George Friedman: Ha ez lesz az új norma, Ukrajna komoly bajban van

Előre szólok, hogy nem a kínai kémballonról írók, hanem az ukrajnai helyzetről, amely egyre veszélyesebbé válik.

Egészen a közelmúltig az Ukrajna elleni támadásokat általában az ukrán fegyveres erők tartóztatták fel – nem minden esetben, de elég gyakran ahhoz, hogy Oroszország megakadályozzák egy terület megtartásában, vagy a győzelem elérésében. De az elmúlt egy hónapban Oroszország elkezdte tartani magát. Ha ez lesz a norma, akkor Ukrajna komoly bajban van.

Az Egyesült Államok azzal őrizte meg a front sértetlenségét, hogy fegyvereket kínált fel. Az ukrán hadsereg jelenlegi gyengesége a nagyobb hatótávolságú rakéták hiányának tudható be, amelyek az orosz hátországot támadhatnák, csapást mérve a front felé menő utánpótlási útvonalakra és erősítésekre. E két elem nélkül Oroszország nem tudja megtartani a pozícióját.

A probléma az, hogy az új rakéták hatótávolsága olyan nagy, hogy Oroszország területére is eljutnak. Az Egyesült Államok egyértelművé tette, hogy nem áll szándékában orosz földet támadni. Valójában Washington utasította Ukrajnát, hogy ne használja a rakétákat teljes hatósugarukban és a pletykák szerint az amerikai úgy módosították a rakétákat, hogy erre ne is legyenek képesek. Ám Ukrajna egzisztenciális háborút vív, és óhatatlanul felmerül a kétség, hogy egyáltalán hajlandó-e a teljes hatótávolságnál kevesebbel beérni.

   

Oroszországot eddig nem érte csapás, ahogy Lengyelországot sem, ahol az utánpótlás és az amerikai csapatok állomásoznak. A hallgatólagos megállapodás, miszerint egyiket sem érheti csapás, megakadályozta, hogy a háború közvetlen konfliktussá szélesedjék az USA és Oroszország között. Ha bármelyik fél szándékosan megtámadná Oroszországot vagy Lengyelországot, minden alkunak lőttek.

Az új rakéták szállításával tehát új veszély merült fel, többek között az, hogy Oroszország dönthet úgy, hogy az eszkaláció kikényszerítésével még magasabb szintre emeli a háborút. Ebben az esetben semmi sem zárható ki – még az orosz hamis zászlós műveletek lehetősége sem.

Ez nem pusztán paranoia. Moszkva a konfliktust a Nyugat elleni hosszú háborúnak nevezi, és ha valóban így látja, akkor ésszerű lehet az eszkaláció kikényszerítése az által választott időpontban és helyen. Ez demonizálná az amerikai hadsereget és szabadabb kezet adna Oroszországnak mondjuk lengyelországi állásai megtámadásában.

Az USA anélkül vív proxyháborút, hogy veszteséget szenvedett volna. Az a tény, hogy nem érkeztek hullazsákok a Dover Légibázisra, nagyobb mozgásteret adott Washingtonnak. Ha az USA veszteségeket lenne kénytelen elszenvedni és az oroszok be tudnák bizonyítani, hogy a háború az amerikaiak első csapása, akkor az USA hadviselési képessége behatárolódhat.

Bármilyen távolinak tűnik is, jelenleg a központi kérdés Ukrajna pozíciójának stabilizálása az orosz hadászati eszközök elleni támadásokkal, de az orosz területek elleni támadások nélkül.

Ha ezt sikerül kivitelezni, akkor Oroszország nehezen kerekedne felül, az USA pedig távol tarthatná magát a közvetlen harctól, hogy elkerülje a belpolitikai következményeket, amelyek számos háború alkalmával destabilizálták már az amerikai hadsereget. De a kivitelezésnek hibátlannak kell lennie és Oroszországnak nem szabad, hogy – lényegében – megtámadja magát.

Minden háború összetett és minden háborúnak vannak politikai dimenziói. Az USA nagy hatótávolságú rakétákat fog szállítani, ami a háború rideg logikája szerint teljesen ésszerű. De a fegyverek ellenőrzése terén adódó hibák váratlan eseményeket idézhetnek elő, ami a háborúban sohasem örvendetes egy háborúban.

GeopoliticalFutures.com, Ukraine Heading to Another Showdown