George Custer: Ütközet a Little Bighorn-nál

Nyitókép: Custer emberei maradékaival védi az utolsó állást. (Guiseppe Rava – részlet)

Magabiztos rohamainak köszönhetően Custer az amerikai polgárháború évei alatt a tábornoki rangig vitte. Az indiánok elleni harcban is tündökölni szeretett volna, ezért 1876 júniusában támadást provokált a sziúk és szövetségeseik ellen a Little Bighorn-nál.

George Armstrong Custer (1839-1876) igazi rámenős katona hírében állt, aki az egyszerű megoldásokat részesítette előnyben. Történt egyszer, hogy vezérkari tisztek egy csoportja egy folyó mélységéről tanakodott, mire Custer gondolkodás nélkül a vízbe hajtotta lovát, hogy a kérdésre praktikus választ adjon. Custer […] évfolyam-utolsóként végzett a West Point-i Katonai Főiskolán. Hogy milyen kevés rálátása volt a taktikai kérdésekre, azt 1876. június 25-én be is bizonyította a Montana állambeli Little Bighorn folyónál. Egységéből egyetlen katona sem élte túl a csatát.

   

Az amerikai polgárháború alatt Custer stratégiai hiányosságai aligha szúrtak szemet. Az unionista lovasságban ugyanis a bátorság és az állóképesség definiálta a jó katona fogalmát, főleg, hogy a déliek tapasztalt lovasai alaposan megizzasztották az északiakat. Custer a reguláris hadsereg hadnagyából hamar az önkéntes lovasság legfiatalabb vezérőrnagyi rangjába tornázta fel magát és Philip Sheridan tábornok parancsnoksága alatt immár hadosztályparancsnokként ismerhette meg a felperzselt föld taktikáját [a szövegben eredetileg „stratégia”].

Bár a háború végeztével Custer megtartotta a tábornoki rangot, a haderő leszerelésével mégis automatikusan alacsonyabb rangi beosztásba került. Az indián háborúba ennek megfelelően alezredesként vonult. Hogy mit gondolt az őslakosokról, azt Custer 1868-ban látványosan demonstrálta, amikor csapataival rajtaütött egy indián falun Oklahoma államban. A Sheridan-nek tulajdonított mondást, miszerint csak a halott indián a jó indián, Custer is habozás nélkül aláírta volna.

A prérin minden jel a készülő vihar irányába mutatott. Habár az amerikai kormány 1868-ban elismerte a sziúk, sejenek (cheyenne) és arapahok jogát egy rezervátumra a Missouri-tól nyugatra, hat évvel később egy expedíció, amelyen Custer is részt vett, aranyat talált a Black Hills-en. A magaslat az indiánok szent helyének számított és annak területi jogát szerződés garantálta, a fehér kincsvadászok mégis zavartalanul tódultak be a területre.

A kormány ajánlatát, mely hatmillió dollárt ígért a területért cserébe, az indiánok visszautasították. Sőt: a hunkpapa-lakota törzs karizmatikus főnöke, Ülő Bika […], egy nagy szövetséget […] formált különböző népek részvételével.

Hogy a kormány akaratának érvényt szerezzen, az amerikai csapatok 1876 tavaszán három oldalról betörtek az indián területre. A 7. lovasezred élén Custer Alfred Terrys tábornok menetoszlopának előőrsét alkotta. […]

Custer mintegy 600 emberét több csoportra osztotta, hogy a Little Bighorn-nál fekvő indián falut bekerítse. Eközben Ülő Bika és harcostársai […] visszavonulást színlelve hátrálni kezdtek. Custer azonban nem vette észre, hogy az indiánok valójában a szárnyakon újra felfejlődtek. Hirtelen irányt váltva, az indián harcosok minden oldalról a lovasokra támadtak. Custer mindenesetre most már átlátta a helyzetet és felismerte, hogy 204 emberének semmi esélye több mint 1000 indián ellenében, akik közül sokan puskával, mi több, ismétlőpuskával voltak felfegyverezve. […]

Egy kis emelkedőre szorulva végül Custer utolsó katonáit is lemészárolták. Az egyetlen túlélő, egy Comanche nevű ló, azóta az amerikai folklór kedvenc témája. […] A fehérek bosszúja mindenesetre nem váratott sokáig magára.

Forrás: Kopf des Tages/Wie Sioux-Häuptling Sitting Bull die US-Kavallerie übertölpelte

Fordította: Orbán Gábor, MA