„Alázattal fogadom a megkapott bizalmat. Óriási kötelezettséget jelent számomra, hogy az amit mondtam, meg is valósíthassam. Köszönöm a korrekt versenyt. Tudom, hogy sok munka vár ránk, de összefogás nélkül erre nem leszünk képesek. A verseny innentől kezdve befejeződött. Mindegyikőtök elnöke vagyok“ – hangzottak Pavol Frešo, az SDKÚ-DS új pártelnökének első szavai.
A márciusi parlamenti választásokon eddigi leggyengébb eredményét produkáló SDKÚ-DS (6,09%) szombaton tartotta tisztújító közgyűlését, miután Mikuláš Dzurinda – vállalva a választási kudarc felelősségét – lemondott a pártelnöki posztról.
A Žitňanská, Novotný, Frešo hármasból így második körben meglepően magabiztos fölénnyel (242 – 154 szavazat Žitňanská kárára) győztesként kikerült pozsonyi megyefőnök feladata lesz, hogy pártját visszavezesse az első ligába. Oda, ahol korábban hosszú évekig tanyázott. Hogy a szlovák hokisokhoz, vagy a Chelseahez hasonlóan, akik szintén szombaton mérkőztek, Ficoval szemben újra döntőt játszhasson.
Kérdéses jövő
Bár az SDKÚ-DS jövőbeli sorsa igencsak kérdéses, az világosan látható, hogy maga a párt a saját megújulást tényleg komolyan gondolja. Ezt bizonyítja, hogy Szlovákiában eddig soha nem látott nyílt küzdelem zajlott a pártelnöki posztjáért, melynek végkicsöngését, azaz az elnökjelöltek kortes beszédeit példátlan módon élő egyenes adásban a televízió is közvetítette. Ez mindenképp dicséretes és követendő példa a jövőre nézve a többi párt számára is.
Dzurinda utolsó csókja
Mikuláš Dzurinda kormányfőként vitathatatlanul sokat tett Szlovákiáért, de ugyanakkor az egyik fő felelőse is annak, hogy a párt és az egész jobboldal a idejutott. „Azt kívánom a pártomnak, az SDKÚ-nak, hogy olyan párt maradjon, amely képes megszólalni komoly témákban, amely kész a társadalmi változásokra. Isten segítsen bennünket ezen az úton“ – búcsúzott a korábbi kétszeres miniszterelnök, aki az új vezetésben már nem vállalt semmilyen funkciót. Dzurindát érdemei elismeréseként leköszönő beszéde után i állótapssal búcsúztatták.
Atomizált, beteg jobboldal
Ha végigtekintünk a szlovák politikai paletta parlamenti képviseletén, láthatjuk, hogy annak jobboldali része súlyosan beteg. Az SDKÚ-t a legfrissebb közvélemény-kutatások már öt százalék alatt mérik, a KDH kilátástalanságát jól példázza, hogy legnépszerűbb politikusuk, Daniel Lipšic is inkább saját párt alapításán gondolkodik. Az egykor lendületes SaS is már csak árnyéka korábbi önmagának, a Matovič vezette OĽaNO pedig maga sem tudja, hogy kicsoda-micsoda. A Most-Hidat sorra hagyják ott magyar politikusai, Bugárékról e ciklus végére az is kiderül, jelenlegi formájukban képesek-e életben maradni.
Törpepártok csatározásai láthatók ellenzékben, akik Fico asztaláról lehullajtott koncokért marakodnak.
Jobboldali váltópárt
Szlovákiának jobboldali váltópártra van szüksége. Egy valódi politikai erőre, amely képes felvenni a küzdelmet a beolvasztott, konszolidált és kifelé egységet mutató baloldallal szemben. Olyan hiteles politikai tömörülésre, mely alternatívát tud nyújtani a jövőt felélő, görög irányba tartó baloldali populizmussal szemben.
És a magyarok?
A szlovákiai magyarok számára legalább annyira fontos, hogy egy ilyen váltópárt felépüljön. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a magyarság érdekeit felvállaló politikai párt hatalomra eddig csak a jobboldallal karöltve tudott kerülni. Az Európai Néppárt frakciójának tagjaként szintén ezen tömörülések állnak hozzá a legközelebb. Egy túlságosan erős, kódoltan nacionalista Smertől eleve semmi jóra nem számíthatunk, hisz Robert Fico már 1998-ban, az SDĽ-ből való kiválásakor is a magyarokkal szemben határozta meg önmagát. A 2006-2010-es, vagy a legújabb tapasztalatok mindezt csak megerősítik.
Az SDKÚ mint váltópárt?
Hogy Pavol Frešo vezetésével az SDKÚ lesz-e ez a váltópárt (alelnökei Viliam Novotný, Ivan Štefanec, Jozef Mikuš és Martin Fedor lesznek), vagy egy teljesen más, az eddigiektől eltérő konstellációra lesz szükség a baloldali hegemónia megtörésére, a közeljövő megmutatja.
A szombati példák, azaz a szlovák hokisok, a Chelsea focicsapata, vagy Pavol Frešo eredménye is azt mutatja, hogy lehetetlen nem létezik. Az SDKÚ új elnöke a legutóbbi megyei választások előtt ispánjelöltként hasonlóan reménytelen helyzetben volt, mint most a pártja. Ennek ellenére mégis győzött. „Nem lesz egyszerű“ – fogalmazott ő maga is. Meglátjuk, mire lesz képes Robert Ficoval szemben.
Király Zsolt
Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook rajongói-oldalához!
Képek: TASR, Shooty
Megosztás:
Címkék: Lucia Žitňanská parlamenti pártok Pavol Frešo SDKÚ-DS szlovák jobboldal Szlovákia tisztújítás váltópárt
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Homérosz
2012. máj. 20. 12:07A szlovák hokisok egyre jobb teljesítményét csak azért lehet kapcsolatba hozni az SDKÚ-ban történt vezetőcserével, mert történetesen ugyanazon a napon jutottak a jégkorongozók a döntőbe, amikor Pavol Frešo elfoglalhatta az elnöki posztot. Egy dolog persze közös: a pillanatnyi teljesítmény, amely meghatározó volt.
Az SDKÚ-ban feltehetően nem kívántak nőuralmat, és a Radičová korszakban szerzett tapasztalatokból a párt ordasai azt szűrték le, hogy ha még egy női pártelnököt is a nyakukba ültetnek (mert a miniszterelnök-asszony mellett az elnöklő Dzurinda igyekezett nagy erővel a maga felé billenteni a mérleg nyelvét), akkor nekik végleg befellegezhet. Az ex-igazságügyi miniszter ui. megjelenése alapján bizony nagyon is férfiasnak tűnik, női mivolta inkább a sminkben és az öltözékében nyilvánul meg, de ahogy a választási plakátokról visszanézett az emberre, egy római hadvezér is megirigyelhette volna az átható tekintetét. Nos, az efféle arcoktól a tót atyafiak inkább megrettennek, még Mikszáth Kálmánunk sem tudott volna ilyen lényt kreálni, bármennyire is kedvelte ezeket a jámbor szlovákokat.
Hogy az új pártelnök lehet majd a szlovák jobboldal vezére? - ez több mint kérdéses. Túl sokan tolonganak ezért a posztért, hogy ezzel komolyan számolni lehessen. A legutóbbi 2-3 évben történt változások a szlovákiai politika színterén (az SaS megjelenése, az Egyszerű Emberek sikeres szlalomozásai, a magyar politikai képviselet ellehetetlenülése stb.), megfejelve az egyre súlyosabb gazdasági nehézségekkel, alighanem inkább más jellegű kérdéseket fognak felvetni, mint hogy ki is lesz a szlovák jobboldal vezetője. Robert Fico számára egyébként is mellékes, hogy kiket fog majd megalázni az elkövetkező 4 esztendőben, ugyanúgy ura lesz a helyzetnek, mint Orbán Viktor odaát.
Azzal a lényeges különbséggel természetesen, hogy ő nem fogja egy pillanatra sem megengedni, hogy Brüsszelből ideszóljanak. Nem azért, mert olyan hős vagy makacs lesz, hanem azért, mert tudja, hogy mitől döglik a légy. Jó fiú lesz gazdasági és pénzügyekben, miközben szívügyét: a kisebbségi magyarok pofozását nem kell feladnia, elvégre az ilyen atrocitások nem képesek túllépni az EU ingerküszöbén. Brüsszelben ui. ez a téma - főleg ha a magyarokról van szó - nem veri ki a biztosítékot. És ezt Pozsonyban ugyanolyan jól tudják, mint Bukarestben is újabban, tehát azok az elvárások, amelyeket a kisebbségi magyarok megfogalmaztak az EU-csatlakozás előtt, lényegében meddők lettek, és ha belegondolunk a gazdasági leépülésbe is, akkor egyértelműen kijelenthetjük: a Kárpát-medencében élő kisebbségi magyarság csak veszített ezen az üzleten. A vízummentessé vált határátlépések legfeljebb a legtehetségesebb embereink elvándorlását könnyítették meg, vagyis még ez a "jótétemény" is csak szegényít bennünket.
Az egyén szintjén persze sok lehetőség nyílt előttünk, de közösségként felgyorsul a felmorzsolódásunk, tehát ha mi magunk nem akarunk "bekeményíteni", akkor csakis magunkra vethetünk. És most úgy tűnik fel előttem, hogy az egyetlen Bósza Jánoson kívül senkinek nincs használható ötlete ez ügyben, az MKP-ban legfeljebb szavakban deklarálnak valamit, amiből már messzire ordít a "Nesze semmi, fogd meg jól!" magatartás. Persze, a Bósza-féle békemenet üzenete eléggé kétes, de mégis több a semminél. Mert a különböző alkalmakkor elhangzó szónoklatok, amelyek, mint a folyóból kimosott macskaarany, megcsillanthatják az autonómia szükségességét, nem eléggé motiválók, a tettek hiányában üres szólamok maradnak csupán.
Szerveződik-e valamilyen csapat, amely a lényeges problémák megoldására koncentrál? Nyilván a Bugár-Berényi (vagy Szigeti) megbeszélésen ez így szóba sem kerül, pedig ez lenne az origo, ahonnan el kellene indulni. Sajnos Bugár Béla erre sohasem volt képes, Berényi József pedig nem eléggé bátor ahhoz, hogy ezt az első lépést ebben az irányban megtegye. Marad a civilek elszántsága és következetessége. De a félelemtől lucskos kisebbségi környezetben a lázadás kovakövéből nehéz lesz szikrát csiholni, amely még gyúlékony anyagra is találna.
nyomkereso
2012. máj. 20. 16:00A kapcsolat a három esemény között valóban csak annyi, hogy egy napon történtek. Privát véleményem szerint egyébként az SDKÚ (és Szlovákia) jobban járt volna Žitňanskával, akivel valószínűleg a váltópárti esély is nagyobb lenne. Meglátjuk.
Az eredmény azt mutatja, hogy már az SDKÚ sem kér annyira "az elitista politizálásból", pedig csakúgy mint a sportban, a politikában is az egyéniségek viszik előre a dolgokat. Tartok tőle, hogy Frešo alelnökei (és Kužma "pártigazgató") túlságosan szürkék ahhoz, hogy a most háttérbe vonultak (Dzurinda, Mikloš, Žitňanská, Beblavý, stb.) komolyan vegyé az új vezetést. Enélkül pedig nehéz lesz ugyanezt elhitetni a szélesebb tömeggel.
Magyarán, gazdagabb a raktárkészlet mint a kirakat.
Barnamaci
2012. máj. 20. 19:01hat szerintem meg annyi az sdkunak Larg vezetesevel.... nyomkereso hidas hozzaszolasahoz pomtosabban a sorban tavoznak a politikusok reszerol az o sertett reakcioja jut eszembe amikor lemondott minden posztjarol, ahogy voros tette...ergo bagoly mondja .... chelseanek gratula;)) hiaba a focit az angolok talaltak fel;)))
nyomkereso
2012. máj. 20. 19:19"...ergo bagoly mondja..." - Ezt nem értem. Ha olvastad a Vörös lemondását követő cikkemet, abból kiderülhetett számodra az elismerés.
https://korkep.sk/cikkek/politika/2012/04/17/8403-ezert-mondott-le-voros-peter-most-hid-politikusa
Mellesleg az akkori lemondásomat azóta sem bánom, és nyíltan vállalom: https://korkep.sk/cikkek/politika/2012/04/03/8391-palfordulas
Legalább a Chelseaben egyetértünk :)
beeble
2012. máj. 20. 22:56Lehet, hogy a focit az angolok találták fel, de a BL-döntőt egy orosz pénzéből felpumpált műcsapat vívta egy német csapat ellen, sajnos az előbbi antifocit művelve (direkt nem írtam, hogy játszva) is győzni tudott... :P
A kommenteket lezártuk.
