Elég!

Valamit még azelőtt le szeretnék szögezni, hogy mindenféle szirénák elkezdenének propagátornak titulálni. Nem vagyok az MKP nagy rajongója, sőt, lelkes kritikusa vagyok, ha épp van mit kritizálni. Az meg ugye mindig van. Egy szlovákiai párt elvakult híve sem vagyok, nem ismerem személyesen Bárdos Gyulát, nem felkérésre készült a cikk és semmilyen személyes hasznom nem származik belőle.

Akkor miért írom le, amit épp leírok? Mert elegem van. Elegem van, hogy amióta az eszemet tudom, a szüleimtől azt hallom, hogy néhány választáson a kisebbik rosszat kellett választani, majd pedig miután szavazójogot kaptam, magam is kénytelen voltam több esetben azon gondolkodni, melyik döntés hoz kisebb csalódást. Persze szlovákiai magyarként eleinte könnyű volt, mert még ha gondja is volt az embernek az egyetlen magyar párttal, magyaként nem volt alternatíva, ha érdekképviseletet akart. De a pártszakadás óta (és távol álljon tőlem ennek erkölcsi feszegetése, ugyanis mindenkinek alkotmányos és szíve joga pártot alapítani) a szlovákiai magyarok is válogathatnak. És sokaknak ez a döntés is a kisebbik rossz kérdése.

Elegem van abból is, hogy a szlovákiai magyar politikának a szlovák politikát kelljen támogatnia. Mégpedig mindezt úgy, hogy aztán valami szlovák párt kegyes hátszelén jusson a megfelelő helyre. Elegem van a jobboldal nagy összeborulásáról, ami nem is teljesen jobboldali. Persze elegem van Ficoból is. Viszont az a szlovák politika önparódiája, amikor a liberális összeáll a bigott katolikussal a főgonosz legyőzésére, feladva elveit. Mindenekelőtt pedig elegem van abból az elvárásból, hogy ebben a szlovákiai magyarok érdekeit felvállaló pártok részt vegyenek. Most például olyan formában, hogy legyen közös jelölt, közös udvar, közös ház a teljes jobb-közép vonalon, mindenáron.

Kövess minket a Facebookon is, plusz tartalommal!

Jöjjön most a váltás: VÉGRE! Végre egyszer nem úgy kell választani mennem, hogy eldöntsem, vajon számomra melyik a kisebb rossz. Végre egyszer szlovákiai magyarként nem kell kiválasztanom, melyik köztársaságielnök-jelölt utálja kevésbé a magyarokat, melyik jobboldali, baloldali, katolikus, vagy épp kommunista. Végre egyszer úgy választhatunk elnököt, hogy a saját emberünkre szavazunk, mert először a történelemben van egy saját emberünk. És pontosan ezért nem is az emberre kell szavaznunk márciusban, mert ez most valójában nem Bárdos Gyuláról – és még ha ez céljuk is volt, – nem is az MKP-ról szól.

Elnézést kérek Bárdos úrtól, biztos vagyok benne, hogy jó ember, szerető családapa és értelmes politikus és kérem, ne értsen félre, de mindez engem most egyáltalán nem érdekel. Mert ez a jelölés most jóval több, mint Bárdos Gyula jelölése. Több, mint egy MKP pártjelölés, több mint bármilyen pártérdek. Ez most egy szimbólum. Annak a szimbóluma, hogy itt vagyunk, büszkék vagyunk arra, amik vagyunk és mindez fontos a számunkra. Március 15-e a forradalom emléknapja és a sors iróniája, hogy aznap mi is forradalmat vihetünk végbe. Kis forradalom, fegyvertelen forradalom, de nekünk jelenleg ez jutott és ebben kell helytállnunk. Bárdos Gyula most a mi kokárdánk és a kivágott zászlónk egyaránt.

Ő lesz az az eszköz, amivel megmutathatjuk a többségi politikának és az ellenünk irányuló közvéleménynek, hogy nem kuporodunk a sarokba. Várjuk, ki miben tesz nekünk jót, hanem amikor lehet, akár pofátlanul beleszólást is kérünk. Bárdos Gyula egy személyben lesz aznap az összes szlovákiai magyar iskola, kultúrintézmény, háztartás és minden, ami a felvidéki megmaradásunk alapja. Mindehhez pedig teljesen mindegy, melyik párt tagja, vagy egyéb személyes vonatkozás, mert Bárdos Gyula március 15– én akarva akaratlanul nem önmagát vagy a pártot fogja képviselni (szerk. megj: Bárdos Gyula kampányához tetszőleges összeggel bárki hozzájárulhat ezen a transzparens számlaszámon). Március 16–án már akár mindenki öltözhet is be narancssárgába, szidhatja az MKP-t, imádhatja akár Marián Kotlebát is.

   

Két apróságot pedig hadd fogalmazzak meg a Népi Platform számlájára. Ne legyenek illúzióink arról, hogy ez az elnökválasztás hogy végződik. Abban a pillanatban, hogy Robert Fico bejelentette az indulását, a kérdés eldőlt. Legalább megszabadulunk tőle a releváns politikában, a jelenleginél rosszabb úgysem lesz. Elmélkedhetünk ilyen–olyan változatokról, de mindez a sci-fi kategóriájába tartozik, ismerve az utóbbi évek tendenciáit.

Azon túl pedig Pavol Hrušovský személye nem elfogadható egyetlen szlovákiai magyar számára sem, sőt, egyetlen józanul gondolkodó szlovákiai állampolgár számára sem. Nem csak azért, mert épp van egy magyar jelöltünk. Akár a Népi Platformon belül is N darab jobb jelöltet találhattak volna, így viszont nagyon kevés olyan elnökjelöltet tudok mondani a listán, akit én személy szerint nem tudnék elé helyezni. És tudom, hogy sokan vagyunk így ezzel, szóval akkor miért is kéne őt vakon támogatni?

Bárdos Gyula mindemellett az egyik legértelmesebb választás volt az MKP soraiból személyiségi szempontból. És ha a második körbe jut? Akkor a szlovák társadalom és főleg annak jobboldala és közepe csodálatos precedenst teremthet nekünk, amin örökké lovagolhatunk majd. Miszerint inkább az ördöggel társulnak liberális, szabad és toleráns mivoltukban, mint egy magyarral, illetve hogy addig tart velünk a nagy barátság és békés együttélés, amíg úgymond tudjuk, hol a helyünk. Ezt pedig örök kötelességünk lenne a szemükre vetni.

Kire adod voksod a március 15-i köztársaságielnök-választáson? Szavazz jobb oldalt.

Teljesen logikus dolog, ha egy erős nemzeti kisebbség saját elnökjelöltet indít. Az ilyen jelöltek szimbólumként működnek. Egy közösség, egy kultúra szimbólumai azért, hogy a többségi nemzet tudatába újra és újra beleégjen, hogy nem szabad róluk megfeledkezni. Ezért kéne örülnünk, hogy végre mi is üzenhetünk a lakótársainknak. Bárdos Gyulában önmagunkra szavazunk, de mivel mindannyiunk neve nem lehet a listán, ő képvisel majd minket. Ha március 15-én kokárdával a szívem fölött a szavazólapomon nem a kisebb rossz, hanem egy magyar jelölt számát karikázhatom be, teljesen eltekintve attól, ki az, akkor az én mikroforradalmam sikeres lesz.

És talán életemben először jó érzéssel távozhatok majd a szavazóhelyiségből.

Mészáros András

Nyitókép: Fónod Szilárd, somorja.sk

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!

További ajánlott írások:

1. Bárdos Gyula az MKP államfőjelöltje

2. 15 helyett már csak 14

3. Mit mutat a felmérés?

4. Bűne: magyar!

5. Gyorshír: Radičovának és Hrušovskýnak sem tetszik a magyar jelölt

6. Ezért nem szavazhatnak a magyarok Hrušovskýra