Egy orvos, aki visszatért Szlovákiába: Még Finnország sem engedheti meg magának, hogy minden járási városban elérhető legyen az összes egészségügyi szolgáltatás

Nyitókép: Getty Images/iStockphoto

Peter Rohoň hematológus és genetikus tizennégy év után döntött úgy, hogy visszatér Szlovákiába. Annak ellenére, hogy a közvélemény szkeptikusan látja a szlovák egészségügyet, szerinte tisztességes közép-európai színvonalon van. Csehországgal ellentétben azonban nálunk kritikusan hiányzik az egészségügyi személyzet, amit ráadásul a bürokrácia is alaposan leterhel. De mégis hogyan lehet ebből kikerülni?

(…)

A csehországi egészségügyben eltöltött tizennégy év után milyenek voltak az első benyomásai a szlovák egészségügyi rendszerről?

   

Már a visszatérés előtt is volt egy bizonyos képem a szlovák egészségügyről, így nem számítottam arra, hogy itt egy összeomlott rendszert fogok találni. Mindkét ország hasonló irányba fejlődött, és ez az egészségügyet is érinti. Tudtam, hogy hiány van szakemberekből a különböző szakterületeken, beleértve a hematológiát is. Ami azonban Csehországgal összehasonlítva meglepett, a hihetetlen bürokratikus teher.

Sok minden viszonylag tisztességesen van beállítva, minimum közép-európai színvonalon. De az egész rendszer becsontosodása nemcsak az időt veszi el az egészségügyi dolgozóktól, hanem a tenni akarás iránti vágyat is. Nem állítom, hogy Csehország Szlovákiához képest mentes a felesleges bürokráciától, de például a finnországi és svédországi munkatapasztalataimból tudom, hogy a nem egészségügyi folyamatokat át lehet ruházni más, hozzáértő alkalmazottakra.

Mit kell elképzelnünk a bürokrácia alatt?

Például elképzelhetetlen, hogy egy szakorvos a nap nagy részét azzal töltse, hogy olyan kezelésekről írjon ki kérelmeket, amelyeket úgyis jóváhagynak. Szeretnénk, ha az orvosaink visszatérnének a szlovák egészségügybe, és átadnák orvosi ismereteiket és tapasztalataikat, de visszatérésükkor aránytalanul hosszú ideig ismerik el a külföldi minősítő vizsgáikat.

(…)

Ez csak pénz kérdése? Elég lenne megfizetni az adminisztratív dolgozókat, akik megszabadítanák az orvosokat a bürokráciától?

Meggyőződésem, hogy nem minden csak a pénzen múlik. Sokszor úgy érzem, hogy az egészségügyben egy szocialista csapattal oldjuk az aktuális orvosi kihívásokat. Ez nem azt jelenti, hogy azok az emberek, akik felállítják a folyamatokat, ne akarnának változást, de gyakran olyan rutinban élnek, ami nem engedi, hogy másként gondolkodjanak, és másként csináljanak bizonyos dolgokat.

(…)

A nemzeti beállítottság nálunk az, hogy az egészségügy az összeomlás szélén áll. De ez nem a valós kép, ugyanis nagyszerű szakembereink vannak, kiváló eredményekkel. Sok ember van az egészségügyben, akik nagyszerű munkát végeznek. Ám a pozitív hozzáállásra való átállás nem történik meg.

De ha folytatódnak az olyan tendenciák, mint az orvosok elöregedése, ha nem oldjuk meg a hiányukat, akkor az összeomlás valódi veszélyt fog jelenteni.

Ha ezek előtt a dolgok előtt behunyjuk a szemünket, akkor a rendszer tényleg elkezd összeomlani. Vagy reálisan megmondjuk, hogy mire van kapacitásunk, néhány egészségügyi intézményt be kell zárnunk, bizonyos szolgáltatásokat pedig át kell helyeznünk vagy meg kell szüntetnünk.

Egyet kell értenem az egészségügyi minisztérium véleményével, miszerint redukálni kell az egészségügyi hálózatot. Még a fent említett Finnországban sem engedhetik meg maguknak, hogy minden járási városban elérhető legyen az összes egészségügyi szolgáltatás. Amikor Észak-Európában dolgoztam, emlékszem rá, hogy az ország minden részéről érkeztek betegek a fővárosba, Helsinkibe bizonyos egészségügyi ellátások miatt.

Hazánkban a középgenerációs orvosok utánpótlását azzal próbálják erősíteni, hogy a külföldön tartózkodó szakorvosokat megpróbálják arra ösztönözni, hogy visszatérjenek. Ön szerint mik lehetnek a motiváló tényezők?

(…) Annak ellenére, hogy nálunk az egészségügy pénzügyileg aluldimenzionált, számos lehetőség kínálkozik a vezető szerep betöltésére. Ha valahol Nyugaton dolgozol és még ha jó is vagy, akkor is legalább nyolcvan másik professzor és docens áll előtted. Nálunk valószínűleg kettő vagy három. Ha ügyes vagy, akkor itt jobb kilátásod van a továbblépésre.

(…)

Ha azonnal átvihetne valamit külföldről a szlovák egészségügyi rendszerbe, mi lenne az?

Három dolgot említek meg. Az első közhelynek tűnhet, de nagyon szeretném, ha az egészségügyben több pozitív gondolkodás lenne. A skandináv országokban azt tapasztaltam, hogy a pácienssel való kommunikáció sokkal lazább szellemben zajlik. Még egyszer – apróságnak tűnik, de óriási hatással van a páciens nézőpontjára, és a kórház, az egészségügyi rendszer irányultságára is.

Tovább?

Ami ebből a beszélgetésből egyértelműen világossá vált – a papírmunka megszüntetése. Bár van elektronikus kórházunk, elektronikus receptünk, e-egészségügy, stb., de párhuzamosan tovább működnek a papír kórházak, papírreceptek, papír minden.

Harmadszor pedig jó lenne a kórházak objektív összehasonlítása. És ez alapján megalapozott döntést hozni arról, hogy néhány eljárást lehet, hogy száz kilométeres távolságban fognak elvégezni, de kiváló minőségben.

(…)

Forbes.sk, Lekár, ktorý sa vrátil na Slovensko: Aj vo Fínsku sa za zdravotníckymi službami dochádza