Pfundtner Edit: Hiszek a Hídban és Bugár Bélában

Pfundtner Edit a Most-Híd alelnöke, parlamenti képviselője. A szlovák törvényhozás alkotmányügyi bizottságának alelnöke, a Nemzetbiztonsági Hivatalt felügyelő bizottságának tagja. Pozsonyban született, a Duna utcai magyar gimnáziumban érettségizett, a Komenský Egyetem Jogtudományi Karán diplomázott. Egy fiúgyermek édesanyja. 2004-től ügyvéd.

Friss parlamenti képviselőként milyen az eddigi nagypolitika?

Más, mint az ügyvédi szakma. Szlovákia EU-ba való belépésével egy időben kezdtem el az ügyvédi tevékenységemet. Előtte jogászként dolgoztam. Utólag érzékelem, mennyire nagy is a különbség a magánszféra és a politikai élet között, milyen ereje is van egy „gentlemen's agreement”-nek. Csodálom Bugár Bélát, hogy ennyi idő után is bírja még kötéllel. Ez egy nagyon stresszes szakma.

Erre számított?

Erre is. Nem érzem csalódottnak magam. A politikának és a politikusoknak a médián keresztül van nagyon rossz megítélése. A valóságban mindezt nem így élem meg. Rengeteg empatikus, szakmailag jól felkészült emberrel találkoztam.

   

Tavaly nyáron a bloggereknek köszönhetően robbant be a köztudatba, a gombaszögi diáktáborban történt fogalomkeveredés kapcsán. Nem épp a legpozitívabban. Azóta viszont szinte a tenyerén hordozza Önt a bloggervilág. Az év legnagyobb fejlődésének titulálták, aki élő TV-vitában söpörte le a szalonnacionalista Dušan Čaplovičot, de legutóbb Marek Maďaričcsal szemben is derekasan állta a sarat. A Körképen sem kerülte el figyelmünket formálódó politikai üzenete. Mi a helyzet most az autonómiával?

(Nevet.) Már nem tudom pontosan felidézni azt a kérdést, ami akkor azon a nyári táboron elhangzott. Ha jól emlékszem, egy fiatalember a Híd autonómiatörekvései felől érdeklődött. Visszakérdeztem, hogy az elszakadásra gondol-e. Ez olyan heves reakciót váltott ki, ami akkor őszintén meglepett. Ott döbbentem rá, hogy félünk bizonyos szavakat használni, ahelyett, hogy nyíltan beszélnénk a dolgokról. Ne mások mondják meg nekünk, hogy mit is értsünk bizonyos fogalmak alatt. Városainknak és falvainknak önrendelkezési joguk van. Ha az érdekli, hogy hallhattam-e az autonómia szót valamikor az MKP gyűlésein, a válaszom nem.

Most-Híd és MKP

Ha már az MKP-nál tartunk, korábban évekig az MKP színeiben politizált. Járási, kerületi és országos szinten is. 2009-ben mégis búcsút intett az MKP-nak. Miért?

A kiválás előtt az Országos Tanács ülései már eléggé puskaporos hangulatban zajlottak. Az akkori vezetés részéről nem érzékeltem azt az őszinte, komoly szándékot, hogy valamiféle változás következzen be. Csak idő kérdése volt, hogy történjen valami, és történt is. Bugár Béla vezetésével, többedmagammal elhagytuk az MKP-t és új pártot alapítottunk. Nagy kockázattal és hatalmas kihívással kísérve. Egy kiépített, ismert pártot hagyva hátunk mögött, egy akkor bizonytalan jövőjű politikai alternatívát megfogalmazva kezdtük el építeni a Hidat. Én hittem, hiszek benne. Hiszek Bugár Bélában. Pozsonyi társaimmal ott voltunk a kezdetektől. Kibírtuk a véget nem érő bántó és igaztalan támadásokat. Nem vágtam vissza, akkor sem, amikor döntésemet látva egyesek a magyarságomat kérdőjelezték meg. Dolgoztunk, építkeztünk, és azt hiszem, hogy az elvégzett munka valahol igazol bennünket.

Nem bánta meg a váltást? Teljesültek az elvárásai?

Nem volt egyszerű döntés. Szomorú voltam, hogy ez bekövetkezett, de nem bántam meg a döntést. Bugár Béla amikor elhagyta az MKP-t, az elnök Csáky Pál volt. Most Bugár Béla elnök, Csáky Pál nem.

Miben más a Most-Híd, mint az MKP?

Én remélem, hogy jobb lesz, és ügyelünk arra, hogy ne kövessük el azokat a hibákat, amik az MKP-ban bekövetkeztek. Ami a teljes körű összehasonlítást illeti, hadd hagyjam ezt meg a politológusoknak és a választóknak!

Parlamenti munka

Ha jól számolunk, Ön a Most-Híd parlamenti frakciójának legaktívabb képviselője, aki a magyarsággal kapcsolatos témák mellett egyéb más szakmai kérdésekben is rendszeresen megnyilvánul. Ráadásul nemrég blogot is indított. Mennyire megerőltető ez a fajta tempó?

Bizony nem könnyű, de szerintem ez törvényszerű is, mivel az alkotmányügyi bizottság alelnöke vagyok. Ez a bizottság kerül kapcsolatba az összes parlamenti beadvánnyal, melyeket át kell tanulmányozni. Mivel jogász vagyok és törvényekről van szó, adta magát, hogy jobban figyeljek bizonyos problémakörökre. És mivel szlovákiai magyar is vagyok, nagyon érzékenyen érintenek a kisebbség helyzetével foglalkozó dolgok, témák. Legközelebb a Büntetőtörvénykönyv módosítására készülök egy beadvánnyal. Továbbra is aktívan szeretnék foglalkozni a kisebbség helyzetét érintő és korlátozó döntésekkel. Elérni, ami a Híd feladata is: hogy folytatódjon a megbékélési folyamat.

Egyes törvények parlamenti vitáját rendszeresen figyelemmel követjük itt a Körképen (pl. nyelvtörvényvita decemberben). A látottak alapján elmondható, hogy a Most-Híd aktivitása a törvény vitájában (egy felszólalás és mindössze két darab kétperces tárgyi megjegyzés) – a szlovákiai magyarság számára ilyen fontos kérdésben – bizony nagyon-nagyon kevés. Az Ön felszólalásán kívül a szlovákiai magyarság érdekeit csak a két OKS-es parlamenti képviselő, Ondrej Dostál és Peter Osuský védelmezte. Frakciótársai miért ennyire láthatatlanok?

Néhány kollégának véleményem szerint még bele kell tanulnia a parlamenti munkába, de láthatatlannak senkit nem neveznék. A munka nem mindig a média előtt játszódik, és nem is annyira látványos. Nyíltan állíthatom, hogy a koalíciós tárgyalásokon a hidas képviselők rengeteg energiát és munkát nem kímélve harcolnak azért, hogy a kisebbségeket érintő törvények javuljanak, és ne legyenek ennyire büntető jellegűek. A parlamenti vitában, ha nem is volt annyira aktív a Híd egy-két képviselője, az nem zárja ki az ezt megelőző aktív munkájukat.

Alelnökként szakterületeinek egyike az ifjúságpolitika. Mikor lesz a Most-Hídnak saját ifjúsági szervezete?
A legközelebbi országos gyűlésünkön bemutatásra kerül a Ponte nevű ifjúsági szervezet együttműködésének mikéntje a Híddal. Mi úgy gondoltuk, hogy nincs szükség saját ifjúsági szervezetre. Azt szeretnénk elérni, hogy a fiatalok maguktól keressenek meg bennünket, akár a Ponte nevű tömörülésen keresztül, és velük szorosan együttműködve keressük közösen a megoldásokat azokra a problémákra, melyek őket érintik. Ezeket ne mi, hanem ők maguk mondják meg.

Legutóbb Ondrej Dostállal beszélgettünk, aki elmondta, hogy nem éppen felhőtlen a Most-Híd és az OKS viszonya a frakción belül. Ön szerint miért jutott erre a szintre a korábbi jó viszony?

Én ezt nem így látom. Személy szerint nagyon jó a kapcsolatom az OKS-es kollégákkal. Minden parlamenti üléskor egyeztetünk klubon belül, melynek az OKS is tagja. A keret adott, és működik. Az OKS részéről picit azt nehezményezem, hogy ha más rálátásuk van a problémákra, azt ne a médián keresztül üzenjék meg a klubtársaknak.

Dobroslav Trnka és a főügyészválasztás

Egyre több helyről hallani, hogy a Trnkára szavazók körét a Híd frakciójában kell keresni. Mennyire megalapozott ez a gyanú?

Ezek az állítások a mai napig nem nyertek igazolást, maradtak a bizonyítatlan vádaskodások szintjén. A főügyészválasztás titkos volt. Minden gyanút kizáró bizonyíték hiányában a mai napig nem tudom, ki vagy kik szavaztak a volt főügyészre. Kérdés, hogy azok a koalíciós képviselők, akik saját klubjukon keresztül támogatták a koalíció jelöltjét, később miért változtatták meg véleményüket. Mi késztette őket arra, hogy az ellenzék jelöltjét támogassák. Személyes meggyőződésből vagy esetleg valamiféle ellenérték fejébe tették ezt?

Ön szerint?

Nem szeretnék spekulációkba bocsátkozni, számomra ez továbbra is kérdés marad.

Igor Matovič közvetve ugyan – ő volt, aki legtovább ment -, azt is kijelentette, hogy maga Bugár Béla is Trnkára szavazott, akinek ezt állítólag a szemébe is mondta. Mi erről a véleménye?

Elmondtam, hogy a jelenlegi helyzetben ezeket a kijelentéseket alaptalan vádaskodásoknak tartom. Addig, amíg nincs bizonyíték, ezek az állítások megmaradnak a vádak szintjén.

Teljesen kizártnak tartja, hogy bárki a Most-Híd frakciójának tagjai közül Dobroslav Trnkára szavazhatott?

A választás annyira titkos volt, hogy sem kizárni, sem megerősíteni nem tudom, ki vagy kik szavaztak Dobroslav Trnkára. Azt tudom, hogy én kire szavaztam, és ma csak ebben vagyok biztos.

Orbán Viktor és a Fidesz

Blogjában korábban úgy fogalmazott, hogy a Fidesz csak a maga által épített hídon kíván közeledni a határon túli magyarokhoz, és kérdés, meddig megy el Orbán Viktor a Híddal szembeni politikai ignoranciában. Mennyire fontos még a Híd számára a Fidesszel való jó kapcsolat?

Mindenképpen fontos. Az elsődleges szempont viszont számunkra az, hogy itt, Szlovákiában politizáljunk, és ne a határon túlra üzengessünk. A magyar politikusok nem mindig a valóságnak megfelelően közelítenek az itteni magyarság problémáihoz. Teszik ezt nem mindig a kellő időben, és nem mindig a megfelelő eszközökkel. Legutóbbi példa erre az állampolgársági törvény elfogadása. Engem őszintén érdekelne, hogy az elmúlt években, évtizedekben hány olyan döntést hozott Magyarország, mellyel megkönnyítette, vagy megnehezítette az itteni magyarok mindennapjait.

Kettős állampolgárság

Az Alkotmányjogi Bizottság alelnökeként mi a véleménye a kettős állampolgárságról? Pontosabban a szlovák és a magyar állampolgársági törvényről, esetleg arról, ha valaki két államban is rendelkezik szavazati joggal?

A kettős állampolgárság nem etnikai, hanem emberi jogi ügy. Abszolút legitim dologról van szó, mely bevett szokás az EU-ban. Mindig a konkrét állam határozza meg, hogy mennyi joggal ruházza fel a saját állampolgárait, és ad-e nekik szavazati jogot vagy sem, mint ahogy a megadásának körülményeit is. A jelenlegi helyzet viszont összetettebb.

Kérvényezni fogja a kettős állampolgárságot?

Mostani válaszom az, hogy nem. Szlovákiában élek, itt lakom, itt dolgozom, ez a szülőföldem, a hazám. Itt nevelem a fiam, magyarnak. Miért kérjem egy másik ország állampolgárságát, ahol nem élek? Csak azért tenném, amit nem kell papírral igazolnom. Szükséges igazolni egy érzést? Azt, hogy magyar vagyok? Felmenőkkel kelljen bizonygatnom, ami számomra teljesen világos? Magyar vagyok, és annak fogom vallani magam a májusi népszámláláskor is. Nincs szükségem ehhez semmilyen okmányra. Inkább az a fontos, hogy mennyit is ér a segítő szándék valós veszélyeztetés esetén.

Hamarosan napirendre kerül a kisebbségi nyelvhasználati törvény. A nyelvhasználati küszöb kérdésében valószínű, hogy ismét kompromisszumra lesz szükség. Mennyi esélye van Ön szerint annak, hogy mostani formájában – 15%-os nyelvhasználati határral – átmegy?

Hétfőn ért véget a törvénytervezet tárcaközi egyeztetése. Késő este még beszéltem a kormány alelnökével, Chmel úrral. Rengeteg észrevétel érkezett. A törvény elkészítésében én is aktívan részt vettem. Igyekeztünk a követelményeket maximálisan beleolvasztani a törvénybe. Tudtuk, hogy bizonyos dolgok nem teljesen reálisak. A médiában leginkább a százalékcsökkentés a téma. Kíváncsian várom, hogy milyen formában fog változni a beadvány a kormány ülése után, és hogy kerül a parlament elé. Az nem megengedhető, hogy a koalíció egyes képviselői ne szavazzák meg. A törvénymódosítást ennek a veszélynek nem tenném ki. A Híd képviselői szinte napi szinten tanácskoznak a koalíciós partnerekkel, meglátogatjuk az összes klubot, aprólékosan elmagyarázva a tényállást.

Ilyen összetett törvényjavaslatot akkor sem sikerült készíteni, amikor az MKP kormányon volt. Erre most megvan a politikai szándék, akarat. A kormányprogramban lefektetett tényről van szó.

Ennél a törvénynél azonban egy sokkal fontosabb dologra szeretném felhívni a figyelmet. Egy dolog kiharcolni az itt élő kisebbségeknek a jogokat, másik dolog viszont, hogy az itteni kisebbségek igenis éljenek e jogokkal. Erre szeretném felhívni a magyarok figyelmét is, hogy éljünk azokkal a jogokkal, amelyek törvény szerint megilletnek bennünket!

Ön szerint, ami elfogadásra kerül majd, az sikerként lesz még elkönyvelhető a szlovákiai magyarság számára?

Egy jó irányba elmozdulás mindenképp siker. A jelenlegi küszöb 20%. Ha 15%-ban meg tudunk egyezni, az eredmény.

Hogyan élik meg a Koalíciós Tanács ülésein, ill. a parlamentben, hogy bizonyos kérdésekben a koalíciós partnerek jól láthatóan összezárnak, a Híd pedig rendre magára marad (kettős állampolgárság, államközi szerződés, nyelvtörvény stb.). Nem zavaró ez az állapot?

Tudni kell, hogy a koalícióban a kisebbségek jogait csak a Híd vállalta fel. Összetett koalícióról van szó, a kormányprogramba mégis sikerült sok olyan törekvésünket beültetni, ami a szlovákiai kisebbségek, így a magyarok védelmét is célozza. Emlékeztetnék a nyelvtörvény módosítására, ahol mindenképp előrelépés történt a korábbi állapotokhoz képest. A Fico-kormány annyi rosszat tett az elmúlt négy évben a kisebbségekkel szemben is, hogy egy varázspálcaütéssel sokszor nem állítható vissza az eredeti állapot. Már csak a kormánykoalíció összetettsége miatt sem.

Május 21-én népszámlálást tartunk Szlovákiában. Ennek kapcsán a civil szféra és a politikum is összefogott. Az országos civil szervezetek mellett közösen kampányol az MKP és a Most-Híd is, hogy a népszámláláskor minél többen vállalják magukat magyarnak. A közös, Kerekasztal koordinálta népszámlálási kampányban való részvétel feltétele viszont az volt, hogy saját céljaira egyik szervezet, politikai párt sem használja ki a népszámlálást. Bugár Béla hétvégi nyilatkozata szerint viszont úgy tűnik, hogy a Híd részétől az adott szó elég képlékeny. „Bugárék saját kampányuk mellett támogatják az Ifjú Szívek turnéját is." Miként értelmezendő mindez? Rendjén van ez így, hogy ígéret ide vagy oda, mégiscsak megjelenik a politikai kalkul a népszámlálás eseményénél?

Nem hiszem, hogy ezt politikai kalkulnak lehetne nevezni. Mi már jó ideje jeleztük, hogy rendezvénysorozatot indítunk a népszámlálás előtt, melynek során felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogy vallják magukat magyarnak. Elutasítom, hogy politikai rendezvényről lenne szó. Azt is le kell szögeznünk, hogy a Híd támogatja és aktív résztvevője a Kerekasztal kampányának, ami nem politikai jellegű.

Magánélet

A politika leginkább férfiszakma mifelénk. Ilyen szempontból előny vagy hátrány, hogy sokan Önt tartják a parlament legcsinosabb képviselőnőjének? (Olvasóink kifejezetten kérték, hogy ezt a kérdést tegyük fel Önnek.)

(Nevet.) Számomra ez nem mérvadó. Egy politikus legyen hiteles. Ez a legfőbb dolog, a hitelt vesztettek pedig álljanak félre. Tény és való, hogy a politikában az empátia nagyon fontos, ami sok esetben megkönnyíti a tárgyaló felek helyzetét.

Mivel foglalkozik Pfundtner Edit két parlamenti és bizottsági ülés között?
Sok mindennel. Át kell olvasni a rengeteg, sokszor kilóra mérhető parlamenti beadványt. Foglalkozni kell a választók véleményével is. Ezenkívül van egy fiam, akivel naponta foglalkozom, törődöm, nevelem. Továbbá ügyvédként is dolgozom. Igaz, már csak kisebb mértékben, próbálva befejezni a bírósági ügyes-bajos dolgokat. A pozsonyi helyi politikába is belekóstoltam most kicsit.

Jut idő a magánéletre, családra is?

Muszáj. Számomra ez a legfontosabb. A közös reggelik, vacsorák, a közös hétvégék. Hétvégén igyekszem kikapcsolni, minden időmet a fiamnak szentelni, anyukámékat meglátogatni. Sportra, kultúrára alig marad idő.

Balaton vagy Tátra?

Az utóbbi időben egyik sem (nevet).

Ki az a hazai, ill. külföldi politikus, akit a példaképének tart?

Nincsenek példaképeim. Akikre felnézek, az a „vaslady”, Margaret Thatcher. Csodáltam az erejét és a bátorságát. Hazai politikusaink közül Bugár Béla, aki egy tapasztalt politikus. Itt említeném meg Mikuláš Dzurinda volt kormányfőt is. Az ő kormánya anno gazdaságilag nagyon megerősítette Szlovákiát.

Kedvenc könyve?

Agatha Christie minden regénye. A krimit szeretem.

Köszönöm az interjút!

Király Zsolt. Utómunka: Halász Dávid.

A beszélgetést autorizáltuk. Pfundtner Edit az átiratban semmit sem változtatott.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!

Kapcsolódó cikkek:

Interjú Somogyi Szilárddal

Interjú Ondrej Dostállal (magyarul)

Interjú Ondrej Dostállal (szlovákul)