Blücher tábornagy: Porosz trükk Waterloo-nál

Nyitókép: Csapatai éltetik a sorok előtt ellovagló Blücher tábornagyot (Carl Röchling – részlet)

Napóleon váratlan tempóban indította meg a hadjáratot 1815 júniusában és meglepte Blücher tábornagy poroszait Ligny-nél. Azonban a megvert Blücher nem a Rajna felé vette az irányt, amire számítani lehetett, hanem a franciákat az orruknál fogva vezetve még idejében megérkezett Waterloo mezejére.

Gebhard Leberecht von Blücher (1742-1819) nem állt éppen egy körültekintő katonai taktikus hírében. A kortársak nem hiába hívták őt „Előre-Marsall”-nak és ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy Blücher csak egyetlen irányt ismert [ – előre!]. Ám ennek a magatartásnak több vereséget is köszönhet, amely 1815-ben kis híján katasztrófába torkollott. Mégis – június 18-án ez a mottó átütő sikert hozott neki, hiszen a porosz csapatok még időben be tudtak avatkozni Waterloo-nál, hogy Napóleon utolsó rohamát elhárítsák.

Ahogy számtalan porosz háborús hős előtte [és utána], úgy Blücher sem származott Poroszország területéről. Mit több, a tűzkeresztségen II. (Nagy) Frigyes csapatai ellen esett át a hétéves háború alatt. Egy elszegényedett mecklenburg-i nemesi család sarjaként Blücher először a svéd hadseregbe lépett be, majd [porosz] fogságba esett és a kor szokásainak megfelelően a porosz hadseregben való szolgálatra kényszerült.

   

Itt hamarosan karriert futott be, habár goromba természete bizonyosan nem tartozott erényei közé. Annál inkább bátorsága: 1789-ben megkapta a legmagasabb porosz katonai kitüntetést, a Pour le Mérite-t, majd 1794-től tábornoki rangban szolgált. Poroszország 1806-os katasztrofális katonai vereségét követően Jena-nál és Auerstedt-nél, azon kevés parancsnokok közé tartozott, akik képesek és hajlandóak is voltak a franciák elleni katonai akcióra. A porosz hadsereg nagy reformerjeit lelkesen támogatta, de nem tartozott azok szűkebb köréhez.

Miután III. Frigyes Vilmos 1813-ban végre rászánta magát a fegyveres felkelésre, Blüchert a sziléziai hadsereg parancsnokságával bízták meg. Vezérkari főnöke a nagy reformer, August Neidhardt von Gneisenau lett. A kezdeti porosz sikertelenségeket követően a franciák fokozatosan védelembe szorultak. Mikor Napóleon októberben egy védelmi pozíciót vett fel, hogy a szövetségesek felvonuló seregeit egymás után verje meg, épp Blücher gyors előretörése volt az, amely a francia csapatok átcsoportosítását megakadályozta, miáltal döntően hozzájárult ahhoz, hogy a „népek csatája” a szövetségesek győzelmével zárult.

Napóleon 1815-ös visszatérte után Elba szigetéről, Blücher 100 ezer katonája élén Ligny-nél – Brüsszeltől délkeletre – állt fel. Wellington hercege, Arthur Wellesley brit tábornagy csapatai ezalatt a belga fővárosnál várták Napóleont. A franciák császára azonban gyorsabb ütemben nyomult előre, mint ahogy azt a szövetségesek várták. Míg Wellington és tisztjei egy mámorító bált szerveztek, addig Blücher előtt június 16-án megjelent a teljes Armée du Nord [francia Északi-Hadsereg]. Habár a poroszok elszántan védekeztek, a császári gárda bevetése meghozta a győzelmet a franciáknak. […]

Ezalatt a porosz hadvezérnek nyoma veszett. Blücher halott lova alatt feküdt és csak órákkal később találtak rá. Mindeközben vezérkari főnöke, Gneisenau, nem tétlenkedett és kiadta a parancsot […] az északi irányú hadmozdulatra Wavre felé, hogy a porosz hadsereg adott esetben támogatni tudja Wellington –t. A poroszok üldözésére kiküldött francia hadtest erről mit sem tudva keleti irányba menetelt, mindhiába keresve a poroszokat.

Blücher, vezérkari főnöke parancsát megerősítve, […] fáradhatatlanul sürgette csapatait előre, majd Wavre-nál nyugati irányba kanyarodva június 18-án este elérte a waterloo-i csatateret […]. Épp időben, hiszen Napóleon a császári gárdát küldte a mindent eldöntő rohamra Wellington centruma ellen. A beérkező poroszok mindazonáltal oldalba kapták a franciákat és beteljesítették Napóleon végleges bukását.

Forrás: Kopf des Tages/So tricksten die Preußen Kaiser Napoleon bei Waterloo aus

Fordította: Orbán Gábor, MA