Balogh Ákos Gergely: Budapest húsz éve

Nyitókép forrása: index.hu

(…) Hogy mi változott a legtöbbet a húsz év alatt? A terek. Rájuk sem lehet ismerni. Húsz éve minden, de minden tele volt autókkal. A Közgáz és a Duna között minden szinten autók jártak és parkoltak. A Szabadság téren autók. Az Erzsébet téren távolsági buszok tucatjai, körben autók.

Az Egyetem téren a Ferenciek terétől a Kálvin térig nyúló, füstölgő járműoszlop várta, hogy a Kossuth Lajos utca alatt tátongó aluljáró-szörnyetegen keresztül felkanyarodhasson az Erzsébet hídra, vagy tovább vánszoroghasson a Szabadság tér felé. (…)

A Kossuth téri állapotok felidézése valamiért könnyebben megy: az egész egy hatalmas parkolóudvar volt a képviselők és munkatársaik járműveinek állomásoztatására. Mellettük, valahol az óriásparkolót szegélyező, béna láncokon túl az elkoszolódott-lehasznált épületbe bejutni vágyó látogatók sora ácsorgott szélben-esőben-hőségben. (…)

   

Vagy ott vannak szeretett Józsefvárosom terei: a Rákóczi, a Golgota, a Kálvária! Húsz éve egy lecsúszott városrész kietlen és könyörtelen betonpusztái voltak, ahol már az éj beállta előtt is az erősek és a bátrak kiváltsága volt egy séta. Ma a legmenőbb városnegyed gondozott terei, parkjai. Még a hiperurbanizáció minden reménytelenségét és elhibázottságát megtestesítő Baross térből is lett valami (akárcsak a Széll Kálmán térből) .

Veszteségek

Hogy mi hiányzik legjobban az elmúlt két évtized Budapestjéről? Egyértelműen a Bárka Színház – mind az épület, mind a társulat –, ami a Ludovika campusosításának, pontosabban Józsefváros és az igazságminisztérium közti átadás-átvételnek esett áldozatul. Meg a Zsiga Bár a Szent József-templom mellől.

A vendéglátás természetes-melankolikus fluktuációját mutatja az első fővárosi évek kedvenc helyeinek sorsa. Még a Green’s nevű Dob utcai pinceétterem húzta a legtovább, talán csak néhány éve zárt be. Nincs már Külvárosi Kávéház Újpesten, nincs Cha-Cha-Cha a Kálvin téri aluljáróban, nincs Mumus a Síp utcával átellenben, nincs Merlin a Gerlóczy utcában, nincs Közgáz Pince az egyetem alatt, és hol van már a Home Club a Külső Bécsi útról, a vörösen lüktető bejárati folyosójával? Az élelmiszerboltok se állták jobban a sarat, se a kiskörúti Rotschild, se a Ferenciek terén álló Smatch nincs már sehol és a Julius Meinlek is felszívódtak.

Nyereségek és stabil pontok

Van viszont Fahéj az egykori Papageno helyén a Semmelweis utcában, Fellini Kultúrbisztró a Rómain, Kiosk a piaristák tömbjében, Moné a Fő utcában, Kabin a Népszigeten. És utóbbi helyen ott vannak az örökkévalónak tűnő biztos pontok, a Vasmacska vagy a Sziget Büfé is – meg a Hawaii Kemping, amiről húsz éve ugyanúgy nem tudom eldönteni, hogy éppen zárva van-e, vagy így van nyitva.

Az állandóságot képviseli az egyik mobilszolgáltató bemutatóterme is, ami a mai napig ugyanott található az Astorián, épp csak a kínálata változott meg radikálisan, akárcsak a világ: 20 éve német, svéd, finn (és amerikai) telefonokból lehetett válogatni, ma kínaiakból, koreaiakból (és amerikaiakból).

A 2020-as Budapest még mindig alapvetően az egykori nagyság helyreállításáról, a háborúk és a szocializmus által megtépázott, lerohasztott épített örökség felújításáról szól, s csak kisebb részben új dolgok létrehozásáról. (…)

Hogy mire jutottunk azzal, ami nem renoválás? Az elmúlt két évtized új épületei közül a közintézmények és üzleti ingatlanok között akadnak igazán jól sikerültek: például az Egeraat-ház az ‘56-osok terén vagy a Vörösmarty No. 1 ház az egykori ORI-székház helyén. A Budapest Sportaréna, a Groupama Aréna és a Puskás Stadion (ellenpontnak viszont ott van ebből a műfajból a Duna Aréna), a MÜPA (ellenpont: Nemzeti Színház).

Emlékművekben és múzeumokban is kaptunk jókat a századunktól, az ‘56-os emlékmű és a Terror Háza épp úgy ide sorolható, mint az Összetartozás Emlékhelye az Alkotmány utca végén. (…)

Sivárság és nagyság

Az újonnan épült lakóépületeink ellenben sokkal inkább drámaiak, sajnos (…) Mit is nézhetnének meg? A Marina Part neopaneljeit? Vagy a zsidónegyed valamelyik magyarmediterrán, négyzetméter-maximalizált létesítményét? Az egyik legszebb ipari műemlékünk, a barbár módon ledózerolt Közvágóhíd környékén épülő, falanszterszerű monstrumokat?

(…) De sivár ingatlanfejlesztések ide vagy oda, Budapest ma összehasonlíthatatlanul jobb hely, mint húsz éve volt.

Már-már kisvárosi forgalmat idéző, jól biciklizhető belvárosi utcákkal, küzdelmes, de jó élettel, elképesztő kulturális kínálattal – s mindezt szinte meseszerű környezetben.

Mire gondolok? Nem nagyon van egyszerűbb, hétköznapibb része a városnak, mint a Petőfi híd. És mégis, ahogy az ember átgurul rajta, olyan látványban van része, mintha valami városépítős játék giccsgyanús demóját nézné: folyó és hidak, hegyek és szigetek, szobor, várak és paloták. Egy birodalmatlanított, igazi birodalmi főváros.

Index.hu, Budapest húsz éve