A DAC-tól elküldött Hyballa: Akinek pénze van, az diktál

Nyitókép: sport.sk

Mikor és hogy tudta meg, hogy lejárt az ideje Dunaszerdahelyen?

„Szabadságon voltam Portugáliában, tehát az országban, ahonnan az utódom származik. Feküdtem a strandon, és elgondolkodtam, hogy fel kell hívnom a sportigazgatót, Jan Van Daelet, mivel pár nap múlva kezdjük a téli felkészülést, és én nem tudom, hogy mi a helyzet például Connor Ronannel vagy Kristián Koštrnával. Nem sokkal később délután egyszer csak hív a tulajdonos, Világi Oszkár. Megtudtam, hogy végeztem.

Hosszan beszélgettünk (…) Egy órával később mégiscsak beszéltem Jan Van Daele-lel is, de már csak a szerződés felbontásának módjáról egyeztettünk.”

   

Az Ön döntése volt hogy 2020 májusa után nem ír alá újabb szerződést?

„Igen, én nem akartam. Nyáron tovább akartam lépni. Már két éve lettem volna Szlovákiában, ami egy külföldi edző számára elég. Mindenki csak a tehetségekről vagy az egyéb pozitívumokról beszél miután Szlovákiában jön, de megvannak a maga mínuszai is. Ráadásul, a klub filozófiája mindig a fiatalok, fiatalok, fiatalok voltak. Én tényleg szívesen dolgozom fiatal játékosokkal és Dunaszerdahelyen a kor együtt járt a minőséggel. Jan jó munkát végzett a menedzseri téren, én a pályán, és ebből jó teljesítmények és pozitív eredmények jöttek ki.

Novemberben és decemberben azonban a beszélgetések során ebben a témában nem tudtunk teljesen megegyezni. Azt mondtam, hogy május végéig a csapat mellett leszek, de utána már nem. Eközben több ajánlatom is volt, de lojális akartam lenni a tulajdonossal, a játékosokkal és nem utolsó sorban az edzői csapatom felé, tehát nem akartam aláírt szerződést kapni”

Sokkolta Önt, mikor felhívta Világi Oszkár, vagy mégiscsak az év végi beszélgetésekből már kiérezte, hogy valami ilyesmi történhet meg?

„Nagyon, nagyon meglepett voltam. A tulajdonossal és a sportigazgatóval mindig is nagyon jó, ugyanakkor kritikus kapcsolatom volt. Nem vagyok semmiféle bólogatóember. Tudom, hogy a klubtulajdonosok Európa ezen részén többnyire nagyon gazdagok, én viszont német-holland típus vagyok, aki minden körülmények között megmondja a véleményét.

(…) Sokan félnek a gazdag tulajdonosoktól, de én nem, noha respektálom őket. És ilyen focit játszottunk: az ellenfeleket tiszteletben tartottuk, de nem féltünk senkitől.”

Tehát korrekten váltak el? Nyitva lesz Ön előtt az ajtó a jövőben Dunaszerdahelyen?

„Egy hete, csütörtökön voltam Szlovákiában, összecsomagolni és elbúcsúzni. A tulajdonos épp nem volt ott, de találkoztam Jannal és sok játékosommal. Megölelgettük egymást a Vidákkal, Jedličkával, Kružliakkal, Kalmárral. Szoros kapcsolat volt köztünk és az volt a benyomásom, hogy csalódottak voltak, úgy ahogy én is. A másik oldalon nem vagyok semmiféle romantikus típus és nem vagyok már 12 éves sem. Felnőtt vagyok, és így elfogadtam. Mindenki tudja, hogy az dönt, akinek pénze van. A tulajdonos azt mondta, hogy új edző jön, és ezt tiszteletben tartom.”

Ha visszagondol a DAC-ban eltöltött 18 hónapra, milyen volt?

(…) Szlovákia nem épp egy labdarúgásilag támadó ország, ahol bátor pressinget játszanak. (…) Igyekeztem ezt megváltoztatni és büszke vagyok, hogy sikerült. Különösen azért, mert Dunaszerdahely a nemzetiségi kérdés miatt nem épp kedvelt Szlovákiában. Mindenhol megéreztük, mikor idegenben játszottunk. Sehol sem csókolgattak bennünket. Ennek ellenére 18 hónap után mindenhol a mi stílusunkról beszéltek (…)

Megváltoztattuk az ificsapataink filozófiáját. Több játékost is jó pénzért adtunk el, ami ugyancsak az edző munkájának az eredménye a vezetőség együttműködésével. Vida Máté, Kristián Koštrna vagy épp mások bekerültek a válogatottakba, sok tehetségnek adtunk lehetőséget. Tehát ha nem beszélünk az eredményről, de a folyamatról, akkor elégedett lehetek.

Már a Szlovákiába érkezésem előtt is magabiztos voltam, most viszont az önbizalmam a Holdig ér. (…)

Mit csinálhatott volna jobban Dunaszerdahelyen?

„Biztosan több gólt lehetett és kellett volna szerezni. Bayo után nagy űr maradt, ráadásul ő maga is nagyon sok helyzetet hagyott ki a mérkőzéseken. Például az utolsó, Slovan elleni bajnokin elég sok helyzetet alakítottunk ki, de nem voltunk produktívak. Összességében mindig javulhatunk, minden részletben, ugyanígy viszont azt is kérdezhetné, hogy mit sikerült jobban csinálnunk?

Új stílust hajtottunk végre, ami szerintem egész Szlovákiának hasznára vált. Így vélekednek az edzőkollégák is. Jó kapcsolatot alakítottam ki Adrián Guľával. Hosszan tudtunk diskurálni a futballstratégiákról vagy az edzési metódusokról. Mindig örültem, hogy a szlovák edzők érdeklődtek felőlem és a munkám iránt”

(…)

Mit gondol a tavaszi idényről? Be tudja még érni a Slovant Dunaszerdahely, vagy inkább már a második helyért való küzdelemre és a kupaszereplésre kellene koncentrálnia?

„Ez már nem az én bizniszem. Viszont úgy gondolom, hogy a Slovan anyagilag és sport terén is más világ. A legtöbb minőségi játékosa van. Természetesen, a labdarúgásban bármi megtörténhet, de a DAC-nak inkább az előrehaladásra kellene koncentrálnia. Ha sikerül neki, akkor jönnek az eredmények is.”

Mik a tervei a jövőre nézve? Ebben a pillanatban is vannak az asztalán ajánlatok?

„Sok csapat már elkezdte a felkészülést, de nem félek. Sokan ismernek Németországban és Hollandiában is, és most már Európa középső és keleti felén is. Az utolsó hónapokban például négy ajánlatom is volt Lengyelországból. Mindegyiket elutasítottam, mivel Dunaszerdahelyen voltam. Meglátjuk, hogy most mi történik.

Nekünk fociedzőknek őrült hivatásunk van, mindannyian kicsit őrültek vagyunk. Most önnel beszélek és lehet, hogy öt perc múlva egy neves klub tulajdonosa hív fel… Végülis azt mondhatom, hogy végre pihenni akarok. Az utolsó 18 hónap nagyon kemény volt. A játékosok, de a DAC fantasztikus szurkolói felé is kiadtam magamból minden energiát. Most valahol fel kell töltődnöm”

A teljes interjú a Šport napilap nyomtatott számában jelent meg 2020. január 16-án