A hamis érdekképviselet veszélyei és saját felelősségünk

Nyitókép: Facebook

Rohamosan közelednek a választások és rengeteg a tennivaló. Vége az uborkaszezonnak, mozgalmas és politikai mozgalmakkal teli ősznek nézünk elébe.

Az Összefogás nevű formáció szeretné elérni mindazt, ami az MKP-nak és a Hídnak nem sikerült, vagyis összekovácsolni egy közös választási listát, mely képes magyar képviselőket juttatni a szlovák parlamentbe.

A politika üzlet

   

Ahogy azt mind jól tudjuk, üzlet és politika kéz a kézben jár. És még az egykor nagyobb halnak látszó Bugár Béla és pártja mögött is állnak valakik. Úgy tűnik, hogyha ezeknek a háttértényezőknek az érdeke nincs kellőképpen kiszolgálva, akkor kihátrálnak mögüle, és nem kap helyet a székfoglaló játékban. És ez a játék a jelek szerint már javában folyik.

Szeretnék átrendezni a terepet

A játékterep átrendezése és a lapok újra leosztása megkezdődött. A kérdés csak annyi, hogy jelent-e ez érdemi változást a választók szempontjából? Tekintve, hogy a gazdik nagyjából maradnának ugyan azok, aligha. Egyébként is, ha egy farkasfalkába be is kerül egy-két újabb tag vérfrissítés gyanánt, majd a vezérek beintegrálják őket.

Vajon a magyar érdekképviselet politikai palettája mennyiben változna, ha az Összefogásnak sikerülne egy közös listát összetákolni? Lenne-e elég friss vér, hogy megújulhasson és új erőt vegyen a képviselet? Félő, hogy mindez nem a mi képviseletünk, hanem újra az oligarchák és pénzemberek képviselete lenne. Hiszen azért az mégsem lehet, hogy a magyar oligarchákat senki se képviselje a szlovák parlamentben!

Viszont úgy tűnik, hogy a választók még a vártnál is bizalmatlanabbak. Nem dőlnek be olyan hamar egy új névnek, és nem biztosak abban, hogy az Összefogás egyenlő azzal a képviselettel, amire már oly régóta várnak. Éppen ezért fennáll a lehetősége annak is, hogy a székfoglaló játékban végül mindenki szék nélkül marad.

Az Összefogásnak nevezett nagy átverés

De minek valakinek ez a határtalanul nagy vagyon?

Az említett pénzemberek természetesen saját érdekeiket mindig a társadalom érdekei elé helyezik. Erre persze sokan mondhatják, hogy ezt mindenki más is így csinálná. Arra viszont az egyszerű átlagemberek nehezen tudnak választ találni, hogy akinek eurómilliói vannak, az mit szeretne még elérni? Akinek a legdrágább autói, villái vannak, helikoptere, az miért is dolgozik még? Mi az a terv, koncepció, fontos cél, amit el szeretne érni még életében mindezeken túl, és amely fontosabb más emberek napi betevőjénél, vagy egy nemzet, nemzetrész megmaradásánál?

Fordítva van, mint hajdanán

Éppen fordítva működnek a dolgok, mint hajdanán, amikor is a nemesek, mint Széchenyi vagyonukból adományoztak a közjó érdekében.

Hidakat, tudományos akadémiákat sajnos jelen korunk pénzemberei nem finanszíroznak. Helyette inkább építenek maguknak egy újabb villát, vagy nyitnak egy újabb éttermet, esetleg megfinanszíroznak egy politikai pártot, hogy azután mindez megtérüljön és ezáltal újabb profitra tehessenek szert.

Ez a különbség őseink és jelen korunk oligarchái közt, és mindez a társadalom és civilizáció hanyatlásában tükröződik vissza.

Hogy mi is annak a veszélye, ha létrejön egy civilnek mondott, ámde mégsem civil összefogás?

Ha egy látszólag civil, ámde mégis gazdasági alapokon nyugvó lista születik újra csak tele érdekemberekkel, azzal meg lesznek tévesztve a választók. Persze, a választók eddig is meg voltak tévesztve, mert hát ilyen a politika. Ám ha ezentúl azt fogják érezni, hogy az alulról szerveződő civil szférában sem bízhatnak, akkor azzal végképp bizalmatlanná válnak mindenki iránt.

Lássuk be, hogy ez könnyen jelentheti a felvidéki magyar érdekképviselet végleges kiszorulását a parlamentből! Ha ez bekövetkezik, és a választók bizalma végleg megrendül mindenkiben, az valószínűleg egy bizonyos idő elteltével a felvidéki magyarság végét jelentheti. Vagyis a közöny és az öntudat teljes elvesztése megöli társadalmunkat.

Semmi sem túl drága

Mindezek a dolgok viszont nem zavarják azokat, akiknek a pénz az Istenük. Talán még attól sem riadnának vissza, hogy olyan törvények meghozatalát szorgalmazzák, vagy hozzá járulásukkal elősegítsék, mint saját nemzetük himnuszának betiltása. Végül is miért ne, ha ebből is tudnak valamilyen módom profitálni? Márpedig valljuk be, a himnusztörvénynek is voltak vesztesei és nyertesei.

Semmi sem túl drága hát nekik a cél elérése érdekében. Fontosabb számukra a pénz, mint polgártársaik, nemzettársaik jóléte és nemzetünk megmaradása. Minden profitra váltható, kezdve emberi jogainktól, az önrendelkezésen át, egészen az állampolgárságunkig.

Mi magunk is felelősek vagyunk

Azonban mindenképpen be kell vallanunk, hogy hátrányos helyzetünk miatt kizárólag másra hárítani a felelősséget, nem egészen korrekt hozzáállás. Lássuk be, a mi hibánk is, hogy hagytuk magunkat megvezetni! Hiszen az átlagpolgár általában arra szavaz, aki a legtöbbet reklámozza magát. Pedig ha valakinek több reklámja van, az nem azt jelenti, hogy az a valaki, vagy az a párt annyival jobb. Csak annyit jelent, hogy annyival több pénzük van.

Végül pedig jussanak eszünkbe Széchenyi István, a „legnagyobbik magyar” szavai, mely szerint:

“Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba.”

Végh Tamás