Duray Miklós: Ha én lennék a Progresívne Slovensko politikai tanácsadója…

(…)

A kérdés lényege tehát nem az, miért hívták meg, hanem miért fogadta el.

(…)

Egy biztos, nem a gesztusértéket, hanem a politikai indíttatást kell vizsgálni.

(…)

   

Szlovákiában elkezdődött a 2020 februárja végén sorra kerülő parlamenti választás előkampánya. Erre a felvidéki magyar közösség rendelkezik a legrosszabb kilátással.

(…)

A felvidéki magyar politika züllése 2002 óta mérhető, akkor még csak a kiábrándult magyarok távolmaradását lehetett észlelni, de 2006-ban az előző négy évvel szemben már hatvanezerrel kevesebben szavaztak az MKP-ra. Bugár 2009-es pártszakítása után pedig megszűnt a parlamenti magyar képviselet.

(…)

Most megnevezetten négy pártra szakadt a szlovákiai magyar politikai élet és megjelentek az ugyan jóhiszemű, de egymás között nem egyeztető politikai kezdeményezések. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy ezt a szerteágazó szövevényt nehéz lesz összefogni.

Ez egy csodálatos állapot minden szlovák politikai párt számára, hogy légycsapóval fogja a magyar választókat jelöltjeinek támogatására.
Nem kell hozzá sok sütnivaló, hogy lássuk: ebben a zavaros helyzetben könnyebb dolguk van a horgászoknak, mint a folyamszabályozóknak.

Ha én lennék a Szlovákia jelenlegi köztársasági elnökét jelölő párt, a Progresívne Slovensko politikai tanácsadója, akkor azt javasoltam volna, hogy kérjék meg a gombaszögi tábor vezetőjét, hogy hívja meg az elnök asszonyt a táborba, hiszen a politikailag szétvert magyarok között lehet a legsikeresebben halászni pártjának támogatására.

Felvidék.ma – Duray Miklós: Szlovákia köztársasági elnökének mintavételi kisérlete a gombaszögi táborban