Forró Krisztián: Előre, Barátaim! Legyünk újra erősek!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim!

Örülök, hogy Érsekújvárban is ilyen sokan vagyunk, és együtt vagyunk! Köszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat! Sok szeretettel köszöntöm Önöket a Szövetség rendezvényén, melyen Szent Istvánra, államalapító királyunkra, és a több mint 1000 éves magyar államiságra emlékezünk!

Több mint 1000 évvel ezelőtt Szent István király lerakta annak az örökségnek az alapjait, amelyből mi magyarok a mai napig táplálkozunk, hiszen személye országhatárokon, kontinenseken átívelve egységesíti a magyarokat, és a Kárpát-medencében élő népeket. Nem véletlen, hogy ezekben a napokban, Budapesttől Clevelandig, Érsekújvártól Kolozsvárig magyarok milliói idézik fel az államalapító emlékét, hisz az ő öröksége nem csak történelmi vonatkozásában mutatkozik meg, hanem áthatja a magyar kultúrát, identitásunk alapeleme, és összetartozásunk foglalata is. 

   

Mielőtt ideértem, Budapesten részt vehettem az augusztus 20-a alkalmából rendezett díjátadón. Felvidékiek közül Kopecsni Gábor és a Kormorán együttes kapott Kallós Zoltán-díjat, és nagy örömömre a díjazottak közt szerepelt Cirill atya is, akit az érsekújváriaknak, és a környékbelieknek nem kell bemutatnom. A díjátadó után a lelkemre kötötte, adjam át üdvözletét valamennyi újvárinak és felvidékinek. Köszönjük, Cirill atya, mi pedig a jó Isten áldását kérjük az úton, amelyet kijelölt számodra!

Szent István király volt az, aki a tizedik és a tizenegyedik század átalakuló Európájában felismerte a kor szellemét, és vállalta, hogy befejezi honfoglaló eleink munkáját, s a törzsi rendszeren átlépve olyan modern állam alapjait rakja le, mely aztán túléli az évszázadok viharjait. 

Szent István király nem csupán egy királyi trónra vágyó uralkodó volt, hanem egy államférfi, aki ráismert a nemzet egységének és stabilitásának fontosságára. Az ő bölcsessége révén sikerült megteremteni és megszilárdítani a királyi hatalmat, a Szent Korona nevében egységesíteni a magyarságot és a velünk élő népeket, és ezzel megalapozni Magyarország jövőjét. Ő hozta létre azokat az intézményeket és jogrendszeri alapokat, amelyek lehetővé tették az ország fejlődését és stabilizálódását. A Szent Korona, az állami intézmények létrehozása, és a kereszténység felvétele mind hozzájárultak ahhoz, hogy a magyarság itt, Európa szívében, a Kárpát-medence szakrális terében egy egységes és erős nemzetté váljon.

Szent István stabil célokkal, és az ezek megvalósításához vezető határozott elképzelésekkel rendelkezett. Napjainkban ennek ellenkezőjét, a célok és elképzelések, akárcsak a stabilitás teljes hiányát láthatjuk az állami vezetés részéről. Az évezredet átható szent istváni örökséghez képest három év történései eltörpülnek, de számunkra, felvidéki magyarok számára különösen fájó volt az elmúlt három esztendő. Az ország válságból válságba, botrányból botrányba zuhant; járvány és háború, égbe szökő árak és növekvő munkanélküliség, megélhetési gondok gyötörnek bennünket, és a kérdés: Mi jön ez után?.

A közelmúltban többszörösen széthullott központi kormányzat óriási károkat okozott az egész országnak azzal, hogy, képletesen szólva: össze-vissza rángatták a kormányrudat. A balvégzetű évek a legnagyobb károkat mégis nekünk, a magyarságnak okozták. Évek óta a partvonalról kell néznünk, ahogy Pozsonyban a szlovák politikusok régióinkról, a magyarlakta területekről, jogainkról döntenek, miközben csak nagyon szerény eszközökkel tudjuk befolyásolni a döntéseiket. Ha fáj is, mondjuk ki, vagy: mondjuk ki, hogy fájjon: parlamenti érdekképviselet nélkül gyengék és védtelenek vagyunk! 

Kiszolgáltatottak lettünk mások kényének-kedvének. Nem vagyunk ott, hogy megharcoljunk az érdekeinkért, nem vagyunk ott, hogy megvédjük magunkat. Ennek véget kell vetni! Itt az idő, ki kell mondani: elegünk van ebből! Változást akarunk!

Szent István is felismerte: a magyarok ügyei sem Bizáncnak, sem a Német-római Császárságnak nem fontosak, kizárólag a magyaroknak. Ugyanezt azt elmúlt évek tanulságából nekünk is be kell látnunk: a saját dolgaink kizárólag nekünk, magyaroknak fontosak. Ígérhetnek bármit a szlovák pártok, megtapasztalhattuk, mindezek csak üres ígéretek maradnak. Saját magunkon kizárólag mi, magyarok tudunk segíteni, mindenért, ami fontos számunkra, nekünk kell megküzdenünk! 

Nyelvi jogainkért, az anyanyelvi oktatásért, régióink felemelkedéséért, a magyar vállalkozások és mezőgazdászok támogatásáért, a magyar járásoknak járó európai uniós támogatásokért egyaránt. Mindez csak erős magyar parlamenti képviselettel lehetséges. Erre pedig jelenleg Szlovákiában egyedül a Szövetségnek van esélye. Mert mi, magyarok csak egymásban bízhatunk! Így volt ez ezer éve, és így lesz szeptember 30-án is.

Itt az idő kezünkbe venni sorsunkat! Itt az idő kezünkbe venni a magyarlakta városok és falvak sorsát! Előre, Barátaim! Legyünk újra erősek!

Forró Krisztián érsekújvári beszéde az augusztus 20-i, Államalapítás Ünnepe alkalmából