„Hagyjuk az egységet” – Avagy szubjektívan a kalondai fórumról (1.)

Nyitókép: Körkép.sk

Nem mondhatnám, hogy túlzott optimizmussal indultam el augusztus 21-én Kalondára, a „megmaradásunkért” megszervezett nyílt fórumra. Az elmúlt évek során, igaz némileg más helyzetben, már voltak hasonló, főleg a régió magyar képviseletének összefogását célzó kezdeményezések (Kalonda, Panyidaróc) melyek gyakorlatilag a felvetésük után elhaltak. A mostani fórum ezektől optimistább jövőt sejtet, de kellő óvatossággal kezelném az  azon többször is elhangzott „történelmi jelentőségű” utalást, mert annak jogosságát nem a jelen, hanem a jövő kell, hogy eldöntse.

Néhány évvel ezelőtt egy főleg a Losonc és Losonc környéki, a magyar közösségi életet elemző tanulmány készítése során foglalkoztam azzal, hogy a korabeli sajtó, a levéltári anyagok, a hiteles visszaemlékezések alapján felmérjem, hogy hogyan, meddig,  milyen hatékonysággal működtek a 19. és 20. században megalakított, létrehozott szervezetek, csoportosulások.

   

Nem okozott különösebb meglepetést számomra, hogy hatékonyan és hosszabb ideig csaknem kizárólag azok a szerveződések tudtak eredményes munkát felmutatni, amelyeknek volt átlátható, jól meghatározott és megfogalmazott céljuk, s volt(ak) olyan hiteles vezető(ik), akik ezt következetesen meg is tudták valósítani. Kiváltva ezzel a szélesebb értelemben vett helyi/regionális közösség elismerését és támogatását.

A képviselt cél(ok)tól való eltávolodás, vagy vezető(k) távozása csaknem minden esetben a szervezet megszűnését vonta maga után. E tekintetben nem képeztek kivételt a politikai irányultság felvállaló szervezetek, pártok helyi képviseletei sem.

A fórumon szó esett arról, hogy vannak bizonyos párhuzamok a jelenlegi pártegyesítési szándék és a Magyar Koalíció Pártja  1998-as megalakulása között azzal, hogy az akkori és a mai társadalmi háttérhelyzet némileg eltér egymástól.  Csak egyetérteni lehet azokkal a megjegyzésekkel, melyek arra utaltak, hogy amíg a felvidéki magyar közösséget érintő támadások összekovácsolták, addig a „jólét”, a nyugalom szétforgácsolták azt.

Az emberi és szakmai  hitelességét  az emberi és közéleti tevékenysége során mindvégig megőrző Hrubík Béla nemcsak a „Hol a haza van” c. versének felolvasásával osztotta meg gondolatait, de a több mint három órás találkozó záró részében elmondott megjegyzésével is.

„Megszoktátok tőlem, hogy őszinte ember vagyok és szeretek egyenesen beszélni. Soha nem szerettem azokat az utakat, amelyet a  kígyók szoktak megjárni” – fogalmazott.

Hrubík elmondta, hogy a magyar közösségünk tíz éve nem beszél egymással, őszintén, sőt sehogyan.

„Van aki azt szeretné, hogy két hét alatt lezongorázzuk azt, amit tíz év alatt szétvertünk. Közösen. … ebben benne van mindenki. Kicsit ki jobban, ki gyorsabban. Vannak új tagok, az Összefogás , aki még nem volta hatalmon, de szeretné megélni a hatalmat, itt volt a Híd, aki már volt hatalomnál, és ebből kiestek, de és szeretnének ebbe gyorsan visszakerülni. … s itt vagyunk mi, a maradék magyarság, aki viszont én úgy gondolom, hogy a többsége … nem a hatalomhoz akar visszamenni … egyszerűbb dolgot szeretne, megmaradni a szülőföldön.

Őszintén, tisztán, csendesen. … az elmúlt évek alatt olyan embereket emeltünk be a politikába, akiket jobb helyeken a kocsmákba nem engednek be vidéken. Ez így van. Olyan értelmes embereink vannak a Felvidéken, annyi tanult művelt ember, aki a munkán nőtt fel, 35 éve a közösséget szolgálja, tud mindent. Őket soha nem kérdezik, helyette kitalálják, hogy ki kinek a kicsodának … akit felemelnek és akkor majd ő megmondja, hogy mi kell a felvidéki magyarságnak.

Ha valóban kíváncsiak vagyunk a felvidéki magyarság véleményére, arra, hogy milyen irányultságú legyen az új politikai szubjektum, amely majd egyesül … egységesek akkor sem leszünk, mert mindnyájunknak lesznek véleményei. Hagyjuk az egység szót, mert az embereket ez irritálja már…. Nem lesz egység. Egyesülni fogunk és ha találunk célt, akkor még megadhatja a jó Isten, hogy megélem én, 56 évesen, hogy talán még ezekből a célokból valamit meg is valósítunk.  … ne áltassuk magunkat csodákban. Dolgozzunk rajta tisztességesen, mindenki a maga módján. Arra kérek mindenkit, hogy őszintén beszéljünk egymással, ne egymás feje fölött beszéljünk el. …

Megkérném a leendő koalíciós partnereket, hogy adjanak időt arra, hogy szedjük össze a gondolatainkat, mert akárhogy is nem tetszik, ki kell mondanunk, hogy közösen fogjuk megalkotni amit fogunk csinálni, de a zászlóshajó az az embertömeg lesz,  aki kitartott tíz évig a szülőföldje mellett minden pénz és támogatás nélkül egy olyan párt mellett, amiben hitt. Ez most a Magyar Közösség Pártja … és (szerk. megj. Berényi József pár perccel elhangzott korábban elhangzott szavaira utalva) ez kell, hogy az alapját képezze. Nem azért, mert különbnek érezzük magunkat  … de talán ebben a közösségben még megmaradt az az emberség, az a tartalmi része, az elkötelezettség a szülőföld, a magyarság iránt, minden érdek nélkül” – hangzott el Hrubík Bélától Kalondán.

Az, hogy az elérhetőség közelébe került egyesítés részleteinek kidolgozását nem érdemes elkapkodni, jól bizonyítja a két világháború közötti időszakban, az Egyesült Magyar Párt példája, amely az Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt egyesülésével  jött létre az Érsekújvárban megtartott 1936. június 21-i kongresszuson.

A tényleges egyesülésre azonban csak egy évvel később került sor, hosszas és vitákat nem mellőző egyeztetések után. Az új párt mindkét politikai tömörülés értékrendjét átvette és a csehszlovákiai magyarság politikai életének meghatározó része lett. Az 1938-as (parlamenti) választások előtti kampánya során elérte, hogy a magyar többségű régiókban vezető politikai párt lett, melynek támogatottságának jelentős növekedése lett az eredménye. Nem a véletlen játéka volt, hogy a választásokon nagy sikert ért el.

Folytatjuk.

Puntigán József

További ajánlott írások:

Nyílt fórumon Kalondán 2., – Közösséget kell építeni

Berényi Kalondán a Most-Hídnak: Ne siessünk azzal a felvidéki magyar egységgel