Az admirális, aki megtervezte Pearl Harbor megtámadását

Nyitókép: a Japán Haditengerészeti Minisztérium fotója a „Shashinshūho” japán képes magazin 1941. december 17-i számából, wikipedia – részlet

Egy szamuráj-családból származott és a tengeri hadviselés jövőjére tekintett: Isoroku Yamamoto admirális volt az, aki Japán repülőgép-hordozó flottáját felkészítette egy esetleges háborúra az Egyesült Államokkal és 1941-ben megsemmisítette [a szerző túloz, a flotta nem semmisült meg, megj.] az amerikaiak csendes-óceáni flottáját. Majd a múlt őt is utolérte.

Két lélek lakozott Isoroku Yamamoto (1884-1943) szívében [eredetileg mellkas, megj.]: az egyik egy szamurájé volt, aki szerény körülmények között nevelkedett, majd a Japán Haditengerészet élére tornázta fel magát. A másik egy látnok lelke, hiszen kora azon kevés stratégái közé tartozott, akik a technikai fejlődést szem előtt tartva helyesen következtettek a tengeri hadviselés változó szabályaira – és ezáltal sikeresen küldte a tenger fenekére 1941. december 7-én az amerikai csendes-óceáni flottát a hawaii Pearl Harborban. Szamuráj-öröksége azonban gondoskodott róla, hogy [Yamamoto] végül kudarcot valljon.

Isoroku Takano néven született 1884. április 4-én egy elszegényedett ex-szamuráj fiaként. Kitűnő teljesítőképességének köszönhetően hamar felfigyeltek rá a haditengerészet berkein belül így aztán már 31 évesen korvettkapitánnyá [őrnagy, megj.] léptették elő. A befolyásos Yamamoto-klán ennélfogva felajánlotta neki, hogy a nemzetség egyik elhunyt örökösének helyébe lépjen.

   

[…] Már korai éveiben angolul tanult, a Bibliát olvasta és katonai attaséként megismerte az Egyesült Államokat […]. Bajtársainak többségével ellentétben hamar felismerte, hogy a haditengerészet jövője a levegőben van és többé nem a cirkálókon vagy csatahajókon múlik.

[…] Yamamoto teljes erejével azon dolgozott, hogy Japán a világ legjobb hordozó-flottájával rendelkezzen. A cirkálók és csatahajók egy részét repülőgép-hordozóvá építtette. Ezen felül az ipari szektorral szoros együttműködésben a kor legmodernebb repülőgép-típusai kerültek kifejlesztésre. A gépek pilótáit még éjszakai bevetésre is kiképezték.

Mivel az Egyesült Államok ipari kapacitását jól ismerte, ellenszegült a hadsereg által erőltetett háborús irányelvnek. Majd 1939-től, immár az Egyesült Flotta főparancsnokaként olyan stratégiát dolgozott ki, amely esélyt jelentett Japánnak az amerikaiak és a nyugati gyarmatosító hatalmak elleni küzdelemben. […]

A Pearl Harbor elleni meglepetésszerű támadással, melynek során hat repülőgép-hordozó 440 repülőgépét vetette be, példát statuált – habár ezzel az európai és kínai háború óhatatlanul világméretűvé terebélyesedett. Mindazonáltal az Egyesült Államok valóban egy „alvó óriás”-nak bizonyult, ahogy [a háború előtt] erre Yamamoto is figyelmeztetett. Mindössze hat hónappal Pearl Harbor után a japán flotta Midway-nél megsemmisítő vereséget szenvedett, miközben négy hordozó is odaveszett. Yamamoto számítása, hogy az ellenséget egy döntő ütközetre kényszerítse, végzetes hibának bizonyult.

A szamurájok magabiztossága, hogy fegyelemmel és gyakorlattal vívják ki a győzelmet, nem vehette fel a versenyt az USA erőforrásaival. Yamamoto ugyanis nem gondolt a mélységi védelemre. Egyszerűen túl kevés volt a modern gondolkodású admirális, a kiképzett pilóta és repülőgép-utánpótlás, valamint egy erős tengeralattjáró-flotta is hiányzott. Ehelyett Japán utolsó tartalékait két szuper-csatahajó építésébe ölték, amit aztán amerikai bombázók süllyesztettek el.

Yamamoto 1943. április 18-án abban a meggyőződésben indult a Salamon-szigetekre, hogy az ellenség nem tudja feltörni a japánok titkos kódját (amit viszont az amerikaiak már rég megtettek). Így amikor az admirális gépe landoláshoz készülődött, amerikai vadászgépek támadták meg és lőtték le. Yamamoto halálával fordulat állt be a csendes-óceáni hadszíntéren. Addig a japán flotta kordában tudta tartani amerikai ellenlábasát. Most viszont megnyílt az út a teljes vereség felé [a szerző itt újra túloz és egyszerűsítve közli az egyébként sokrétegű tényállást, megj.]

Fordította: Orbán Gábor, MA

welt.de