Alfred Redl: Szextivornyákért árulta el Ausztria-Magyarország hadititkait

Nyitókép: Alfred Redl portréja 1907 körül (wikipedia – részlet)

A katonai életpálya önmagában nem elégítette ki Alfred Redl igényeit. Hogy „áldatlan szenvedély”-ét anyagilag fedezni tudja, a [császári és királyi] tiszt kényes dokumentumokat adott el az Osztrák-Magyar Monarchia ellenségeinek – legalábbis addig, amíg 1913 májusában egy levél le nem leplezte.

Amikor 1913. május 25-ének éjjelén a bécsi hotelszoba (1) ajtaján kopogást hallott, Alfred Redl (1864-1913) valószínűleg már sejtette, hogy mi következik. „Tudom, miért jöttek az urak.” – mondta az érte jövő magasrangú tiszteknek – „Áldatlan szenvedély áldozata vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy az életemet eljátszottam. Csak egy fegyvert kérek, hogy földi létemnek véget vethessek.” Az Osztrák-Magyar Monarchia [egyik] legnagyobb árulója […] öngyilkosságba menekült. És mégis: a hadseregparancsnokság próbálkozása a botrány eltusolására azóta is felveti a kérdést, hogy Ausztria legnagyobb kémbotránya mennyire befolyásolta a Monarchia vereségét az első világháborúban.

Átlagon felüli teljesítményei megnyitották a hivatalnoki családból származó Redl számára az utat a vezérkarba, ahol több beosztásban szolgált, majd a Nyilvántartási Irodába [Evidenzbureau], a Monarchia katonai hírszerzésébe került, melynek évekig a helyettes vezetője volt. 1912-ben ezredesi rangban a prágai székhelyű császári és királyi 8. hadtest vezérkari főnökévé nevezték ki.

   

Talán már 1903 előtt is, de legkésőbb 1907-től Redl katonailag titkos információkat kezdett eladni, mindenekelőtt Oroszországnak, de Franciaországnak és Szerbiának is, holott ezek az államok a Német Császársággal szövetséges Osztrák-Magyar Monarchia potenciális ellenségei voltak. Míg 1907-ig anyagi problémáit kívánta ilyen módon orvosolni, ez évtől kezdve egyre inkább kicsapongó tivornyáival kezdett feltűnni. A sajtó hamarosan a mámorító szexorgiáktól volt hangos, ahol „bérelt nőszemélyek” szórakoztatták a meghívottakat. Mindazonáltal Redl a pénz legnagyobb részét szeretője, egy fiatal hadnagy kitartására költötte (2).

[…] A cári birodalom egy katonai attaséja (3) így írta le őt:

„Álnok, zárkózott, koncentrált és kötelességtudó. Jó emlékezőképesség … édes, lágy, szelíd nyelvezet, inkább ravasz és hamiskás, mint értelmes és tehetséges. Egy valódi cinikus.”

Redl akkor lepleződött le, amikor egy pénzzel teli borítékot vett át egy bécsi postán, amit a német titkosszolgálat előtte már elfogott [és megfigyelt]. Öngyilkossága után a hatóságok nemcsak „gyomorforgató képeket” […], de titkos dokumentumokat, álcímeket, kémkedési megbízatásokat és átutalási csekkeket is találtak a lakásán. Többek között eladta a 8. hadtest mozgósítási irányelveit, az osztrák hadsereg felvonulási terveit és az erődök felszereltségeinek bizonylatait. Különféle megbízatások révén így összesen mintegy egymillió koronához [átszámítva körülbelül 5,7 millió euróhoz (4)] jutott.

Miután a hadsereg vezetése mindent megtett, hogy a botrányt – és saját mulasztását is egyben – elsikálja, miáltal a megbotránkozás hullámai még magasabbra csaptak, Redl személye kitűnő bűnbakká vált a császári és királyi csapatok 1914/1915-ben elszenvedett katasztrofális vereségeinek a kimagyarázására. Ferenc József eképpen lamentált:

 

„Ezek lennének tehát az új idők? És ez [az ügy] a kreatúrák, melyeket megteremt?”

A mai történettudomány nem osztja ezt a véleményt. Az orosz felvonulási terv ugyanis egy 1909-re dátumozott Redl-információra alapult, amit azóta jelentősen átdolgoztak. Ugyanez érvényes több más átadott dokumentum tartalmára is. […]

Jegyzetek:

(1) Hotel Klomser a bécsi belvárosban (Herrengasse 19, az egykori Batthyányi-palota épületében).

(2) Egy bizonyos Meterling hadnagy (3. dragonyos-ezred).

(3) Az említett tiszt Mitrofan Konsztantinovics Marcsenko (1866-1932).

(4) Átszámítva az 1912-es árfolyam szerint: 1 korona = 5,75 euró.

Forrás: Kopf des Tages/ Für Sexgelage verriet er die größten Militärgeheimnisse Österreichs

Fordította: Orbán Gábor, MA