynak szíve gazdagságát, / Szent Imre herceg kemény tisztaságát,
László királynak vitéz lovagságát: / Ó, ha csak ezt látnád!

Szent Erzsébetből hős szeretet árad, / Margit imái vezekelve szállnak,
Minket hiába, Uram, ne sirasson / Áldott Boldogasszony!

Ránk, bűnösökre minden verés ránk fér, / De könyörögnek ők tépett hazánkért.
Hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek: / Hazánkat így mentsd meg!

Az ünnepi szertartáson úgy, mint már említettük, a papság és a hívőközösség együtt könyörgött hazai magyar papi és szerzetesi hivatásokért, valamint felvidéki magyar anyanyelvű, magyar nemzetiségű püspökért, püspökségért.

Az ünnepi szentmise a pápai himnusszal, nemzeti himnuszunkkal, végül a Boldogasszony Anyánk kezdetű régi magyar himnuszunkkal zárult.

Az ünnep méltósága, az egybegyűltek tömege további reményt adott a hívőközösségnek a hit és a magyar keresztény élet megújulására, amely megmaradásunk záloga.

Az imanapi szentmisét követően szeretetvendégségre került sor, melyet a Mária Légió, valamint a Rózsafüzér-koszorú tagjai készítettek elő.

A Komáromi Imanap az egyik legjelentősebb eseménysor, amely távoli vidékekről is nagy közösségeket vonz a városba, hogy együtt imádkozzanak, hiszen megmaradásunk tartóoszlopai a templom és az iskola.

Szolgálja a közös imádság a felvidéki magyar közösséget, találjon az Úrnál meghallgatásra, hogy a jövendő távoli generációi is anyanyelvükkel együtt éljenek tovább!

Buday Mária

A képek a szerző felvételei