Alekszandr Nyevszkij: Jégmezőn állította meg a Német Lovagrendet

Nyitókép: Alekszandr Nyevszkij erősen stilizált ábrázolása (radiovera.ru)

Habár a mongolok a mai Oroszország jelentős részét uralmuk alá vonták, a Novgorodi Fejedelemség északon a Német Lovagrend ellen vonult. 1242 áprilisában a [német] páncélos vitézek a Csúd-tó befagyott jegén találkoztak össze Alekszandr Nyevszkij seregével.

Ami azt illeti, Alekszandr Jaroszlavics Nyevszkijt ( körülbelül 1220-1263) ma egy hadúrnak neveznénk. Hadjáratokat vezetett, melyek olyan jövedelmezőnek bizonyultak, hogy egy fejedelemség ura lett. Ez annál is meglepőbb, mert Alekszandr-t nemcsak az Orosz Ortodox Egyház avatta szentté, de maga Joszif Sztálin is úgy beszélt róla, mint a „nemzeti hős” figurájának kiemelkedő példájáról, sőt: a Szovjetunió egyik érdemrendjét is róla nevezték el. Az utókor csodálatát egy eseménynek köszönheti, ami 1242. április 5-én zajlott a befagyott Csúd-tó jegén.

Alekszandr azidőtájt saját nevén és harcias fejedelmi kíséretén kívül nem sok mindent birtokolt. […] A Rurik-dinasztia a skandináv származású varég vezérek leszármazottjaként tekintett magára és a 9. századtól egy nagy kiterjedésű […] birodalmat hozott létre […]. Időközben a fejedelmek elfeledték skandináv gyökereiket és egy sor uradalmat alapítottak, melyek magánháborúkat vívtak egymással. Vlagyimir fejedelem legfiatalabb fiaként Alekszandr esélyei a trónra minimálisak voltak.

   

A helyzetet két külpolitikai esemény változtatta meg gyökeresen: 1237-ben a mongolok újra hódító hadjáratokat indítottak […]. Másfelől a tehetős Novgorodi Fejedelemséget, mely északi fekvése révén elkerülte a mongolok pusztításait, nyugatról érkező támadók veszélyeztették. Ebben a helyzetben egy erőskezű vezérre volt szükség, így Alekszandr hadvezéri címet kapott.

Alekszandr menten bizonyítani tudta hadvezetési képességét, amikor 1240-ben egy svéd csapatot vert szét a Névánál – így kapta meg egyébként a „Nyevszkij” ragadványnevet. Mindazonáltal becsvágya kiváltotta Novgorod bizalmatlanságát, ami azt eredményezte, hogy a fejedelemség megvált tőle. Az új ellenség felbukkanása a nyugati végeken azonban döntésük felülbírálatára kényszerítette a novgorodiakat.

A Kelet-Poroszország felől terjeszkedő Német Lovagrend […] ugyanis kelet felé kívánta bővíteni hatalmi bázisát. [A németek] egyrészt új területeket akartak meghódítani, melyek aztán adót termelnek, másrészt az eretnekség elleni küzdelem is fontos szerepet játszott, lévén az ortodoxokat eretneknek, a kereszténység kicsúfolóinak tekintették. Hogy céljukat elérjék, úgynevezett razziák – rövid, de annál brutálisabb rablóhadjáratok – indultak.

Valószínű, hogy [1242 tavaszán] egy ilyen portya során érte el a lovagrend mintegy 500 páncélos vitéze és 1000 gyalogosa a Csúd-tó környékét. Itt Alekszandr Nyevszkij kísérete, valamint a novgorodi milícia és felbérelt zsoldosok állták útjukat. A nyugati történészek a sereg létszámát 3500-ra teszik, az orosz fél szívesen toldja meg ezt a számot egy nullával a végén.

Bár az ütközet elején a német páncélos lovagok zárt formációs rohama áttörte Alekszandr csapatainak vonalát, a támadás hamar megakadt a tópart egyenetlen töltésén. Az ütközet itt ember ember elleni küzdelemmé bomlott – ezalatt Alekszandr és kísérete a német lovagok mögé került és hátba támadta őket. A németek menekülőre fogták, de sok páncélos alatt beszakadt a jég és a vízbe fúltak.

Katonai tehetsége mellett Alekszandr politikailag is sikeressé vált. Más fejedelmekkel ellentétben elismerte a mongolok uralmát, nem vett részt felkelésekben ellenük és időben kifizette a hadisarcot. Ilyen módon röviddel később a Kijevi, majd az egész Vlagyimiri Fejedelemség ura lett.

Az utókor megbocsájtotta Alekszandr Nyevszkij-nek a mongolok kiszolgálását. A Német Lovagrend feletti győzelmének köszönhetően Oroszország nemzeti szentjévé lépett elő.

Kopf des Tages – die Welt

Fordította: Orbán Gábor, MA